109242. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szennyvíztisztításra
— 2 — mány szerinti, eljárás tehát két fokozatból áll, melyek elsejében a lebegő rothadható anyagot töményítjük és a szennyvízből eltávolítjuk, míg a második fokozatban az 5 oldott rothadható anyag egy tetemes részét, célszerűen bázis-cserélő közegekkel, mint zeolitokkal stb. vonjuk el. A találmány elveinek gyakorlati alkalmazását a tisztítóberendezés egyes ré-10 szeit s az anyagok útját feltüntető csatolt vázlat kapcsán ismertetjük. A gyakorlatban a finom eloszlású rothadó anyagot annyira töményítjük, hogy könnyen lehessen a szennyvízből elkülö-15 níteni s azután tovább feldolgozni. Ebből a célból a gyakorlatban a szitaszűrt nyers szennyvízhez annyi fémsóaldotot, pl. ferriszulfátoldatot (Fe2 , SCW3) adunk, hogy a szennyvízben 50—200/M vas vagy egyen-20 értékű más alkalmas fém legyen. Összekeverés után maró bázist, célszerűen olcsó mésztejet adagolunk olyan mennyiségben, hogy a bekeverés után elkülönített víz PH-értéke kb. 6—8 legyen. A 25 mésztej a fémet oldhatlan hidroxid (pl. ferrihidroxid) alakjában választja ie, mely ülepedés közben a lebegő rothadható anyagot is magával ragadja, úgy, hogy az ezeket tartalmazó csapadékot .30 már most a szilárd és folyós alkatrészek egymástól való' elkülönítésére alkalmas bármely berendezésben, pl. sűrítőben, ülepítőben, szűrőben, derítőben, stb. a folyadék túlnyomó részétől elkülöníthetjük. 35 Pl. vashidroxidnak magában a szennyvízben való létesítésével tehát a lebegő rothadható részeket ülepíthető iszappá töményítettük. A fémcsapadékból és az oldhatlan rothadó alkatrészekből álló s a 40 szennyvíz főtömegétől elválasztott ezen csapadékot már most tetszés szerint dolgozhatjuk fel tovább, hogy a rothadó anyagokat elroncsoljuk vagy ártalmatlanná tegyük s a fémet esetleg vissza.45 nyerjük. így pl. az elkülönített iszapot vízmentesíthetjük, s azután pörkölhetjük, hogy a rothadó anyag elégjen s a íerrihidroxid ferrioxiddá alakuljon. Ez utóbbit azután kénsavval megint ferriszul-50 fáttá alakíthatjuk át. A gyakorlatban, ha pl. olyan szennyvizet kell tisztítani, melyben 160/M lebegőanyag van és melynek 10 napos biológiai oxigénszükséglete 200—400/M, PH 55 értéke pedig 7.0—7.4, jó derítést érünk el, ha ferriszulfát alakjában. 100, M vasat és 150/M égetett meszet adagolunk. Ugyancsak jó eredményt érünk el, ha a vas mennyiségének felét egyenértékű alumíniummal, alumíniumszulfát alakjában he- 6C lyettesítjük. Az égetett meszet szükség esetén egyenértékű mennyiségű ammóniákkal, nátronlúggal, szódával, magnéziával vagy hasonló alkáliákkal helyettesíthetjük. 6c Az iszapot elkülönítő sűrítő, vagy ülepítő, szűrő vagy egyéb derítő berendezésből kilépő derített szennyvizet — az elkülönített iszap vízmentesítéséből eredő vízzel együttesen — már most báziscserélő 7( reakciónak vetjük alá, melynek fo'yamá;1 a szennyvízben oldott rothadható bázisok egy tetemes mennyiségét nem rothadó bázissal helyettesítjük vagy cseréljük fel s így a rothadható oldott bázisok egy részét könnyen elkülöníthető alakba töményítjük. Rothadható bázisokon olyan kémiai bázisokat értünk, melyek, miként az ammóniák vagv hasonló, baktériumok vagy más élő szervezetek tápszere gya- 8C nánt jöhetnek tekintetbe. Báziscserélő reageiisekül a zeolitok igen alkalmasaknak bizonyultak. A derített szennyvízben oldott állapotban lévő ammóniáknak vagy hasonló rothadó bázisnak nem rothadó — 8E pl. nátrium- — bázissal való kicserélése céljából a derített szennyvizet alkalmas báziscserélő zeoliton, pl. zeolitszűrőágyon vezetjük keresztül. Ekkor az oldható, erősen bázikus oxidálódható vegyületek, 9C mint pl. ammóniák vagy aminők a vízből a következő egyenlet szerint elvonatnak: Na2 0. X A13 03 . V Si02 . n H2 0 -f 2NH4 X = = (NH,)2 0. x AÍ2 08 . y SiOa . n H2 0 + 2NaX A reakcióban az oldott ammóniákat és 95 a bázikusabb aminokat gyakorlatilag egész mennyiségükben elvonjuk és a zeolit vagy más báziscserélő anyag alkaliféméval, a példa szerint nátriummal helyettesítjük. A báziscseré'lő szűrőn való IC áthaladás után a kilépő víz rothadható anyagoktól gyakorlatilag mentes, úgy, hogy immár bevezethető a folyóba vagy egyéb víztömegbe. Ha hosszabb üzemtartam után a házis- IC cserélő anyag, pl. zeolit alkálijának túlnyomó része helyettesítődött ammóniákkal és más bázisokkal, úgy, hogy a báziscserélő anyag már nem eléggé hatékony, ezt a fáradt anyagot tömény alkálifém- 11 sóoldattal regeneráljuk s ugyanekkor kivonjuk belőle az ammoniákot, melyet ilyen módon töményállapotban különíthetünk el. így pl. zeolitszűrő alkalmazása esetén a fáradt szűrőt ellenirányban öb- 11 lítjük tömény (pl. literenként 200—300 g) konyhasóoldattal. Ezen etlenöblítéskor a
