109166. lajstromszámú szabadalom • Rádió-jelzőberendezés

— 8 — Ha (E-t l ) az (E,i m hez viszonyítva kicsi, akkor célszerű kisebb (Eb m érték alkal­mazása, úgy, hogy (IP ) t inkább a tértöl­tés, mint az emisszió határolja. 5 A fenti elrendezés alapgondolata az, hogy olyan „B" osztályú, megfelelő csa­tolóelemeket magábanfoglaló, belépő- ós kilépő-áramkörökkel ellátott erősítőt léte­sítünk, amelynél a lehető legnagyobb 10 kilépőteljesítményt érjük el a belépő-kör bevezető-fokozatába táplált jelhullám számbajövő torzítása nélkül. Ez erősítő-elrendezésnél a belépő-áram­körben a kilépő-fokozat rácsáramköre és 15 a bevezető-fokozat anódaáramköre közé csatolóelem, mint pl. feszültségcsökkentő transzformátor van közbeiktatva, amely olyan méretezésű, hogy az előző bevezető­fokozatnak a rácsáramkörre vonatkozta-20 tott, sorbakapcsolt Rs impedanciája ki­sebb, mint a kliépő-fokozat egyik csövének rács és katóda közötti rácsáramkör-impe­danciája akkor, amikor e rácsnak leg­nagyobb pozitív feszültsége van és leg-25 nagyobb rácsáram folyik. Ugyanekkor a kilépő-áramkörben csa­tolóelem, mint pl. transzformátor van, mimellett a kilépőfokozat anódakörére vonatkoztatott Rp terhelési impedancia 30 kisebb, mint az egyik kilépő-csőnek a rács­áramkörrel sorbakapcsolt rp belső impe­danciája. Továbbá a kilépő-fokozat rácsáramköre egyenáramú ellenálásának az előfeszült-35 sági áramforrással együtt kicsinek kell lennie, avégből, hogy az áramkör elemei­ben fellépő feszültségesés okozta torzítást elkerüljük. A kilépő-fokozat anódaáram­körében lévő anódafeszültségforrásnak is 40 jól szabályozhatónak kell lennie. Megjegyzendő, hogy a kilépő-fokozat belépőáramkörének része gyanánt kís­ellenállású rácsáramkört alkalmazunk, anélkül, hogy a rácsáramkörrel kapcsoia-45 tosan mesterséges terhelést, mint pl. sön­tölt ellenállást használnánk. Az ilyen ellen­állásnak a rácsáramkörre és a bevezető­fokozatra kifejtett terhelő hatása számba­jövő torzítást okoz, vagy a készüléknek 50 olyan gyakorlati határokat szab, amelyek­nél a kívánt működési karakterisztikák nem érhetők el. Az ilyen áramkör főhát­ránya az, hogy a kilépő-fokozatba táplált jelfeszültség csökken és a bevezető-foko-55 zatnak terhelése nagyobb. Más szóval olyan hangfrekvencia-erősí­tőt készítünk, amelyben a „B" osztályú típushoz tartozó kilépő-fokozat és ehhez való bevezető-fokozat egy jelfeszültség­forrás és egy terhelés között kaszkadkap- 6C csolatban van, a lehető legnagyobb telje­sítmény elérése céljából, amit csak a ki­lépő-csövek tértöltése vagy emissziója ha­tárol. A kilépő-fokozatban kiegyenlített vagy push-pull kapcsolású elektroncsövek G£ vannak és a bevezető-fokozat anódaáram­körét a kilépő-fokozat rácsáramköréhez csatolóelemet, célszerűen transzformátort alkalmazunk. A transzformátor impedancia-áttételi 71 viszonya olyan, hogy a rácsáramkör áram­feltételei a bevezető-fokozat túlterhelése ós torzítás fellépése nélkül, teljesítve vannak és az olyan nagyságrendű, hogy a beve­zető-fokozat anódaáramkörének, a vele 7" sorbakapcsolt és a kilépő-fokozatban lévő rácsáramkör egy-egy felére vonatkozta­tott impedanciája lényegesen kisebb, mint ez áramkörfélhez kapcsolt elektroncső rácsimpedanciája, ha a rácsáramkörben a sc legnagyobb rácsáram folyik. A kilépő-fokozat és a terhelő-ellenállás közé transzformátor van iktatva, amely­nek olyan impedancia-áttételi viszonya van, hogy a kilépő-fokozat anódaáram- 85 körének egy-egy felére vonatkoztatott ter­helési vagy működési impedancia lényege­sen kisebb, mint az e féllel sorosan kap­csolt elektroncső anócla-impedanciája, mi­mellett a kilépő-fokozatban lévő elektron- 'X csöveket emissziójuk vagy tértöltésük ha­táráig terheljük. Más szempontból nézve a transzformátor szekundértekercsét magában foglaló rács­áramkörnek kis impedanciájúnak kell 9," lennie, úgy, hogy a csövekkel szemben támasztott teljesítmény- vagy áramköve­telményeknek a rácsáramkör útján meg­felelhetünk, anélkül, hogy a bevezető fokozatba táplált jel hullámalakját ic számbajövően torzítanék, továbbá a ki­lépő-áramkörre vonatkoztatott terhelésnek vagy a kilépő-áramkör impedanciájának a kilépő-csövek belső impedanciájához vi­szonyítva kicsinek kell lennie, hogy a ^ csöveket az emisszió vagy a tértöltés ha­táráig terhelhessük, anélkül, hogy az anódaáramkörben torzítás lépne fel. A találmány szerinti „B" osztály erősítő elektroncsöveinek belső impedanciája és 11 e csövek belépő és kilépőáramköreinek impedanciája közötti kívánatos összefüg­gés a 4. ábrából az előző ábrákkal, különö­sen az 1. ábrával kapcsolatosan jól meg­érthető. u A találmány szerinti erősítőnél bizonyos pontok, mint a középső (24) megcsapolás és az (51) pont (1. ábra) közötti impedan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom