109166. lajstromszámú szabadalom • Rádió-jelzőberendezés
- 9 -ciának, amely az (Rs) belépőimpe-daneiát jelképezi, lényegesen kisebbnek kell lennie, mint bizonyos más pontok, mint az (52) és (53) pontok közötti impedancia, 5 amely az (Rg) rács-impedanciát jelképezi. Az (Rs) impedancia a bevezető-fokozat (15) anódaáramkörének a (22) rácsáramkörre vonatkoztatott és avval soros kapcsolású impedanciája, amint fentebb ki-10 fejtettük. Az (Rg) impedancia a rácsáramkör e részéhez kapcsolt kilépő-eső belső impedanciája, ha a legnagyobb rácsáram folyik. Az egész (C) belépő áramkör a 4. ábra 15 szerinti (54) áramkörre egyszerűsíthető, amelyben az (56) kapcsok a kilépő-fokozatba bevezetett jelfeszültséget jelképezik. E jelfeszültség a (12) cső (J- erősítési tényezőjének a (13) kapcsoknál alkalmazott !0 jelfeszültiség értékének és az 1. ábra szerinti (18) transzformátor áttételi viszonyának szorzata. Például a (16) cső belső, rács és katóda közötti impedanciáját vagy az (52) és (53) (5 pontok közötti impedanciát, azaz a fent ismertetett (Rs ) értéket (57) jelzi. A bevezető-fokozat (15) anódaáramkörének a (22) rácsáram,körre vonatkoztatott és avval sorbakapcsolt impedanciáját (58) 10 jelzi és ez az (51) és (54) pontok közötti impedancia. A 4. ábra szerinti (54) áramkör tehát az 1. ábra szerinti belépő-áramkör equivalense és annak alapértékét ábrázolja. 5 A kilépő-fokozathoz van csatolva a (26) kapcsok közötti terhelő-impedancia, amely ha azt a kilépő-csövek anódaáramkörére vonatkoztatjuk, az anódaáramkör mindegyik felében, így pl. a (28) és (59) pontok 0 között jelentkezik. Ez az anódaáramkörre vonatkoztatott terhelő-impedancia a megfelelő kilépő-cső belső impedanciájához, mint pl. a (16) csőnek a (60) és (53) pontok közötti impedanciájához, azaz e cső anóda 5 és katóda közötti vagy belső anódaimpedanciájához képest előnyösen aránylag kicsi. A (D) kilépő-kört a 4. ábrán a (61) áramkör jelképezi, amelyben a (62) impedancia pl. a (25) anódaáramkörnek az (59) 0 és (28) pontok közötti szakaszára vonatkoztatott terhelő-impedanciát és a (63) impedancia a csőnek a (60) ós (53) pontok közötti belső impedanciáját jelzi. A kilépő-cső által szolgáltatott jel-5 feszültséget az (55) végződéseknél jeleztük; ennek értéke a kilépő-cső erősítési tényezőjének és a bevezető-fokozatból a kilépő-fokozatba táplált (Eg 2) jelfeszültségnek szorzata. Például, ha a kilépő fokozat (16) és (17) 60 csöveinek p. erősítési tényezője (20) és a bevezető-fokozatból jövő jelfeszültség 160 volt, akkor a kilépő-áramkörben rendelkezésre álló feszültség 20X160, vagyis 3200 volt, amelyből 1300 volt a (28) és (59) pon- 65 tok között a terhelésre és a maradók 19!)0 volt a (60 és (53) pontok között a kilépő-áramkörben lévő csőre esik. Feltételezve már most, hogy az alkalmazott feszültség, Eb = 2000 Volt (3. ábra), 70 akkor a terhelésnek leadott legnagyobb feszültség E,,m — 1300 Volt ós az anódárS. jutó pillanatnyi. legikisebb feszültség, Eb m = 700 Volt. Ez utóbbi feszültség előnyösen az a legikisebb anódafeszültség, 75 amely a legnagyobb anódaáram fenntartásához szükséges, amint azt egy bizonyos cső tértőltése meghatározza. Ugyanekkor az anódaáramkör impedanciája előnyösen olyan, hogy a legkisebb pillanatnyi fe- 80 szültség mellett a legnagyobb (Ip m ) anóda -áram folyhatik. így tehát látható — amint már kifejtettük —, hogy a kilépŐ-teljesítmény a terhelő-impedanciától és a használt csövek tértöltósétől függ. Függ 85 egyúttal a csövek emissziós határértékeitől is és a terhelő-impedanciának olyannak kell lennie, hogy túlságosan nagy anódaelporlás ne lépjen fel. Az 1. és 4. ábra szerinti belépő- és ki- 90 lépőáramkör elemeinek értékei a különböző berendezésekben változhatnak, minthogy azok a teljesítendő munka jellegétől és a leadandó teljesítmény nagyságától függnek, azonban az (Rs ) iimpedan- 95 ciának mindig kisebbnek kell lennie, mint az (Rg ) impedanciának és az (Rp ) impedanciának mindig kisebbnek kell lennie, mint áz (rp ) impedanciának, a legnagyobb kilépőteljesítmény elérése céljából. 100 A push-pull kapcsolású csövek egyikére ható terhelő impedanciának e cső működése alatt aránylag kicsinek kell lennie, hogy a kívánt kiilépőteljesítményt elérjük, míg ugyanekkor elég nagynak kell lennie ahhoz, 105 hogy az anódaelporlást, a használt cső igénybevételi határán túlmenőleg, elkerüljük. A terhelő-impedancia tehát úgy van megválasztva, hogy legnagyobb rácsgerjesztésnél a normális anódaelporlást 1101 érjük el, a legkisebb pillanatnyi (Ebr a ) anódafeszültség (3. ábra) pedig elég nagy ahhoz, hogy az anódaáramnak ne szabjon határt, El Z 2tZ tehetővé tegye, hogy a tértöltéssel szem,ben (Iw ) áram folyjon a 115
