108912. lajstromszámú szabadalom • Elektromos hangszer

_ 4t — tekercsével hozunk párhuzamos kapcsolásba, amikor is az ellenállás-változások a hangerősséget módosítják ugyan, de nem befolyásolják a fő vagy primér áramkör 5 impedanciáját és így nem változtatják meg a keltett rezgések magasságát. Ugyanazt az (A) szabályozókart a hangerősség szabályozására és egyidejűleg a tremoló- vagy pedig a benjo-hatás kelté-10 sére használhatjuk. A következőkben e kombinált szabályozókészüléket írjuk le, melynek részletrajza a 6., illetve 7. ábra (ahol is maguk a kapcsolások az 1. ábrával megegyeznek): 15 Az (A) szabályozó emeltyű a készülék tokjának hasítékában két egymásra merőleges irányban mozgatható. Az első irányban, vagyis a rajzlap síkjában való elmozgatás az (E) csúszókarnak a (P—2) poten-20 cióméteren való elmozgatását idézi elő, ami a hangerősséget módosítja. Megjegyzendő, hogy az (A) szabályozókar két, egymástól (O)-nál elszigetelt részből áll, ahol is a felső részt hajlékony anyagból, pl. rugó-25 acélból való lemez alkotja, mely az emeltyűnek az előbb említett irányra merőleges irányban való csekély kilengését teszi lehetővé. E lemez felváltva a (d—1), illetve (d—2) kontaktussal hozható érintkezésbe. 30 E szerkezet révén a kezelőnek módjában áll, hogy az (A) emeltyűnek a hasítékban való elmozgatásával a rezgések erősségét szabályozza és egyidejűleg, az (S—1) kapcsoló (1. ábra) helyzetének megfelelően, a 35 tremoló- vagy banjo-hatást keltse. Ekként csupán egyetlen kéz használatával a hangerősség és a zenei kifejezés legfinomabb árnyalatai érhetők el. Az 1. ábra szerinti kapcsolású hangszer 40 állandó hangolású. Ez azt jelenti, hogy noha a (P—1) potencióméterrel a hangmagasságoknak összes, felfelé, illetve lefelé irányuló fokozatain végig mehetünk, a hangoknak egymás közötti frekvencia-45 arányai, melyeket az (R—1 R—n) ellenállások szabnak meg, gyakorlatilag korlátlan ideig állandók maradnak és így rendes körülmények között a hangszer hangolása szükségtelen. 50 Bizonyos különleges célokra, pl. zenekari játékhoz azonban előnyösnek mutatkozik, hogy a hangszer egyes hangjait külön-külön hangolhassuk. Ennek legegyszerűbb módja az volna, ha az ÍR—1.... R—n) 55 ellenállásokat változtathatókká tesszük. Ez ellenállások azonban 100.000 ohm nagyságrendűek és az efféle beállítható ellenállások nemcsak megbizhatatlanok volnának, hanem meglehetősen nagy költségeket is okoznának. Ezzel szemben az egyes 60 hangoknak egymástól független hangolására gyakorlatilag alkalmasabb berendezés látható a 2. ábrán, ahol is az áramkör jórészt azonos az 1. ábra szerinti áramkörrel, azonban míg az 1. ábra szerinti kap- 65 csolásnál bármelyik billentyű, lenyomott helyzetében, ugyanazzal az (P) kontaktushuzallal érintkezik, melynek a (P—1) potenciométer csúszókarjával egyező potenciálja van, addig a 2. ábra szerint külön 70 (B—1) áramforrást alkalmazunk, amellyel bizonyos számú, dróttekercses (P—1 .... P—n) potenciométer van párhuzamosan kapcsolva, még pedig minden billentyűhöz egy-egy potenciométer tartozik. Világos, 75 hogy e potenciométerek segélyével mindegyik billentyű üzemfeszültsége különkülön szabályozható és így az illető billentyűvel előidézett hang a szükséges határok között változtatható. Általában véve 80 pl. 2—3 volt feszültség elegendő arra, hogy felfelé vagy lefelé 1—2 egész hangnyi hangolási fokozatokat érjünk el. Az 1. ábra szerinti, tremolóhatású berendezésnél kis kapacitású (C—2) kondenzá- 85 tort kapcsolunk váltakozva a (C—1) kondenzátorhoz, ami az előidézett frekvenciák csekély változásait okozza. Világos, hogy a hangmagasság az egyik frekvenciáról a másikra ugrásszerűen módosul. Ennek el- 90 lentéte a vonós hangszerek tremolója, amikor is ujjunkat a húrokon rezgetjük, úgy, hogy két, egymástól kissé különböző hangmagasság között folytonos átmenet létesül. A 3. ábrán a tremoló-hatású készülék oly 95 módosított alakja látható, mely a tremolós kondenzátor kapacitásának és így a rezgések frekvenciájának folytonos átmenetű változtatását teszi lehetővé. A 3. ábrán (H—1) és (H—2)-vei két 100 sárgarézlemezt jelöltünk, melyek csillámlapból álló i(M) szigetelést fognak közre és ezzel együtt igen kis, változtatható kapacitású kondenzátort alkotnak. A (H—1) lemez sárgaréz-lemezrugóból áll ós egyik 105 végén (B—u) gombot hord. Ha e gombot kezünkkel rezgetjük, úgy a kis kondenzátor kapacitása váltakozva növekedik és csökken. Ha e kondenzátort az 1. ábra szerinti (C—2) kondenzátorral azonos módon no kötjük össze az áramkörrel, úgy ezzel a vonóshangszerek, vagy az emberi hang folytonos tremolóhatásának tökéletes utánzását érhetjük el. A frekvencia tremolós változásainak se- 115 bességét a kezelő a saját ízlése szerint vá-