108654. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék csúcsnélküli izzólámpák előállítására

_ 2 — pítás, egymással egyidejűleg megy végbe, úgy, hogy az üvegnek csak egyszeri (az összelapítás helyén való) felmelegítése válik szükségessé. Ez eljárás további előnye, 5 hogy az összelapítás helyén túlérő, centrális (2) szívócső egyúttal száltartó pálcául használható fel, vagyis az 1. ábrával ellentétben, külön darabot alkotó és külön hozzáforrasztandó (4) száltartópálca feles-10 legessé válik; egyúttal az üvegfeszíiltségek is csökkennek és a lehűtés is kevébbé kényes és rövidebb idő alatt foganatosítható. További előny, hogy az egészen a lámpa belsejébe lenyúló s egyúttal szál-15 tartó pálcául szereplő (2) szívócső alsó (6) szívónyílása az izzószál közvetlen szomszédságában hat s így közvetlenebbül, tehát hatásosabban szívja ki az izzószál káros párolgási gázainak maradékát is; 20 végül a (8) száltartó horgok beolvasztásához nincsen szükség az 1. ábra szerinti lencsealakú (5) végződésre, hanem a száltartóhorgok magába .a (nagyobb keresztmetszetű és nagyobb falvastagságú) (2) 25 cső alsó részének oldalfalába olvaszthatok be. E számos előny ellenére ez utóbbi eljárást a gyakorlatban egyáltalán nem alkalmazták, mert ahhoz, hogy a (9) össze-80 lapítás keresztülvitele ne okozza egyúttal a (2) szívócső összelapítását és [ami a (7) körte belsejének kiszivattyúzásához szükséges közlekedést meghiúsítaná] a (2) szívócsőbe, bevezetése előtt, annak üregét 35 részben vagy egészen kitöltő, valamely nehezen olvadó anyagból álló tövist vagy drótot kellett behelyezni, mely a (2) cső hosszában az összelapítás végéig bennmaradt, majd azt közvetlenül az összelapítás 40 után ki kellett húzni, ami .azonban csak kezdetben, az első néhány állvány előállításánál sikerült, mert később a tövis csakhamar annyira átmelegedett és kitágult, hogy a (2) szívócső belső üvegfalához 45 tapadva maradt. E hátrány oly siílyos volt, hogy ez eljárás egyébként fennforgó, imént felsorolt számos és fontos előnyének érvényesítésére nem kerülhetett a sor, mert e súlyos hátrány a gyakorlati 50 alkalmazást annyira gátolja, hogy az végképen meghiúsultnak látszott. A találmány ama felismerésen alapszik, hogy éppen az utóbbi eljárásnak felsorolt, az 1. ábra szerinti eljárással 55 szemben mutatkozó számos és fontos előnyére való tekintettel minden eszközzel arra kell törekedni, hogy a 2. és 3. ábra szerinti eljárás hátrányának kiküszöbölésével ez eljárást mégis gyakorlatilag alkalmazhatóvá, illetve az egyéb eljárások- 60 nál (különösen az 1. ábra szerinti eljárásnál) még alkalmasabbá tegyük. Ezt a célt a találmány szerint mindenekelőtt azzial érjük el, hogy a (2) szívócsövet kitöltő, annak összelapítását meggátló tövist a 65 szívócsőbe nem már ennek behelyezése előtt, tehát aránylag hosszú időtartamra, hanem csakis az éppen szükséges időpontban, vagyis magával az állványcső összelapításával egyidejűleg toljuk a szívócső- 70 nek az állványcső üsszelapítási helyével körülvett részébe; evégből a tövist, tetszőleges készülékkel, célszerűen az izzólámpák gyártására általánosan szokásos gépi berendezéssel való, alább leírt kapcsolat 75 révén, az állváiiycső összelapítását végző ismei'etes sajtolópofákkal együtt mozgatjuk a munkahelyzetbe és nyomban az öszszelapítás pillanata után húzzuk ki, amikor is a tövisnek nincsen alkalma a túl- 80 ságos felmelegedésre és így az üveghez nem tapadván, mindig biztosan, könnyen húzható ki. Miután az állványcső alsó részének megolvasztásához, vagyis az árambeve- 85 zető drótoknak közvetlenül az üreg Összelapítását megelőző beolvasztásához rendszerint nyomógázlángokat használnak, a gázsugár nyomása az összelapítás foganatosítása, vagyis már a tövis betolása előtt 90 összenyomhatná a szívócsövet. Ezért a találmány előnyös megoldási módja szerint a szívócső belsejébe nyomólevegőt vagy nyomógázt vezetünk, melynek nyomása azonban kisebb vagy legfeljebb akkora, 95 mint >az összeolvasztásra használt, kívülről ható nyomógázlángok nyomása, mert hiszen csak arról van szó, hogy a külső gázlángok nyomását egészben vagy részben, vagyis annyira ellensúlyozzuk, 10 hogy ott a szívócső össze ne záruljon. Ugyanezt a hatást a találmány egy másik megoldása szerint nagyobb nyomású levegővel is elérhetjük, ennek azonban csak lüktetésszerűen (nyomásszünetekkel vál- 10 takozóan), vagyis csak akként szabad hatnia, hogy a belső nyomás, mielőtt a szívócső oldalfalait kifelé szorítaná, megszűnjön; ez a lüktetés természetesen csak addig tart, ameddig a tövist be nem 11 toljuk. Egyébként a találmány szerinti eljárásnak, illetve egyik, előbb jelzett megoldási alakjának hatásait, nevezetesen egyfelől