108654. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék csúcsnélküli izzólámpák előállítására

— 3 -a tövis átmelegedésének, másfelől a szívóeső összezáródásának elkerülését a találmány további megoldási módja szerint még fokozottabban biztosíthatjuk, még j pedig azzal, hogy miután az egész összeolvasztásnak és összelapításnak tulajdonképeni célja csak az árambevezető drótok megbírható beolvasztása, az állványcső üveganyagának csak az árambevezetődró) tok közvetlen környezetében lévő részeit olvasztjuk egészen össze. Ezt a rajz 4. ábráján felülnézetben, vázlatosan jeleztük. Mint látható, a (nyilakkal jelzett) (10) gázlángsugarakat csak a (3) áramvezető> drótok táján hagyjuk hatni, míg az (1) állványcső középrészét lehetőleg szabadon hagyjuk, mikoris ez nem olvad meg annyira, mint a (3) bevezetődrótokat környező üvegrészek. Ennélfogva a (2) szívó) cső összenyomásától, illetve az ebbe tolandó tövis túlhevülésétől még kevésbbé kell tartanunk. A rajz 5. és 6. ábráin a találmány szerinti eljárás keresztülvitelére alkalmas i készüléknek két példaképem megoldási alakja, oldalnézetben ós részben függélyes metszetben látható. A készülék mindkét példaképen! alakja szervesen illeszkedik az izzólámpák töme) ges gyártásához általánosan használt gépi bei'endezés tekintetbe jövő részeibe s ehhez képest az ismeretes gépnek csak ntóbbi részeit tüntettük fel. Az 5. ábrán (ll)-gyel az (1) állványcső > alsó végének összelapítását végző, ismeretes sajtolópofákat jelöltük, melyek a helytálló (32) gépállványrészben ágyazott (12) csapok körül kilengethető (14) görbeemelők felső végeit alkotják. E (14) lengő) emelők a (15) hajtókarokkal vannak csuklósan összekötve, az utóbbiak pedig (16)nál a (17) rúdhoz vannak ugyancsak csuklósan kapcsolva, mely (17) rúd a (32) állvány (13) vezetékrészében függélyesen > fel- és lefelé mozog. A gépi munka közben az izzólámpa (1) állványcsöve a (32) gépáillványrész felső (21) hídrószére fekszik fel, az (1) állványcsőbe helyezett (3) árambevezetődrótok alsó végei pedig a szokásos I módon a (21) hídrész nyílásaiba mélyednek. Ebben a helyzetben toljuk az (1) állványcsőbe, a (21) hídrész központi nyílásán keresztül, a (2) szívócsövet, melynek alsó részébe azután, az alább leírt módon > a (20) tövis hatol. Az összelapítás előtt, vagyis az összeolvasztás tartamára a bevezetésben említett nyomólevegőt (vagy lüktető levegőt vagy gázt) a (22) cső útján vezetjük a (2) szívócső belsejébe. A találmány szerint a (20) tövist a fel- 60 és alájáró (17) rúd fejével egyesített (18) toldaton megerősített (19) hüvelyrészbe szorítjuk, úgy, hogy a (20) tövis a (17) rúddal együtt merev egészet alkot, s ennek mozgásaiban részt vesz. A (20) tö- 65 visnek a géppel való kapcsolata, illetve hossza (mely az eddigi töltőrudakénál jóval kisebb) akként van megválasztva, hogy feltüntetett nyugalmi helyzetében az összelapítási hely alatt marad. Mikor 70 azután az összelapítás foganatosítása végett a (17) rúd [s vele együtt a (20) tövis] felfelé kezd mozogni s ezzel a (11) pofákat, ívalakú pályán, az (1) állványcső alsó része felé lendíti, a felfelé mozgó (20) tövis 75 nagyobb mértékben hatol a (2) szívócsőbe és ennek az összelapítási helyen belül lévő üvegrészét, közvetlenül az összelapítás pillanata előtt kitölti. Az összelapítás megtörténtével a (17) rúd ismert módon 80 lefelé mozog, a (11) pofákat eredeti helyzetükbe visszalendíti, egyúttal pedig a (20) tövist a (2) szívócsőből kihúzza. A 6. ábra szerinti megoldási alak az előbbitől csupán abban különbözik, hogy 85 a (20) tövis nem alulról, hanem felülről hatol a (2) szívócsőbe. Ennek megfelelően a (13) vezetékben fel- és alájáró (17) rúd fejrészével felfelé vezető (23) rúd van öszszekötve, mely a helytállóan ágyazott (26) 90 csap körül lengethető, kétkarú, (24, 25) emelő rövidebb (24) karjához van csuklósan kapcsolva. A kétkarú emelő hosszabb, (25) karja (27) nyomóbütyökben végződik, mely a (20) tövissel mereven összekötött, 95 derékszögű (28) rúdra hat, még pedig a (31) rúgó ellenében. A (28) rúd függőleges része a gép bármely helytálló részével összekötött (29) vezetékben jár, aholis a (31) rúgó egyik vége a (29) vezetékhez, 100 másik vége pedig a (28) rúdon megerősített (30) gyűrűhöz támlaszkodik. Ha az a (17) rúd az összelapítást végző (11) sajtolópofák felfelé lendítése végett felfelé mozog, az e mozgásban részt vevő 105 (23) rúd a (25) emelőkart lefelé lengeti, amikor is ennek (27) vége a (28) rudat a (31) rugó ellenében lenyomja és ezzel a (20) tövist a (3) szívócsőben az összelapítási hely felé letolja. Az összelapítás meg- no történtével a (17) rúd lefelé mozogván, a (20) tövis a (31) rugó hatása alatt eredeti helyzetébe tér vissza. E visszatérítés természetesen nemcsak rugóval, hanem súly-