108393. lajstromszámú szabadalom • Fotóelektromos berendezés

esetben a fotoelektromos elektródát is érni fogják. A megvilágítás gyakorlati­lag állandó intenzitású, úgyhogy a beren­dezésben állandó áram és potencíálkiilönb-5 ség létesül. Ezen állandó értékek mellett azután ingadozó intenzitású fényforrás­sal ingadozó áramot a potenciálkülönb­séget is létesíthetünk. Ha az elektródának az emissziótest ré-10 széről való állandó megvilágítását kikü­szöbölni kívánjuk, az emissziótest és a i'otoelektromos elektróda között előnyösen a fénysugarak számára nem permeábilis ernyőt rendezhetünk el. Az elektronok 15 ekkor az ernyőt megkerülhetik, míg a fénysugarakat az ernyő felfogja. Az elektronokat gyorsító, előbb említett se­gédelektróda alkalmazása különösen ebben az esetben lesz ajánlatos. 20 A létesített áramnak és potenciálkü­lönbségnek az emissziótestből kibocsátott fénysugarakkal való befolyásolását elhárít­hatjuk úgy is, hogy olyan testet alkalma­zunk, mely elektronokat emittál oly hö-25 mérsékleten, amelyen fénysugarak gya­korlatilag nem bocsáttatnak ki. Ezt az elektronokat emittáló testet előnyösen olyan izzókatóda alkothatja, melyet al­kálifém von be. Ebben az esetben ugyanis 30 az emissziótest felületét és a fotoelektro­mos elektródát ugyanabból az alkálifém­ből készíthetjük, melyet a berendezésbe egy munkamenetbe vihetünk be. Az elektronokat emittáló test közvetve, 35 illetve közvetlenül fűtött földalkalioxid­katóda is lehet, mely látható fényt közelí­tően szintén nem bocsát ki. Ha az emittáló réteget a gőzfázisból lecsapatott alkáli­i'öklíémből készítjük, a berendeezés elő-40 állítását ebben az esetben is egyszerűsít­jük oly kép, hogv a fotoelektromos elek­tródát ugyanabból az alkáliföldfémből készítjük. Az elektronokat emittáló testet vala-45 mely fotoelektromos anyagot tartalmazó test is alkothatja, úgyhogy az elektronok fotoelektromos úton szabadíthatók fel és az elektronokat emittáló test felhevítésére szükség nincs. 50 Az elektronokat emittáló test számos esestben olyan radioaktív anyagból is ké­szíthető, mely [3-sugarakat bocsát ki. Ha a berendezés két elektródája között fluoreszkáló anyagot alkalmazunk, amin 55 itt olyan anyagot értünk, mely fluoresz­censsugarakat bocsát ki akkor, ha őt elektronok érik, úgy a berendezés előnyö­sen használható fényképek erősítésére. illetve fényképeknek más hullámhosszú­ságú sugarakból álló képekké való átala- 60 látására. A rajzon a találmányunk szerinti foto­elektromos berendezés két foganatosítási példájának vázlata látható. Az 1. és 2. ábrán az egyik foganatosítási 65 példa két nézete, a 3. és 4. ábrán pedig a második fogana­tosítási példa két nézete látható. Az 1. és 2. ábrán látható fotoelektromos berendezésnek üvegből, kvarcból vagy ha- 70 sonló anyagból való (1) burája van, mely­hez a (3) lapítással ellátott (2) talpacska van elosztva. A (3) lapítás hordja a beren­dezés elektródáit és az elektronokat emit­táló testet. Az elektródák egyike (4) zirkó- 75 niumlemezből áll, mely az (5) támasztó­hnzal segélyével van a (3) lapításra sze­relve és (6) árambevezető huzallal vezetői összeköttetésben áll. A (4) zirkóniumle­rnezt vékony zirkóniumoxidréteg borítja, 80 melyet a rajzon (7) jelöl és mely a (4) le­mez felülelti oxidálása útján létesíthető. A (7) zirkóniumoxidrétegre, mely tudva­levőleg szigetelő, (8) réteget vittünk fel, mely a jelen esetben céziumból áll és a be- 85 rendezés egyik elektródája. A (3) lapítás továbbá (9) izzókatódát hord. Ez az izzókatóda (10) és (11) áram­bevezető huzalokkal van összekötve és olyan wolfrámspirálisból állhat, melynek 90 felületét cézium vonja be. Az ábrázolt berendezés előállításánál a burában mindenekelőtt az oxidált zirkó­niumlemezt és a (9) wolfrámspirálist visz­szük be. A (9) wolfrámhuzalnak oxigént 95 tartalmazó atmoszférában való felhevíté­sével ezt a huzalt felületén oxidáljuk. A berendezést ezután pl. a (12) tányér­csövecskéhez csatlakozó vákuumszivattyú segélyével evakuáljuk ós az (1) burába 10 céziumot vezetünk be. Ez a cézium pl. (13) csövecskén át vezethető a berendezésbe. A céziumot azonban az (1) bura belsej éheit is fejleszthetjük, pl. úgy, hogy valamely cézium vegyület és alkalmas redukálószer 10 keverékét felhevítjük. A berendezésbe be­vezetett cézium a (7) zirkóniumoxidréte­gen lerakódik ós ott a (8) fotoelektromos elektródát alkotia. A cézium egy része egyúttal az oxidált (9) wolfrámhuzalon is 11 le fog rakódni és elektronokat erősen emittáló réteget fog alkotni. Az ilyen ka­tód a tudvalevőleg már igen alacsony hő­mérésékleten emittál elektronokat és lát­ható sugarakat gyakorlatilag nem bocsát 11 ki. A cézium bevitele után a 13 csövecskét leolvaszthatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom