108393. lajstromszámú szabadalom • Fotóelektromos berendezés

Megjelent 1934. évi íebrviár hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jKEHL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108393. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Fotóelektromos berendezés. N. V. Philips Gloeilampenfabrieken cég: Eindhoven (Hollandia). A bejelentés napja 1931. évi november hó 4-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi december hó 6-ika. Az egyik korábbi javaslatunk szerint új fotoelektromos berendezés legalább részben fotoelektromos anyagból, kivált­képpen alkáli- vagy földalkálifémből való 5 olyan elektródát tartalmaz, melyet egy vagy több szigetelő, szilárd anyagból álló réteg különít el egy másik, az elektromos­ságot vezető anyagból való elektródától. Ha a fotoelektromos elektródát besugároz-10 zuk és az elektródákat külső áramkörrel kötjük össze, a két elektróda között ára­mot és feszültségkülönbséget idézünk elő, mely a besugároztatás intenzitásától függ. Ez az áram átfolyik az elkülönítő réte-15 gen, mely annak a fémnek vegyületéből állhat, mely fémből az elektródák egyike készült. „Fotoelektromos anyag"-on oly anyag értendő, mely besugároztatva elektrono-20 kat emittálni képes. Egy másik korábbi javaslatunk szerint az előbb említett elkülönítő réteg egy vagy több szilárd, félvezető anyagból állhat. 25 További korábbi javaslatunk szerint az ilyen berendezés fotoelektromos elektródá­jának kontaktusrészét olyan szerv alkotja, mely ezzel az elektródával több ponton érintkezik és mely pl. fémgazeből, illetve 30 olyan igen vékony fémrétegből állhat, me­lyet a fotoelektromos elektródára viszünk fel. Találmányunk célja annak lehetővé­tétele, hogy az áramot a fotoelektromos 35 elektródához más módon vezessük és hogy a berendezés előállítását egyszerű­sítsük. A találmányunk szerinti fotoelektromos berendezés olyan fotoelektromos 'elektró­dát tartalmaz, amelyet lényegileg egy 40 vagy több szigetelő vagy félvezető, szi­lárd anyagból való réteg különít el egy másiik, elektromosan vezető elektródától. Ezek az elektródák és a szigetelő, illetve félvezető réteg emellett egymáson vannak 45 elhelyezve. A berendezés továbbá olyan e^ektronemittáló testet tartalmaz, mely oly elrendezésű, hogy az emittált elektro­nok a fotoelektromos elektródát a beren­dezés vákuumán át elérhetik. A foto- 50 elektromos elektróda kontaktusrésze ekkor úgyszólván a fotoelektromos elektróda kö­zelében képződő elektronfelhőből áll és az elektronokat emittáló test a fotoelektro­mos elektróda árambevezetője. A foto- 55 elektromos elektróda besugároztatásakor a berendezésben és a külső áramkörben a fotoelektromos elektródától a szigetelő, illetve félvezető rétegen át a másik elek­tróda felé folyó elektronáramot létesítünk. 60 Az elektrónok a fotoelektromos elektró­dához az emissziótestről jutnak és a külső áramkör a nem fotoelektromos elektróda és az elektronokat emittáló test között zá­ródik. Megjegyzendő, hogy erre a testre 65 a fotoelektromos elektródához képest úgy negatív, mint kis pozitív potenciált, illetve semmiféle feszültséget sem kap­csolhatunk. Számos esetben ajánlatos, ha az elektro- 70 nokat emittáló test és a fotoelektromos elektróda között segédelektródát rende­zünk el. Erre a segédelektródára azután az emissziótesthez képest olyan potenciált kapcsolhatunk, hogy az emittált elektro- 75 nok gyorsíttassanak. Ha az emissziótest egyúttal fénysuga­rakat is kibocsát, ezek a sugarak számos

Next

/
Oldalképek
Tartalom