108155. lajstromszámú szabadalom • Háromnál több elektródájú elektroncsöves erősítő berendezés

Meg-jelent 1934. évi február lió 165-én. MAGYAR KIRÁLYI jKpg&L SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108155. SZÁM. VII/íl. OSZTÁLY. Háromnál több elektródájú elektroncsöves erősítő berendezés. Egyesült Izzólámpa és Villamossági r. t. cég Újpest. A bejelentés napja 1930. évi október hó 17-ike. Barkhausen foglalkozott először elméletileg annak a kérdésnek a vizsgálatával, hogy milyen körülmények között erősít legjobban egy katódával, rácssal és anó-5 dával ellátott elektróncső. Ma már klaszszikusnak mondható kutatásai eredményeképpen Barkausen azt a szabályt állította fel, hogy a cső annál jobban erősít, minél nagyobb a karakterisztikus görbe mere-10 deksége, és minél kisebb a cső úgynevezett áthatása. Ennek az egyszerű szabálynak a gyakorlati alkalmazásánál azonban kompromisszumokra vagyunk utalva. A meredekség növelésének a rács és ka-15 tóda érintkezésének veszélye szab határt, az áthatás csökkentése pedig avval a hátránnyal jár, hogy az anódfeszültséget nagy mértékben meg kell növelni, ha azt akarjuk, hogy — amint az kívánatos — 20 a cső munkapontja a karakterisztikának meredek és hosszú darabon egyenes részére essen. Langmuir és Schottky a többrácsos csövek alkalmazásával és ezekre vonatkozó 25 új kapcsolási eljárások bevezetésével — az előbbi az rigynevezett tértöltő rácsú, az utóbbi a védőrácsú csövek alkalmazásával — megmutatták, miként kell a Barkhausen-féle elmélet szellemében, 30 olyan csöveket előállítani, melyeknél a karakterisztika meredeksége, már kis anódfeszültségen jelentékenyen fokozható (tértöltő rácsú kapcsolás), illetve, melyeknél az áthatás jelentékenyen kisebbít-35 hető (védőrácsos kapcsolás) anélkül, hogy a cső alkalmazásánál az anódfeszültséget jelentékenyen fokozni kellene. Schottkytól származik a három rácsos cső eszméje és egy erre vonatkozó kapcsolás, mely ér-40 dekesen egyesíti magában a tértöltő rácsú és védőrácsú kapcsolások előnyeit. E vizsgálatok folyományaként a kétrácsos csövek alkalmazása rádió vevőtechnika céljaira ma már általánossá lett, de sikerrel csak a vevő készülékek első fokozatai- 45 ban voltak használhatók. Végerősítő csövekként sem a tértöltő-rácsos, sem a védőrácsos kapcsolásban nem voltak használhatók a kétrácsos csövek, minek okai röviden a következők: 50 A tértöltő rácsos kapcsolásban a tértöltés eloszlatása miatt a katóda közelében, azt szorosan körülvevő pozitív töltésű áttört vezetőt kell elhelyezni, mely a katódát körülvevő elektrónfelhőt eloszlatja. 55 Ezáltal valóban sikerül a karakterisztika meredekségét növelni, de csak az erősítéshez szükséges hasznos elektrónáram tekintélyes részének feláldozásával, mely a tértöltő rács áramaként veszendőbe megy. 60 A védőrácsos kapcsolás alkalmazásánál ugyan ez a hátrány nem lép fel, de helyébe mások jelentkeznek, melyek természetéről a mellékelt rajzok adnak részletesebb felvilágosítást. Az 65 1. ábra olyan egyrácsos cső dinamikus karakterisztikáját tünteti fel, mely végerősítő cső gyanánt alkalmazható. A dinamikus karakterisztika az anódáram változását tünteti fel a rácsfeszültség 70 függvényében, ha az anódkörben valamilyen impedantia van. Ez a görbe a legmegfelelőbb a cső működésének megítélésére. Látjuk, hogy a karakterisztika jelentékeny darabja teljesen egyenes és így a 75. cső elektromos rezgések erősítésére kiválóan alkalmas anélkül, hogy az erősítendő rezgések alakját megváltoztatná, vagy mint mondani szokás eltorzítaná. A