108155. lajstromszámú szabadalom • Háromnál több elektródájú elektroncsöves erősítő berendezés

Meg-jelent 1934. évi február lió 165-én. MAGYAR KIRÁLYI jKpg&L SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108155. SZÁM. VII/íl. OSZTÁLY. Háromnál több elektródájú elektroncsöves erősítő berendezés. Egyesült Izzólámpa és Villamossági r. t. cég Újpest. A bejelentés napja 1930. évi október hó 17-ike. Barkhausen foglalkozott először elmé­letileg annak a kérdésnek a vizsgálatával, hogy milyen körülmények között erősít legjobban egy katódával, rácssal és anó-5 dával ellátott elektróncső. Ma már klasz­szikusnak mondható kutatásai eredménye­képpen Barkausen azt a szabályt állította fel, hogy a cső annál jobban erősít, minél nagyobb a karakterisztikus görbe mere-10 deksége, és minél kisebb a cső úgyneve­zett áthatása. Ennek az egyszerű szabály­nak a gyakorlati alkalmazásánál azon­ban kompromisszumokra vagyunk utalva. A meredekség növelésének a rács és ka-15 tóda érintkezésének veszélye szab határt, az áthatás csökkentése pedig avval a hát­ránnyal jár, hogy az anódfeszültséget nagy mértékben meg kell növelni, ha azt akarjuk, hogy — amint az kívánatos — 20 a cső munkapontja a karakterisztikának meredek és hosszú darabon egyenes ré­szére essen. Langmuir és Schottky a többrácsos csö­vek alkalmazásával és ezekre vonatkozó 25 új kapcsolási eljárások bevezetésével — az előbbi az rigynevezett tértöltő rácsú, az utóbbi a védőrácsú csövek alkalmazá­sával — megmutatták, miként kell a Barkhausen-féle elmélet szellemében, 30 olyan csöveket előállítani, melyeknél a karakterisztika meredeksége, már kis anódfeszültségen jelentékenyen fokozható (tértöltő rácsú kapcsolás), illetve, melyek­nél az áthatás jelentékenyen kisebbít-35 hető (védőrácsos kapcsolás) anélkül, hogy a cső alkalmazásánál az anódfeszültséget jelentékenyen fokozni kellene. Schottky­tól származik a három rácsos cső eszméje és egy erre vonatkozó kapcsolás, mely ér-40 dekesen egyesíti magában a tértöltő rá­csú és védőrácsú kapcsolások előnyeit. E vizsgálatok folyományaként a kétrácsos csövek alkalmazása rádió vevőtechnika céljaira ma már általánossá lett, de siker­rel csak a vevő készülékek első fokozatai- 45 ban voltak használhatók. Végerősítő csö­vekként sem a tértöltő-rácsos, sem a védő­rácsos kapcsolásban nem voltak használ­hatók a kétrácsos csövek, minek okai rö­viden a következők: 50 A tértöltő rácsos kapcsolásban a tértöl­tés eloszlatása miatt a katóda közelében, azt szorosan körülvevő pozitív töltésű át­tört vezetőt kell elhelyezni, mely a kató­dát körülvevő elektrónfelhőt eloszlatja. 55 Ezáltal valóban sikerül a karakterisztika meredekségét növelni, de csak az erősítés­hez szükséges hasznos elektrónáram te­kintélyes részének feláldozásával, mely a tértöltő rács áramaként veszendőbe megy. 60 A védőrácsos kapcsolás alkalmazásánál ugyan ez a hátrány nem lép fel, de he­lyébe mások jelentkeznek, melyek termé­szetéről a mellékelt rajzok adnak részle­tesebb felvilágosítást. Az 65 1. ábra olyan egyrácsos cső dinami­kus karakterisztikáját tünteti fel, mely végerősítő cső gyanánt alkalmazható. A dinamikus karakterisztika az anódáram változását tünteti fel a rácsfeszültség 70 függvényében, ha az anódkörben valami­lyen impedantia van. Ez a görbe a leg­megfelelőbb a cső működésének megítélé­sére. Látjuk, hogy a karakterisztika jelen­tékeny darabja teljesen egyenes és így a 75. cső elektromos rezgések erősítésére kivá­lóan alkalmas anélkül, hogy az erősítendő rezgések alakját megváltoztatná, vagy mint mondani szokás eltorzítaná. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom