108155. lajstromszámú szabadalom • Háromnál több elektródájú elektroncsöves erősítő berendezés

— 2 — 2. ábra egy egyrácsos csövekre vonatkozó ismeretes erősítő kapcsolást tüntet fel. A kapcsolásokat feltüntető 2. és 4. ábrákon az erősítendő feszültséget I.-el, 5 az erősített feszültséget II.-vei jeleztük. A 3. ábra egy védőrácsos kapcsolású kétrácsos cső dinamikus karakterisztikáját tünteti fel. Mint látható a karakterisztika igen kis mértékben egyenes és az egyenes 10 darab folytatását egy nagy betüremlés követi, mely nyilván azt fogja eredményezni, hogy az ilyen cső rácsára érkező rezgések erős torzítást szenvednek. E jelenségekben keresendő annak oka, hogy 15 a védő rácsos kapcsolású csövek rádió vevőkészülékekben végerősítő célokra alkalmazást nem nyerhetnek. A több rácsos végerősítő egyetlen formája az ismert háromrácsos cső, melynek kapcsolása abban 20 különbözik az ismert védőrácsos kapcsolástól, hogy a védőrács és anóda között egy segédrács van elhelyezve, amely az anóda potenciáljánál kisebb feszültséget, esetleg a cső üzemében fellépő legkisebb 25 anód-potenciálnál kisebb feszültséget kap. Ilyen módon (5) elektróda bevezetésével sikerült ugyan a többrácsos végerősítő problémáját megoldani, de természetesen a kétrácsos csövekhez képest a konstruk-30 i 'ó és kapcsolás komplikálásával járó átalakításokkal. A találmány a kétrácsos végerősítőcső problémáját oldja meg, amennyiben a találmány szerinti elektróncsővel és annak 35 találmány szerinti kapcsolásával betüremlósmentes, tehát torzításmentes dinamikus karakterisztikát kapunk már négy elektródás csőnél is. E cél elérésére a hámomnál több elektródás elektróncsövet a 40 találmány szerint az eddig ismeretes kétrácsos csövektől lényegesen eltérő módon szerkesztjük meg. A találmány szerinti, .különösen végerősítőcsöveknek alkalmas elektróncsövek elektródái lényegileg kö-45 vetkezőképpen vannak elrendezve: A szokásos kiképzésű, ismeretes, pl. zegzúgosan kifeszített izzószálból álló közvetlen fűtésű, vagy rudacskákból álló közvetett fűtésű katódát a vezérlőrács veszi körül, 50 mely azonban az ismertektől eltérő módon két, egymástól térbelileg különálló, de egymással a csövön belül elektromos vezetői összeköttetésben levő, (tehát elektromos szempontból egyetlen) rácsrészből áll, 55 melyek közül az anódához közelebb eső rácsrész úgy a katódát, mint a belső rácsrészt körülveszi. A vezérlőrácsot alkotó két rácsrész szerkezeti kiképzése a szokásos lehet, s így azok pl. tartókra erősített, illetőleg tekercselt fémdrótokból állhat- 60 n.ak, és geometriai alakjuk egymáshoz hasonló vagy egymástól eltérő lehet. E két rácsrész közötti térben, tehát a vezérlőrácsban, még egy, áttört, lyukazott, vagy hálószerű vezető van elrendezve, melyet későbbiekben feszültséghálónak nevezünk. 65 Ennek a feszültséghálónak külön kivezetése van és a eső negyedik elektródáját alkotja. E feszültségháló szerkezeti kiképzése a rácsekéihez hasonló is lehet, és azt találtuk, hogy előnyös, ha felületének 70 geometriai alakja hasonló a vezérlőrács külső rácsrésze felületének geometriai alakjához, mely külső rácsrész a katódától legtávolabb, tehát az anódához legközelebb esik. A feszültségháló fenti elren- 75 dezése mellett a vezérlőrács belső rácsrészeit és a katódát is körülveszi. Az anóda, mely a szokásos kiképzésű lehet, a katódát, vezérlőrácsot és feszültséghálót együttesen körülveszi. A találmány szerinti 80 csőnek tehát négy elektródája és öt kivezetése van. A fentiek szerinti szerkezetű elektróncsövet a találmány szerint úgy kapcsoljuk, hogy a feszültségháló potenciálja 85 üzem közben állandó, a katódához képest pozitív és az erősített rezgésektől független legyen. Ennek folytán tehát az anódán levő váltóáramú potenciál értéke a feszültségháló potenciáljától különbözik. A 90 cső többi elektródáinak kapcsolása az ismert, háromelektródás csövek szokásos kapcsolásával megegyezik. Azt találtuk, hogy a feszültségrácsnak állandó, a felerősített rezgésektől független potenciált 95 előnyösen úgy is adhatunk, ha azt az anódáramkör valamely oly pontjával kapcsoljuk össze, melynek az anódteleptől, vagy más anódáramforrástól nyert potenciálja állandó. így tehát a fesziiltséghá- 100 lót pl. az anódáramkörben levő induktív ellenállásnak, pl. hangszórónak, ahhoz a sarkához kapcsolhatjuk, mely az anódától távolabb fekszik, vagy pedig az anódtelep, illetve anódáramforrás valamely köz- 105 benső cellájához ill. pontjához is. Az induktív ellenállás mindkét esetben a feszültségháló és anóda között fekszik. Az a tény, hogy a találmány szerinti cső a fenti kapcsolásokban a nagy belső 110 ellenállás és kismértékű anódvisszahatás mellett is nagy darabon egyenes, tehát torzításmentes dinamikus karakterisztikát ad, elméletileg még nincs teljesen megmagyarázva. Kísérletileg igazolt tény azon- 115 ban az, hogy a találmány szerinti négyelektródás cső a találmány szerinti kap-