107999. lajstromszámú szabadalom • Javítások járművek fékberendezésén
2 21. ábra a nyomásátadó szerkezet egy másik kiviteli alakjának metszete. A találmány egyik kiviteli alakjánál, amint az 1—3. ábrákon látható, az (1) fék-5 dob nyitott oldalát többé vagy kevésbbé fedi a (2) tárcsa, mely utóbbihoz a (4) fékszalag számára (3) kengyelek vannak erősítve. A fékszalag, rendesen a (3) kengyelek hosszirányú hornyaiban nyugszik. A 10 hornyok mélysége olyan, hogy a szalag (5) súrlódó rétegét a korong belső gyűrűfelületétől megfelelő távolságban tartja. A fékszalag végeivel a (10) és (11) peckek érintkeznek, melyeknek (12) szegecselt 15 fejei az U-alakú (13) rugóhoz vannak erősítve, mely rugó minden fékműködtetés után a szalagnak a fékdobbal való érintkezését megszünteti és a szalagot eredeti helyzetébe állítja vissza. 20 A féket működtető szerkezet a (6) és (7) karral van ellátva. A (6) kar a (2) tárcsára erősített (8) csap körül, a (7) kar pedig a (9) csap körül foroghatóan van elrendezve. A (6) kar végének a (14) görbe felülete 25 van, úgy, hogy mozgásakor gördülőén érintkezik a fékszalag (15) végével. A (7) kar végén a (16) kinyúlás van kiképezve, úgy, hogy a szalag (17) végével többékevésbbé egyenes mentén érintkezik. 30 A karok egyidejű mozgatása a (18) és (19) hevederek segítségével biztosíttatik, mely hevederek a (23) hengerben, folyadék által mozgatott (20) dugattyú (21) rúdjához vannak kötve. A (21) dugattyúrúd 35 vége villaalakú és e dugattyiirudat, a (18) és (19) hevedereket és a (6) kart a (22) csapszeg tartja össze. A (23) henger a (24) csapszeggel van a (2) tárcsához erősítve, mimellett kis ide-oda mozgást végezhet, 40 mely mozgás a (6) kar vége által befutott pályát egészíti ki. A megfelelő folyadékoszlop nyomása a dugattyú belső oldalára hat; a dugattyú visszalengésót minden fékműködtetés után (25) rugó segíti elő. 45 A korong felülete és a fékszalag súrlódó oldala, illetve súrlódó rétege közötti, elhasználódás folytán előálló űr szabályocéljából, a folyadék, vagy nyomás, vagy nehézségi erő segítségével, önműkö-50 dően pótoltatik. A 4—9. ábrákon látható a találmány további kiviteli alakja. A (26) fékszalagot az 1. ábránál leírtakhoz hasonló (27) és (28) karok hozzák a 55 fékkoronggal érintkezésbe. Ezek a karok szintén olyanok, hogy (29) és (30) végeik által a szalag (31) és (32) végeire olyképpen hatnak, hogy a (33) súrlódó réteget a szalag egész kerületén érintkezésbe hozzák a korong (34) belső felületével. 60 A karok a jármű fékező karjával vagy lábítójával megfelelő módon összeköttetésben lévő (35) kar által mozgattatnak ós a (36) rugó hatása folytán a szalag végeivel állandóan érintkeznek. A (36) rugó egyik 63 végén a (28) karhoz, másik végén pedig a (291 ) fedóltárcsához vagy a jármű más helytálló részéhez van erősítve. A korong és a fékszalag súrlódó felületeinek elhasználódása folytán e felületek 70 között előálló űr kiküszöbölése és állandó lábító helyzet biztosítása céljából a (28) kar és a (35) fékezőkar közé egy egyirányban működő kapcsoló van iktatva. A (28) kart a (37) tengely egyik végén a (38) anya 75 tartja (5. ábra), iigy, hogy a (28) kar a fűrészfogakkal ellátott tengellyel együtt forog. A (37) tengely a (39) csapágyban leng és a (40) anya segélyével a (29) tárcsához van szorítva. A (35) fékezőkar alsó (36) 80 végén ki van szélesítve és az egyirányban működő kapcsoló háza gyanánt szolgál. E kapcsolóban több (371 ) görgő van el- j rendezve, melyek a (391 ) hüvelyen kiképezett, egymástól elkülönített (381 ) válakon 85 fekszenek fel. A (391 ) hüvelynek fűrészfogas kapcsolata van a (37) tengellyel ós a (401 ) anya tartja a tengelyen. A (35) fékezőkar (361 ) végére a fogazott (41) gyűrű van csavarva olyképpen, hogy a görgők és 90 a kar a (391 ) hüvelyen szabadon mozoghassanak. A leírt elrendezés a (35) fékezőkar és (28) kar viszonylagos mozgását csak egy irányban engedi meg, mely mozgás akkor áll be, amikor a fékszalag órintke- 95 zése a koronggal megszűnvén, a fékszalag új helyzetbe kerül és a (35) fékezőkar viszszafelé mozog eredeti helyzete felé. A (27) és (28) karok különböző viszonylagos állást fognak felvenni, mimellett a (36) rugó ha- 100: tása folytán a szalag végeivel érintkezésben maradnak. Az (59) és (60) peckekre erősített (601 ) rugó a fékszalagot olyan helyzetben tartja, hogy a szalag súrlódó felülete ne érintkez- 105 hessen a koronggal. A fékszalagon párosan, sugárirányban kinyúló, villaalakú (61) peckek vannak elrendezve, melyeken a három, egyforma nagyságú (62) hevedert a (63) csapszeg no tartja. Mindegyik pecek (64) furata valamivel nagyobb átmérőjű, mint a rajta átmenő csapszeg átmérője és így a hevederek a pecekhez képest elmozdulhatnak. Ez az átmérőkülönbség ugyanakkora, mint a 115
