107991. lajstromszámú szabadalom • Fényvillamos berendezés

— 5 — nek előre megállapított függvénye legyen. Természetesen a kívánt eredményt úgy is elérhetjük, hogy a fényelemet tartjuk meg körszektor alakúnak, s áz átlátszatlan er-5 nyőt alakítjuk ki megfelelő alakúra, avagv végül mindkettőnek megfelelő alakításával is, vagy pedig úgy, hogy ernyő helyütt a kellő iné—rkben változó fényátbocsátóképességű fényw.űrőt használunk. !0 A 6. ábrán feltüntetett egs etlen fényelem helyett itt is célszerűen alkalmazhatunk két egymás ellen kapcsolt fényelemet, s ezt pl. egyetlen, célszerűen korongalakú fényelemnek a 3. ábra szerinti módon tör-15 ténő részleges kettéosztásával állíthatjuk elő. Ezen kettős fényelemet a műszer lengő részéhez erősített, felerészben átlátszatlan köralakú ernyő alatt úgy helyezzük el, hogy a műszer nyugalmi állapotá}0 ban a fényelem két fele egyenlő fénymennyiséget fogjon fel. Természetesen kialakíthatjuk a kettős fényelemet is a 8. ábrán feltüntetett fényelem mintájára úgy, hogy a megvilágított felületek kü-J5 lönbsége az elfordulási szöggel ne arányosan, hanem előre megszabott törvény szerint változzék. Fentiekben olyan berendezéseket ismertetünk, amelyeknél a műszerbe vissza-50 vezetett fotoáram olyan irányú, hogy ezáltal a forgó részre ható torziós erő csökken. Bevezethetjük azonban a fotoáramot ellenkező irányban is és ezáltal a műszer érzékenységét tetszésszerinti mértékben 55 csökkenthetjük. Szerkeszthetünk olyan műszert is, amelynek forgó részére gyakorlati értelemben véve semmi vagy elhanyagolhatóan kicsiny torziós erő hat. Például egy árammérő műszer csapágya-W zott forgótekercséről elhagyhatjuk vagy eltávolíthatjuk a spirálrugókat és az áram hozzávezetésére olyan vékony és hajlékony huzalt, szalagot stb. használhatunk, amelynek rugalmas ereje el-Í5 hanyagolhatóan csekély. Egy ilyen műszernek tehát önmagában véve nincsen meghatározott egyensúlyi helyzete. Ha azonban az ilyen műszert a műszer mozgószerve által vezérelten változó meg-30 világítottságú fényelemmel, például a 3., ill. 7. ábra szerinti fényelemmel és felette elhelyezett ernyővel látjuk el és a fényelemet úgy kapcsoljuk a forgótekercsre, hogy a fotoáram a tekercset nullahelyze-55 tébe visszavinni igyekezzék, akkor olyan műszert készítettünk, amely a szokásos, forgótekercses műszerektől abban különbözik, hogy a tekercsre ható rugó torziós erejét a fotoáramtól átjárt tekercsre ható elektromágneses erő helyettesíti. Az ilyen 60 műszer érzékenysége a fényelemre eső megvilágítással igen tág határok között változtatható és az már igen csekély megvilágítás hatására beáll a nullahelyzetbe, melyből csak külső áram hatására moz- 65 dul már ki. Legyen (L) lux a megvilágítás erőssége a fényelem síkjában, a a műszer pillanatnyi elfordulása a 0-helyzetből, akkor a fényelemnek megvilágított felülete a -val 70 arányos lévén, a fényelemben keltett és a műszerbe vezetett áram erőssége, tehát a forgó tekercsre kifejtett forgatónyomaték (F) is arányos (L)-el és a-val, azaz F = k. a. L, mely egyenletben „k" egy 75 konstans arányossági tényező. A műszer tehát ugyanúgy fog viselkedni, mintha az a-val arányos IF' = a .fl rugalmas erő hatna rá, ahol a rugó „rugalmassága", tehát fl = k.L egyszerűen a 80 megvilágítással arányos. Ezen elvet természetesen nemcsak forgótekercses, hanem más rendszerű, pl. elektrodinamikus műszerekre is alkalmazhatjuk és a fényelem fényfelfogó felületének vagy az er- 85 nyőnek megfelelő alakításával pl. teljesen egyenletes skálájú elektrodinamikus vagy elektromágneses műszereket is készíthetünk. A fent ismertetett típusú, tehát rugó 90 helyett fotoárammal ellensúlyozott kilengésű műszereket igen előnyösen használhatjuk fényelemekkel kapcsolatban bizonyos optikai mérések kivitelénél. Gázok vagy folyadékok átlátszóságának, színé- 95 nek stb. mérésére és regisztrálására fényvillamos szervek (fotocellák, fényelemek) felhasználását ugyanis már javasolták. Evégből pl. úgy jártak el, hogy a vizsgálandó folyadékot állandó áramban üveg- 100 edényen (küvettán) vezették át, a küvettát valamely fényforrás és egy fényelem közé helyezték és a fényelem áramát regisztrálták. A folyadék fényelnyelő képességének változását még jobban regisz- 105 trálhatjuk egy fényvillamos kompenzációs kapcsolás alkalmazásával, nevezetesen, ha ugyanazon fényforrással két fényelemet világítunk meg, az egyiket közvetlenül, a másikat a vizsgálandó folyadé- 110 kon keresztül és a két fényelemet ellentétes polaritással kapcsoljuk a regisztráló műszerre. Mindkét berendezés természet- i szerűleg állandó erejű fényforrást, pl. izzólámpát tételez; fél; ezt pedig a háló- 115 zati feszültség ingadozása folytán a gya-