107991. lajstromszámú szabadalom • Fényvillamos berendezés

— 6 — korlatban nehéz megvalósítani. Könnyű belátni, hogy a fent ismertetett típusn műszerek alkalmazásával ez a nehézség minden további nélkül kiküszöbölhető. E 5 célból a találmány szerint úgy járunk el, hogy a műszer rugóját pótló fotoáramot adó fényelemet és a mérésre használt fényelemet (ill. fényelemeket) fényerejüket teljesen azonosan változtató fényfor-10 rásokkal, például ugyanazzal az izzólámpával, vagy ugyanabból a hálózatból táplált azonos típusú izzólámpákkal világítjuk meg. Ez esetben úgy a mérendő áram, tehát az általa okozott forgatónyomaték, 15 amely a tekercset kiforgatni igyekszik, mint pedig a visszaforgató nyomaték, ugyanazon megvilágítással, vagy a feszültségingadozással megegyező módon változó megvilágításokkal lévén arányos, 20 a műszer kilengése a megvilágítástól, ill. a hálózati feszültségingadozásoktól független lesz és csupán a folyadék átlátszóságának változását regisztrálja. Az eddigiekben mindvégig olyan beren-25 dezéseket ismertettünk, melyeknél a fényvillamos szerkezet vagy szerkezetek helytállóan vannak elrendezve és az ezt vagy ezeket megvilágító sugárnyaláb befolyásolására való szervek mozgathatók. 30 A találmány szerinti berendezések azonban természetesen a fordított elrendezéssel is megvalósíthatók, azaz úgy is készíthetők, hogy a „műszer" mozgó szervétől vezérelten maga a megvilágítandó fény-35 villamos elem vagy elempár mozgatható és a sugárnyaláb befolyásolására való szerv, pl. tükör, ernyő vagy fényszűrő, helytálló, minthogy a „műszer" mozgó szervének elmozdul UScl cl megvilágító 40 fénysugárnyalábot a fény villamos szerkezetre ható hatásában ebben az esetben is befolyásolni fogja. Az ilyen elrendezés különösen előnyös abban az esetben, ha forgótekercses mérő-45 műszernél a mérendő áramot és a visszacsatolt fotoáramot a forgótekeres különkülön tekercseléseibe vezetjük. Ilyen műszernél ugyanis a fényelem a hozzátartozó tekercselésbe közvetlenül bekapcsol-50 ható, minek következtében ezt a tekercselést nem kell külön áramhozzávezető szervekkel ellátni, mi a műszer lényeges egyszerűsítését jelenti. Az ilyen elrendezést például a 7. ábrán szemléltetetthez ha-55 sonló módon valósíthatjuk meg, amennyiben a (20) fényelemet erősítjük a (18) tengelyhez és a (19) ernyőt helyezzük el helytállóan. Világos, hogy ilyen elrendezésnél a (17) tekercs elmozdulása a fényelemet megvilágító sugárnyalábot ugyan- 6 úgy befolyásolhatja, mint a 7. ábrán szemléltetett fordított elrendezésnél. Készíthetünk továbbá ez elrendezéssel olyan fényvillamos motorokat is, melyek forgórészéhez, noha az állandó, azaz tér- 6 belileg helytálló irányú mágnesmezőben forog, nem kell az áramot kommutátoron át hozzávezetni, mert az áram a forgórészhez erősített és azzal együtt forgó fényelempárban fejlődik, mely közvetle- 7 nül van a forgórész tekercseléséhez kapcsolva. Ilyen motorok létesítése úgy válik lehetővé, hogy a fentiekben ismertetett, egymás ellen kapcsolt két fényelemből álló fényelempár megfelelő módon való 7 megvilágításakor váltóáramot ad. Az ilyen megvilágítást forgó fényelempár esetén helytálló fénysugárnyalábbal például úgy hozhatjuk létre, hogy pl. köralakú fényelempárt, melynek osztóvonala & a kör középpontján átmenő egyenes, a kör középpontján átmenő, a kör síkjára merőleges tengely körül forgatunk és az őt megvilágító fénysugárnyaláb útjába olyan ernyőt helyezünk, melynek egyenesvonalú í egyik széle a kör középpontján halad át. Ilyen elrendezésnél ugyanis a fényelem- i pár forgásakor abban a helyzetben, ha a két osztóvonal összeesik, csak az egyik lenyelem kap megvilágítást, 90°-kal való í elfordulásnál mindkét fényelem egyenlő megvilágítást kap (áramkörükben az áram tehát ekkor nulla), további 90°-kal való elfordulásnál csak a másik fényelem kap megvilágítást és így tovább. Ha tehát ! az ilyen fényelempárt állandó mágnesmezőben elforgathatóan elrendezett tekercsre kapcsoljuk és a tekerccsel lígy erősítjük össze, hogy a tekercs síkja a két fényelem azon helyzetében, melyben megvilágításuk éppen egyenlő, a mágnestér erővonalaira merőleges legyen, akkor kellő erősségű megvilágítás hatására állandóan forgó fényvillamos motort kapunk, melyet pl. a 7. ábra szerinti elrendezésnek fenti módon való módosításával Ta (18) tengelyhez erősített köralakú fényelempár és fölötte elhelyezett félköralakú ernyő] létesíthetünk. Az ilyen motor természetesen legnagyobb nyomatékkal azon helyzetéből indul meg, melyben csak az egyik fényelem kap megvilágítást és „holtpontjából", azaz azon helyzetből, melyben mindkét fényelem egyenlő megvilágítást kap, nem tud pusztán fényhatásra megindulni. Ha azonban ugyanazon a tengelyen ugyanily módon még egy tekercset és hozzákapcsolt