107759. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti és egyéb járművek önműködő kapcsolására
Megjelent 1933. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jff|jjp| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107759. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Berendezés vasúti és egyéb járművek önműködő kapcsolására. A. Gr. vormals Skodawerke in Pilsen cég1 Prága. A bejelentés napja 1932. évi március hó 29-ike. Csehszlovákiai elsőbbsége 1931. évi április hó 16-ika. Az európai vasutak kocsijaikat, tudvalevőleg, már a legközelebbi időbon, önműködő kocsikapcsolókkal szándékoznak ellátni, az eddigi, kézzel működtetett csa-5 varkapcsolók helyett. A régi kapcsolók u. i. veszélyeztetik a vasúti személyzet épségét és gazdaságtalanok is, mert minden egyes alkalommal vasúti munkásra van szükség a kocsik kapcsolásához, akinek 10 evégből az egymással összekapcsolandó kocsik közé kell bújnia. A kocsik önműködő kapcsolásának előnyei ismeretesek és nem vitathatók. Az eddig ismeretes önműködő kapcsolóknak 15 az európai vasutakra való bevezetése azonban nehézségekkel jár, mert gyakorlati lehetetlenség, hogy az európai vasutak egész kocsiállományát egyszerre átalakítsák az új kapcsolóberendezésekre. A 20 régi kapcsolóknak új, önműködő kapcsolókkal való kiváltása évekig fog tartani, amely körülmény szükségessé teszi, hogy az új kapcsolók mindenesetre az átmeneti időhöz alkalmazkodhassanak és még oly 25 kocsikkal is kapcsolódjanak, amiknek még régi csavarkapcsolójuk van. Az új. önműködő kapcsolófejeket, az átmeneti idő folyamán, kézileg kellene a régi kapcsolókkal összekötnünk, ami még veszé-30 lyesebb volna, mint az eddigi, egyszerű kézi kapcsolók kezelése. Az új kapcsolóval ellátott kocsinak a régi kapcsolós kocsival való összekötése céljából ugyanis megint csak egy vasúti munkásnak kel-35 lene az illető kocsik közé bújnia és a kapcsolók kezelését még az is megnehezítené, hogy az új, önműködő kapcsolók általában jóval több helyet foglalnak el a kocsiközből és a kengyel beakasztását is sok-40 kai inkább megnehezítik, mint a közönséges csavarkapcsolók. A találmány kiküszöböli ama hátrányokat, amelyek a régi kapcsolók kiváltásából az átmeneti idő folyamán származnak. A találmány lényege, hogy mind- 45 egyik járművön, annak tetszőleges rendszerű, önműködő kapcsolófején kívül, még egy külön, segédkapcsolókészüléket is elrendezünk, amely úgy van megszerkesztve, hogy oly járművel is önműködőlég kap- 50 csolódik, amely még csak a szokásos kézi kapcsolóval van ellátva. Ezt a segédkapcsolókészüléket, amely tehát önműködőlég kapcsolódik a szokásos kézi kapcsolókészülékekkel, a tulajdonképeni, önmű- 55 ködő kapcsoló fején elforgathatólag rendezhetjük el, úgy hogy a segédkapcsolót, kézzel működtetett alkalmas rudazat segélyével. akár munkaállásába, akár nyugalmi állásába forgathatjuk, vagyis hogy 60 a külön, segédkapcsoló vagy működő helyzetében van, vagy pedig üzemen kívül marad. Az új szerkezet mindenképen fölöslegessé teszi, hogy a vasúti munkásnak, 65 kapcsolás céljából, a kocsik közé kelljen bújnia, mert még ha az önműködő kapcsolójú kocsit az eddig szokásos, csavarkapcsolójú kocsival kell összekötnünk, akkor is az új segédkapcsolót eleve úgy 70 forgathatjuk munkaállásába, hogy még a kétféle kocsi is önműködőlég kapcsolódik egymással. Eszerint csupán azokban az esetekben kerül sor a tisztán kézi kapcsolásra, midőn két régi csavarkapcsolót 75 kell egymással összekötnünk. Az ilyen esetek annál ritkábban fognak előfordulni, minél több új, segédkapcsolós, önműködő kapcsolónk van. A találmány eszerint az átmeneti időre 80 gyökeresen megoldja a vasúti személyzet biztonságának kérdését. Az új szerkezet,
