107420. lajstromszámú szabadalom • Eljárás széntartalmú anyagok nemesítésére

— 2 — gok és egyúttal más katalizátorok, mint pl. molibdén vagy wolfram, vagy ezek vegyületei jelenlétében foganatosítjuk, oly előnyöket érhetünk el, melyek az is-5 mert katalizátorok, mint molibdén vagy wolframvegyületek egymagában való alkalmazásakor nem érhetők el. így pl. az ilyen katalizátorkombináció révén az össztermelési hányadot vagy bizonyos 10 termékeknek, pl. az alacsonyabb forrpontú termékeknek termelési hányadát fokozhatjuk; vagy oly termékeket állíthatunk elő, melyek aránylag kisebb menynyiségü káros telítetlen szénhidrogént 15 tartalmaznak; vagy bizonyos zavarokat, mint szénlerakódásokat, gyantaképződést, stb. kiküszöbölhetünk, vagy lényegesen csökkenthetünk, vagy pl. jelenlevő fenolokat tökéletesen szénhidrogénekké redu-20 hálhatunk. Lehetségesnek bizonyult különösen az, hogy technikailag tiszta szénhidrogéneleg'yeket állítsunk elő, melyek közvetlenül, tehát további rafíinálás nélkül használhatók motortüzelő, kenőanyag, 25 oldószer, az organikus ipar kiindulási anyagai, stb. gyanánt. A találmány szerint előállítható ilyen termékek annak köszönhetik értékes tulajdonságaikat, hogy majdnem tökéletesen telített alifás, 30 .aromás és hidroaromás szénhidrogénekből állanak, ellenben gyakorlatilag mentesek az oxigén-, kén- és nitrogéntartalmú vegyületektől és telítetlen szénhidrogéneket is csak egész csekély mennyiségben 35 tartalmaznak. A jó eredményhez lényeges az, hogy a reakció alatt a kén kénhidrogén alakjában álljon rendelkezésre. Kitűnt pl., hogy ha a kén nehézfémekhez, pl. a vascsoport 40 féméihez a reakciókörülmények között állandó szulfidok alakjában van lekötve, vagy a kén egész mennyisége molibdénhez, akár molibdén szulfid alakjában van lekötve, a kívánt eredmény nem lép fel. 45 Ha tehát a találmány szerint katalizátorokul pl. molibdént és elemi ként alkalmazunk, úgy a kellő eredmény eléréséhez több ként kell alkalmaznunk, mint amennyi az M0S2 vegyület képzéséhez 50 szükséges. Ha új reakciótartályokban, pl. vasedényekben foganatosítjuk az eljárást, melynek falai még számottevő kénmenynyisógeket képesek lekötni, úgy ezt a körülményt nagyobb mennyiségű kén vagy 55 kénvegyület adagolásával kell ellensúlyozni. Az eredmény eléréséhez azonban nem elégséges, hogy a kénhidrogén egyáltalán vagy tetszés szerinti mennyiségekben legyen jelen; az alkalmazandó kénhidro- 60 génmennyiséget ugyanis esetenként úgy kell megválasztani, hogy a katalitikus hatás fellépjen és a reakció a kívánt értelemben menjen végbe. A reakcióra legkedvezőbb kétíhidrogénmennyisőgek töb- 65 bek között a kezelendő kiindulási anyag természetétől, különösen kémiai összetételétől, továbbá a kénhidrogén mellett alkalmazandó katalizátorok nemétől és mennyiségétől függenek. A tekintetbe jövő 70 mennyiségek 100 s. r. kiindulási anyagra számítva 1 és 12 s. r. kénhidrogén között mozognak. Ha pl. 100 s. r. kiindulási anyagra 2 s. 1*. molibdőnsavat alkalmazunk, akkor általában 1—6 s. r. kénhidro- 75 gén bizonyult legcélszerűbbnek, A legkedvezőbb súlyviszonyok a megadott határok között az egyes nyersanyagokra kísérletileg állapítandók meg. így pl. bükkfakátrány olaj feldolgozása esetén 3% kén- §0 hidrogénnek a reakció közben való jelenléte bizonyult legcélszerűbbnek, míg barnaszén-generátor kátrány olaj feldogozá sakor a kívánt hatás 1.5% kénhidrogén jelenlétében éretett el. Ezeket az értékeket 35 akár felfelé, akár lefelé módosítva, az eredmények kedvezőtlenebbek. Kéntartalmú kiindulási anyagok, pl. kátrányolajok feldolgozása esetén az organikusan megkötött kén, mely az adott go körülmények között kénhidrogént képes szolgáltatni, tekintetbe veendő. Ilyen esetekben tehát a kénhidrogént szolgáltató adalék, pl. kén mennyiségét úgy kell megszabni, hogy a reakció közben rendelke- 95 zésre álló kénhidrogén összmennyisége essék azon határok közé, amelyeken belül érvényesülnek a reakciót elősegítő hatások. Némely esetekben, még pedig akkor, ha a feldolgozandó kiindulási anyag már 100 maga elegendő mennyiségű kénhidrogént szolgáltató kénvegyületet tartalmaz, külön adalék hozzáadása el is maradhat. Viszont igen kén dús kiindulási anyag esetén az optimális kénmennyiség helyreállítása 105 céljából, pl. a kiindulási anyagot kénben szegényebb nyersanyaggal keverhetjük. Mint megállapítottuk, a kénhidrogén kedvező hatása többek között azon alapszik, hogy a hidrogéncsatlakozást mind j^q az olefineknél, mind a telítetlen ciklusos szénhidrogéneknél elősegíti és így egyidejűleg a képződött telített szénhidrogének hasítását is támogatja. Ezáltal megkönynyehbül az értékes, főleg alacsonyabb 115 forrpontú folyékony termékek képződése, s visszaszorulnak a nemkívánatos, pl. kokszkiválással és gázképződéssel egybe-