107344. lajstromszámú szabadalom • Az emberi test izomerejével és önsúlyával működő hajtószerkezet

december hó 1-éit Megjelent 1933. évi ••HMHH^dHlMi MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 107344. SZÁM. — Yd/3. OSZTÁLY. Az emberi test izomerejével és önsúlyával működő hajtószerkezet. Brettráger Péter iiy. miniszteri számvevőségi főtanácsos Budapest. Pótszabadalom a 102702. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1931. évi szeptember hó 2ö-ike. A találmány a 102702. számú törzsszabadalom 1. és 2. igénypontjában védett, az emberi test önsúlyával ós izomerejével működő hajtószerkezet többrendbeli 5 javítása, főleg egyszerűsítése, mely különösen járművek hajtásához mutatkozik előnyösnek. A törzsszabadalom 1. igénypontja szerint a hajtószerkezet ülést hordó emelő-10 karból, továbbá a végtagokat alátámasztó emelőkarokból és mindezen emelőkarokat egymással összekötő rudazatból áll. aholis az erőt átvivő hajtó tengely a rudazattal van összekötve; ez általában 15 ugy értendő, hogy az erőt átvivő tengely valamilyen módon, közvetve vagy közvetlenül áll összeköttetésben a különböző emelőkarokat egymással összekötő rudazattal. Kitűnt, hogy célszerűbb szerke-20 zetre teszünk szert, ha az erőt átvivő hajtótengely közvetlenül a három emelőkar (ülést hordó, kéz- és lábtámaszt hordó emelőkarok) egyikével vagy másikával, előnyösen közülök kettővel van 25 összekötve. Utóbbi esetben egyrészt a hajtótengely egyenletesebb hajtáséit érjük el, mert azt például két egymáshoz képest 180°-kal felékelt forgattyú és egyegy hajtórúd révén köthetjük össze a két 30 emelőkaxral, célszerűen az ülést és a lábtámaszt hordó emelőkarokkal, másrészt pedig a szerkezetnek jelentékeny egyszerűsítésére teszünk szert, mert a két említett emelőkar a két forgattyú és a közös 35 hajtótengely révén egymással már amúgyis (a törzsszabadalom 2. igénypontja szerinti együttműködésnek megfelelő) összeköttetésben állván, pl. a törzisszabadalom rajzának 1. ábrája szerinti (5, 6, 7) összeköttetés feleslegessé 40 válik. Ezzel kapcsolatban a találmány szerint még azt a továbbmenő egyszerűsítést alkalmazzuk, hogy a lábtámaszt hordó emelőként (a törzsszabadalom rajzán (8, 9-el jelölt) kétkarú emelő helyett 45 egykarú emelőt használunk és ennek lengési tengelyeként ugyanazt a (2) tengelyt választjuk, mely körül az ülést hordó emelőkar is lengethető. Ezzel megtakarítjuk a lábtámasztó emelőkarnak; 50 (a törzsszabadalom rajzán 10-el jelölt) külön ágyazásait. Ez különösen előnyös, jármüvek hajtásánál, melyeknél lehetőleg egyszerű vázra kell törekedni; ugyancsak járműveknél lehetőleg kerülendők 55 az oly felfelé nyúló állványrészek, mint amilyenek a törzsszabadalom rajza szerint a (20-al jelölt) hajtótengelynek és a kartáraaszként szereplő (15) emelőkar (16) lengési tengelyének ágyazatait hord- 60 ják. Ezért a találmány szerint egyrészt az erőt átvivő hajtótengelyt és a forgattyús hajtószerkezetet alul (az ülést ill. a lábtámaszt hordó emelőkarok alatt) helyezzük el. másrészt pedig a kartámasz- 65 ként szereplő (15) emelőkar (16) lengésii tengelyét és magát ezen emelőkart is elhagyjuk. Az utóbbi egyszerűsítés a találmány szerint azzal válik lehetővé, hogy" a törzsszabadalom rajzán 13-al jelölt ösz- 70 szekötőrúd nem két (15, 9) emelőkarral, hanem, valamely közbenső pontján, egyetlen közös emelőkarral van összekötve; ez esetben a (13) összekötőrúd. mely felső végén a tulajdonképpeni kéz- 75 támaszt alkoitó (14) harántrudat hordja,