107321. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium- vagy aluminiumötvözet-tárgyakon színes vagy színes és korrozioálló bevonat előállítására

— 2 — elő, hogy a fémfelületeket savakkal, pl. kénsavval, krómsavval, stb., vagy lúgokkal, pl. nátriumkarbonáttal, vagy alkáliszulfátokkal és savanyú szulfátok-5 kai, pl. nátriumszulfáttal vagy uátriumhidroszulfáttal stb. kezeltük, egyéb anyagok hozzáadásával vagy anélkül, valamint kívülről alkalmazott elektromos energia felhasználásával vagy anél-10 kíil. Az „oxidbevonat" kifejezés nem öleli fel azt a nagyon vékony alumíniumoxidhártyát, mely levegővel való érintkezés íolytán természetes úton keletkezik az alumíniumon vagy ötvözetein. 15 Miután az alumíniumon vagy alumíniumö'tfvöízeien oxidbevonatot létesítettünk, a találmány szerinti új eljárást alkalmazzuk avégből, hogy az oxidbevonatban valamely oldhatatlan, szervet-20 len vegyületet csapjunk ki. Az új eljárás egyik része szerint oxidbevonatú .alumíniumot vagy alumíniumötvözetet olyan oldható vegyület oldatával — előnyösen, de nem szükségképen vizes olda-25 tával — hozunk érintkezésbe, melynek szervetlen anionja vagy kationja, egy másik oldható vegyület szervetlen kationjával, illetve anionjával vegyülve, jellegzetes színű és (vagy) korroziógátló 30 .szervetlen vegyületet ad. Azt találtuk, hogy ha az oxidbevonatú fémet érintkezésbe hozzuk vagy bemerítjük egy oldatba, az ebben jelenlevő szervetlen anion vagy kation az oxidbevonatban és 35 önnek felületén adszorbeálódik, és hogy ha az oxidbevonat ekként adszorbeálta a szervetlen aniont vagy kationt, az cxidbevonatú fém rákövetkező és külön, kezelése másik olyan oldható vegyület 40 oldatával, melynek szervetlen kationja, illetve anionja a bevonatban adszorbeált a szervetlen anionnal vagy kationnal oldhatatlan, szervetlen vegyület képzésére egyesülni képes, az oxidbevonatban 45 és ennek felületén képződött oldhatatlan vegyület kicsapódását fogja okozni. Azt találtuk továbbá, hogy a kicsapódott, oldhatatlan, szervetlen vegyület oly erősen és tapadóan csapódik ki az oxid.be-50 vonatban, hogy annak lényegileg, sőt úgyszólván teljesen integráns ós állandó részévé válik. Ha az oxidbevonat!® ekként kicsapott íizervetlen vegyületnek valamely jelleg-55 zetes színe van, akkor az oxidbevonat is felveszi ezt a színt vagy ennek valamilyen árnyalatát, aminek eredményeképen a találmány szerinti eljárás alkalmazásával olyan alumínium- vagy alumíniumötvözet-tárgyakat készíthetünk, 60 mieíyeknek lényegileg bármely kívánt színárnyalatú egyenletes és állandó színű felületük van. Ha továbbá az. így kicsapott oldhatatlan szervetlen vegyület korroziógátló hatású, akkor az azt 65 tartalmazó oxidbevonat lényegesen jobban védi a bevont alumínium- vagy aluin üiiumötvözef-tárgyakat. Nyilvánvaló tehát, hogy a találmány alkalmazásával alumínium- vagy alumíniumötvözet- 70 tárgyakat olyan bevonattal láthatunk el, mely egyrészt színes felületként szerepel, másrészt ugyanakkor korrozió ellen védelmet nyújt; másrészt azonban készíthetünk olyan bevonatot is, melyet nem 75 színezünk, de amely a fémet korroziv behatások ellen védi. A találmányt a legelőnyösebben akként valósítjuk meg, hogy a kezelendő alumíniumot vagy alumíniumötvöz etet 80 először bizonyos tulajdonságokkal rendelkező oxidbevonattal látjuk el. Oly célból, hogy a bevonat később külön ne váljék a fém felületétől, annak keménynek, sűrűnek és tapadónak kell lennie. 85 Nagyfontosságú azonban a bevonat adszorbeálóképossége is. Hogy a lehető legjobb eredményt érjiik el, az oxidbevonatnak olyannak kell lennie, hogy az oldatból, mellyel — mint említettük —- 90 később érintkezésbe jut, tekintélyes mennyiséget adszorbeáljon. Az oxidbevonat további kívánatos tulajdonsága a vastagsága, ahol is aránylag vastag bevonat előnyös; mindamellett a bevonat 95 A^astagsága nem döntő tényező, mert egyes aránylag vékony mesterséges bevonatok is jó eredményt adnak. Avégből, hogy a találmány céljaira alkalmas adszorbens oxidbevonatokat ké- 100 szítsunk, számos oldatot alkalmaztunk, melyek közé tartoznak a kénsavnak, krómsavnak, nátrinmkarbonátnak és káliumbikromátnak, foszforsavnak és sóinak, ammóniumeitrátnak vagy -laktatnak, 105 eitromsavnak és sóinak és natriumkarbonátnak oldatai. Az aluminiumvag'y alumíniumötvözet kezelése ezekkel az oldatokkal a kívánt oxidbevonat előállítására abból állhat, hogy a no fémet az oldatba merítve a bevonat képződését az oldat hatása alatt lehetővé tesszük, vagy pedig az oldat hatását még azzal támogatjuk, hogy a bevonandó fémet olyan elektromos cella 115 anódjává tesszük, melyben az oldat mint elektrolit szerepel, azután külső elektromos energiát vezetünk a cella elektro-