107321. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium- vagy aluminiumötvözet-tárgyakon színes vagy színes és korrozioálló bevonat előállítására

— 2 — dáibia. Oxid bevonatok képezésének módja és részletei alumimiumon és aluminiumötvözeteken, a fenteimlített oldatokkal és (módszerekkel, a szakmában jól ismere-5 tesek és eléggé ismertetve vannak; ezért csak az előnyben részesítendő oldatokat és módszereket fogjuk részletesebben ismertetni. Három olyan oldat van, melyet előnyben kell részesítenünk 10 oxidbevonatos alumínium- vagy alumíniumötvözet-tárgyak előállításánál, ezek: kénsav, krómsav, vagy nátriumbikarbonát és káliumbikromát. Ha kénsav oldatait használjuk alumíniumon vagy 15 ötvözetein az oxidbevonat létesítésére, akkor célszerűen vizes oldatokat használunk, ahol is a sav koncentációja 3.%-tói 70%-ig terjed. A bevonandó fémtárgyat a fürdőbe helyezzük és olyan elektromos 20 áramkör anódjává tesszük, melynek katódja másik alumíniumtárgy, vagy ólom, vagy egyéb lehet. Ha 7%-os kénjsavoldatot használunk, akkor kb. 0,00155—0,062 amp/com2

sűrűségű áramot 25 vezetünk be az áramkörbe és a savoldatot mintegy harminc percig engedjük hatni az alumíniumra vagy alumíniumötvözetre. Kisebb savkoncentráció alkalmazásánál a folyamat gyorsítására elő-30 nyös az oldatot hevíteni. Nagyobb savkoncentrációknál célszerűen kisebb áramsűrűségeket alkalmazunk az anódon. Ha krómsavoldatot használunk oxid-35 bevonó oldatként, akkor lényegileg a kénsavval kapcsolatban megadott feltételeket tarthatjuk be. A gyakorlatban azt tapasztaltuk, hogy háromszázalékos kró'insavoldat kitűnő eredmínvt ad. Az 40 oldatot a bevonási művelet alatt kb. 40 C°-ra kell hevíteni. Ha nátriumkarbonát és kálciumbikromát oldatát használjuk oxidbevonat készítéséibe az alumíniumon vagy alumínium-45 ötvözeteken, akkor — amint tapasztaltuk — előnyös a bevonandó darabot egyszerűen bemeríteni az oldatba, külső elektromos energia felhasználása nélkül. Célszerű továbbá az oldatot a bevonás alatt for-50 rásig hevíteni. Kb. 0.5—6% nátriumkarbonátot és kb. 0.1—1% káliumbikromátot tartalmazó oldat jó eredményt ad, előnyös azonban olyan különleges oldatot használni, mely kb. 2% nátriumkarbonátot és 55 0.5% káliumbikromátot tartalmaz. Miután az alumínium vagy alumíniumötvözet felületén kellőképen létrejött az oxidbevonat, a bevont fémet úgy kezeljük, hogy rajta oldhatatlan, szervetlen vegyület csapódjék ki. A „szervetlen vegyület" 60 kifejezés a szigorúan véve szervetlen vegyületeken kívül itt a fémes ferricianidokat és ferrocianidokat is felöleli. Az „oldhatatlan, szervetlen vegyület" kifejezés pedig a most említett típusú vegyületek 65 közül azokat jelenti, melyek vízben nagy mértékben oldhatatlanok. A „fémoxid" kifejezés a fémek oxidjain kívül olyan hidratált oxidokat is felölel, amilyenek akkor keletkezhetnek, ha a fé- 70 meket vizes oldatokban oxidáljuk. Az „oldhatatlan fémoxidok" kifejezés olyan fémoxidokra vonatkozik, melyek vízben nagy mértékben oldhatatlanok. Ezeknek az oldhatatlan szervetlen ve- 75 gyületeknek bevezetése az előzőleg képezett oxidbevonatba két lépésből áll. Az első lépés abból áll, hogy az oxidbevonatos fémfelületet érintkezésbe hozzuk vagy bemerífjiik olyan oldatba, mely az oxid- gQ bevonatban kicsapandó oldhatatlan, szervetlen vegyületnek vagy anionját vagy kationját tartalmazza. Az oxidbevonatú fémet annyi ideig hagyjuk érintkezésben vagy bemerülve az oldatban, mely ele- 85, gendő az oldat adszorbeálódására az oxidbevonatban vagy ennek felületén. A második lépés abból áll, hogy az oxidbevonatú lémet, mely az első lépés eredményeként az első lépésben használt oldatot oxid- 90 bevonatában ennek felületén adszorbeálta, második oldattal hozzuk érintkezésbe, mely a kationt, illetve aniont tartalmazza. A kation vagy anion az első, adszorbeált oldatban jelenlevő anionnal, illetve kation- 95 nal egyesülve a kívánt oldhatatlan, szervetlen vegyületet adja. Az oxidbevonatú fém, melynek oxidbevonata az első lépésben adszorbeálta, oldatot tartalmazza, most a második lépésben használt ol- 100 dat egy részét adszorbeálja, minek eredményeképen a kívánt oldhatatlan szervetlen vegyület az adszorbeált oldatból a fém oxidbevonatába és ennek felületére kicsapódik. Az ekként kicsapott 105 szervetlen vegyület az oxidbevonatnak lényeeileg integráns része, illetve utóbbin állandóan rögzítve miarad. A találmány fontos alkalmazási köre alumínium- vagy alumíniumötvözet-tár- no gyak színezése, amiket olyan különböző esetekben kell alkalmazni, amikor bizonyos színek kívánatosak. Az alábbiakat mint annak az eljárásnak különleges példáit sorolhatjuk fel, mely szerint a talál- 115 mánv több különböző szín és árnyalataik előállítása végett megvalósítható. Ezekben a példákban az oxidbevonatot az alumí-