107042. lajstromszámú szabadalom • Aluminium és aluminiumötvözet tárgyakon korroziálló és (vagy) színes bevonat előállítására
— 181 — jellegű legyen. Az ilyen bevonatok egy további kívánatos jellegzetessége, hogy azok aránylag súlyosak, illetve vastagok legyenek, jóllehet aránylag vékony be-5 vonat is megfelelhet, feltéve, hogy adszorbeáló képessége nagy. Az ilyen oxidbevonatok készítéséhez bizonyos módszerek különösen alkalmasak. Az egyik előnyös módszer abból áll, hogy az alumíniumot 10 elektromos cella anódjává tesszük, a cella katódja aluminium, ólom vagy egyéb fém lehet, elektrolitként pedig az ilyen cellában kénsav vizes oldatát használjuk. Az aluminiumanódot és a katódot ebbe az 15 elektrolitba merítjük és az elektródákba külső elektromos energiát vezetünk, aminek eredményeképpen az aluminiumanód felületén tapadó, kemény, sűrű és jelentékenyen adszorbens oxidréteg képződik. A 20 kénsav koncentrációja igen tág határok között változhatik, így pl. 1—70%-os oldatok közt és jó eredményeket kapunk, de inkább előnyben részesítettük az 5—10% kénsavat tartalmazó oldatok használatát. 25 Célszerű továbbá az anódfelület cm2 -ére számítva kb. 0.00155—0.062 amp. áramsűrűséget alkalmazni. Egy másik példa nagy mértékben adszorptív oxidbevonat létesítésére alumi-30 niumon abból áll, hogy az alumíniumot nátriumkarbonát és valamely alkálibikromát, pl. káliumbikromát forró oldatába merítjük és ebben rövid ideig benne,hagyjuk, mely idő alatt az alumíniumon ta-35 padó, sűrű és nagyon adszorbens oxidbevonat képződik. Példaképen az ilyen oldat 3% nátriumkarbonátot és 0.2% káliumbikromátot tartalmazhat. Ebbe az oldatba kedvező eredmény elérésére, az aluminiu-40 mot kb. 10—30 percig bemerítjük, miközben az oldatot kb. 95 C° hőmérsékleten tartjuk. Ezeken az oldatokon kívül egyéb oldatokat, nevezetesen foszforsavat és sóit is célirányosan felhasználhatjuk, hogy 45 alumíniumon a kívánt adszorbens oxidbevonatot előállítsuk. Az adszorbens oxidbevonattal a fenti módon ellátott alumíniumot most előnyösen vízzel megmossuk, hogy a bevonó 50 kezelésből visszamaradó maradékoldat minden nyomát eltávolítsuk, azután a találmány szerint olyan oldható korroziógátló anyag oldatával kezeljük, mely az oxidbevonatban és ennek felületén adszor-55 beálódni képes. Ez ,a kezelés különbözőféleképen végezhető, de előnyös az oxidbevonatú aluminiumtárgyat annak az anyagnak vizes oldatába meríteni, melyet a bevonaton adszorbeáltatni akarunk. Egy másik módszer, mely kiváló ered- 60 ményt ad, abból áll, hogy az oxidbevonatú aluminiumtárgyat olyan elektromos cella anódjává tesszük, melyben az elektrolit a bevonat által adszorbeálandó anyag oldata. 65 E kezelések eredményeképen a korróziogátló anyagot tartalmazó oldat adszorbeálódik a nagy mértékben adszorbens oxidbevonatban és ennek felületén és ha most az oxidbevonatot, pl. meleg légáramban 70 vagy egyéb alkalmas módon megszárítjuk, az oldat elpárolog és az oxidbevonatban jelentékeny mennyiségű korróziógátló anyagot hagy lerakódva. A korroziógátló anyagként használt szer bármely oldható 75 anyag lehet, mely a meggátolni szándékolt korroziófajtának ellenáll. Aluminium esetében legfőkép lúgos oldatok korroziv hatásáról van szó. E hatás késleltetésére vagy meggátlására különösen olyan oxid- 80 bevonat alkalmas, melyen kromát- vagy krómion adszorbeálódott. Ha lúgos korrozió ellen akarunk védelmet, akkor nátriumszilikátot is adszorbeáltathatunk a bevonatokban. Különösen jó eredményt 85 érünk el akkor, ha az adszorbeált anyag olyan nátriumszilikát, melyben a Na2 0 aránya a SiOa-hoz 1:3.25 és 1:3.86 között van. Előnyös olyan nátriumszilikátot használni, melyben a Na2 0 aránya a SÍO2- 90 hoz 1:3.86. Az alumíniumnak korroziálló bevonattal történő bevonására való ez eljárás és az ekként kapott eredmények különleges példájaként az épületek külső falain alkal- 95 mázott alumunium-boltfészkek kezelését említjük. Körülbelül 5% szilíciumot tartalmazó aluminium-,alapötvözetből készített ilyenféle öntött tárgyakat olyan cella anódjává tettük, melynek elektrolitja 100 7%-os kénsavoldat volt. Húsz perc múlva erősen adszorbens szürke oxidbevonatot találtunk az aluminiumötvözet-öntvényen. A bevont öntvényeket ezután -megmostuk és megszárítottuk, majd 10 percig 4%-os 105 krómsavoldatba merítettük. Ennek az időnek elteltével a tárgyakat kivettük az oldatból és megszárítottuk. A kapott bevont tárgyakat azután ellenőrzésképen 72 óra hosszat erősen korroziv oldatba merítettük, 110 mely kb. 7.5% nátriumkloridot és kb. 3% hidrogénperoxidot tartalmazott. Ennek az időnek eltelével az öntvényeket megvizsgálva. azt találtuk, hogy a bevonat felületei tökéletesen ellenálltak a nátrium- 115 klorid-hidrogénperoxid oldat korroziv hatásának. Ugyanilyen összetételű korrozivoldat további 72 óra elteltével csak kevéssé