107042. lajstromszámú szabadalom • Aluminium és aluminiumötvözet tárgyakon korroziálló és (vagy) színes bevonat előállítására

— 182 — támadta meg ugyanezeket a tárgyakat. Hasonló oxidbevonatos aluminiumöntvények, melyeket a találmány szerint kezeltünk, mintegy 5 hónapig légköri levegőn 5 állva, a korroziónak semmi jelét nem mutatták. Ámbár az adszorbens oxidbevonatban lerakódott anyag, mint említettük, vízben oldható lehet, megfigyeltük, hogy a be-ÍO vonatban egyszer már adszorbeálódott anyag oldással szemben meglepő módon ellenállóvá válik és azt a víz csak gyengén lúgozza ki. Az adszorbeált anyagban beálló csekély veszteség, melyet az ilyen kí-15 lúgozás normális körülmények között okoz, nem rontja a bevonat védő hatását és többnyire elhanyagolható. Ha azonban mégis kívánatos, hogy az oxidbevonatban adszorbeált egész anyag visszamaradjon, 20 ezt könnyen elérthetjük azzal, hogy a bevonatot valamely festékréteggel, pl. aluminiumfestékkel borítjuk, mely a bevonatban visszatartja az eredetileg adszorbeált anyag egész mennyiségét. E tekintetben 25 az az előnyös tulajdonsága van az új bevonatoknak, hogy kitűnő alapot szolgáltatnak a festék vagy lakkok számára és ha ilyen festéket vagy lakkot viszünk fel az oxidbevonatú felületre, erősen tapadó 30 festékhártya az eredmény. Tekintettel az aluminium és aluminiumötvözetek kiterjedt és változatos alkalmazására a technikában és a díszítő iparokban, e fémek felületének színezése kívána-35 tos, amit például úgy érünk el, Ihogy az adszorbens oxidbevonatot permangánsav oldható sójának oldatával kezeljük, ami barnaszínű bevonatot eredményez. Az aluminiumtárgyat először akként -40 kezeljük, hogy felületén a kívánt oxidbevonat képződjék. Az oxidbevonat előállításánál előnyösen alkalikarbonátokat és oldható bikromátokat használunk reagensekként. Bármely alkálikarbonát és bár-45 mely oldható bikromát oldatát alkalmazhatjuk, de célszerű kb. 0.5—6% karbonáttartalmú nátriumkarbonátoldatot és kb. 0.1—1% bikromáttartalmú káliumbikromátot használni. Kitűnő eredményt értünk 50 el, ha az előbbiből kb. 2%-ot, az utóbbiból pedig kb. 0.5%-ot vettünk. A bevonandó tárgy egyszerű bemerítése a kezelőoldatba vagy bepermetezése az oldattal általában külső elektromos energia alkalma-55 zá&a nélkül is elegendő. Miután az alumíniumfelületen a kívánt oxidbevonat létrejött, a bevont fémet, akár bemerítés, akár permetezés útján permangánsav oldható sójának oldatával kezeljük. Jól lehet előnyös kálium- vagy 60 nátriumpermanganátot használni, bármely oldható permangánsavas sót választhatunk erre a célra, A permanganátoldat koncentrációja nem látszik döntő tényezőnek; azt találtuk ugyanis, hogy a használt 65 oldható vegyületnek vagy vegyületeknek alig 1%-át tartalmazó, valamint teljesen telített oldatok is létrehozzák a kívánt színeket. Előnyös azonban koncentrált oldatokat használni; megfigyeltük ugyanis, 70 hogy az oxidbevonat ekkor gyorsabban adszorbeálja az oldatot, mintha ez hígított. Azt találtuk továbbá, hogy a permangánsávas só oldatának az oxidbevonatíú fém behelyezésekor uralkodó hőmérséklet© 75 nem döntő tényező és hogy kielégítő színeket kaphatunk, akár hideg, akár meleg az oldat. Meleg oldat alkalmazása megkönynyíti később a tárgy szárítását. Fentebb említettük, hogy az aluminium 80 vagy alumíniumötvözet felületén ezzel a kezeléssel létesített szín barna vagy ennek valamilyen árnyalata. Azt találtuk mármost, hogy a szín mélységét és a kívánt árnyalatot az aluminium vagy alu- 85 miniumötvözet • felületén eredetileg létesített oxidbevonat vastagságának változtatásával szabályozhatjuk. Ha az alumíniumot az oxidos bevonás folyamán rövid időre merítjük az oldatba, vékony oxid- 90 bevonathártyát kapunk. Hosszabb ideig tartó bemerítésnél ennek az oxidbevonatnak vastagsága növekszik és ekként kielégítő módon tapadó, adszorbens oxidbevonatot állíthatunk elő a kívánt vas- 95 tagságban, amikor is vastag bevonattal általában mélyebb színt és sötétebb árnyalatot állíthatunk elő, mint vékony bevonattal. Különleges példa az utóbb említett ke- 100 zelésre: aluminiumtárgyat 10—15 percig literenként 20 g nátriumkarbonátot és 5 g káliumbikromátot tartalmazó vizes oldatba merítettünk. Ennek az időnek elteltével a fémet kivettük az oldatból, meg- 105 mostuk és még nedves állapotban, 2—5 percig, forró telített káliumpermanganátoldatba merítettük. A permanganátoldatból kivett és megszárított tárgy felülete barna színű volt, mely szín minden gya- 110 korlati célra stabilis és permanens volt és az oxidbevonatban teljesen adszorbeálva maradt. Szabadalmi igények: 1. Eljárás aluminium- vagy aluminium- 115 ötvözettárgyak kezelésére, melyre jellemző, hogy korrózióálló és (vagy) szí-