107040. lajstromszámú szabadalom • Eljárás butanolok és acetonnak egyidejű előállítására erejesztés útján
— 2 — olyan cefrékben folytatjuk le, amelyeket az erjedés megindítása előtt orgánikus savaknak, különösen tejsavnak adagolásával megsavanyítunk. Ilykép, az acetbüi-5 butilalkoholos erjedés keresztülvitelére alkalmas bármilyen organizmussal dolgozzunk is, az erjedési folyamlat tisztaságát és biztonságát elősegítjük. Amint ismeretes, organikus savak a saját, erős 10 bázisokkal képezett sóikkal való elegyben tompítóként („Puffer") hatnak és ilykép megakadályozzák, hogy a hidrogéniónkonoentráció az aciditásnak az erjedés alatti növekedése dacára bizonyos hatá-15 sokat túlléphessen. Ez a különös hatás, amelyet az orgánikus savak azon képességük mellett, hogy a mellékerjedések beálltának veszélyét csökkentik, kifejtenek, anorgánikus savak adagolásával nem ér-20 hető el. Az orgánikus savak s ezen savaknak erős bázisokkal való sóiból álló rendszernek önmagától beálló tompítóhatása (pufferhatás) előnyösen fokozható még megölt vagy autolizált élesztőnek 25 önmagában ismeretes hozzáadagolásával, vagy egyéb jól tompító anyagkeverékeknek hozzáadásával, amelyek egyidejűleg nitrogéntartalmú tápanyagok is, pl. növényi eredetű, fehérjetartalmú keveré-80 kek. Emellett ajánlatos még ammoniumvegyületeknek, különösen ammoniáksóknak, vagy karbamidnak és hasonló vegyületeknek beadagolása. Ahelyett, hogy az orgánikus savat hoz-35 záadjuk a cefréhez, lehetséges azt fermentáló folyamatokkal magában a cefrében is előállítani, mint pl. tejsavat az élesztőgyártásban szokásos tejsavas erjesztés révén. 40 A cefre kezdeti aciditását (titrálási aciditás bromthymolkékkel szemben) célszerűen 1.4—1.6°-ra állítjuk be. A ph-értéknek az erjedés kezdetén, legalább 4 tompítási fok (Pufferungsgrad) mellett 5—4.6 45 között k£ll lennie. Az aciditási fok itt és a továbbiakban a nátronlúg köbcentimétereinek számát adja meg, amely 100 ccm közegnek neutralizálására, bromthymolkéknek indiká-50 torként való használata esetén, szükséges. A 7c tompítási fokot matematikailag a ph-nak a hozzáadott sav (vagy lúg) szerinti differenciálhányadosaként fejezzük ki, szorosan véve mint parciális differen-55 ciálhányadost egy meghatározott ph mellett. A tompítás számszerű összegét, mint ismeretes, úgy határozzuk meg, hogy adott mennyiségű erjedési médiumban megmérjük a ph-értéknek meghatározott, kismennyiségű sav vagy alkáli adagolá- 60 sakor mutatkozó változásait. Az adalékoknak elméletileg végtelen kicsinyeknek kellene lenniöik, az alsó határt gyakorlatilag a ph-meghatározási módszer pontossága szabja meg. Hogy összehasonlítható 65 mérési eredményeket kapjunk, az adagolt sav- (lug-) mennyiségnek valamennyi kísérletnél állandónak kell lennie. Az alább közölt TÍ-értékek a következő ismert meghatározási módszeren alapulnak. Az erje- 70 dési médiumból egyidejűleg 3—3 próbát veszünk és pedig 1—1 cm3 -t. Ezen próbák egyikében a ph-t valamely szokásos módszerrel mérjük. A második próbáihoz 0.5 ccm n/100 H2 S04 -t, a harmadikhoz 0.5 ccm 75 n/'lOO NaOH-t adagolunk, majd a ph-értéket ezen két próbában is ugyanazzal a módszerrel megmérjük. A ph-értékek változásai a tompítási n -értékkel közvetve arányosak. Ezen változások számértéké- 80 nek elméletileg, ellenkező előjelek mellett, azonosaknak kellene lenniök. Gyakorlatilag a változások, amelyeket ekviválens mennyiségű sav és lúg idéz elő, gyakran jelentős eltéréseket mutatnak. A gyakor- 85 lati meghatározásnál a ph-érték a savas és az alkálikus oldal felé való változásainak számtani középarányosát vesszük TC-értékképpen. A ph-érték meghatározására dr. Wulff ismert indikátorlemezmódszerét go (405091. sz. német szab.) alkalmaztuk. Ajánlatos az erjedés lefolyását ezen meghatározási módszer alkalmazása mellett időszakos mérések útján ellenőrizni, hogy a --értéket az aciditás változásához 95 hozzászabjuk, úgy hogy az ez utóbbival emelkedjék és legnagyobb értékét előnyösen a savnmximummal érje el. Ha a főerjedés menetében nem kielégítően magas tompítási fokokat állapítunk meg, úgy ezt 100 olyképp egyenlítjük ki, hogy a cefréhez utólagosan erősen tompító adalékokat, pl. tejsavas, borkősavas, citromsavas vagy oxálsavas sókat adunk. Az erjesztés kivitelére lényegileg csak 105 spórákat tartalmazó kultúrákat, amint ez általában szokásos, több, növekvő térfogatba való átoltással elszaporítunk, amíg végül a főcefre beoltásához elegendő mennyiségű oltócefre rendelkezésre áll. no A nagyüzemi erjesztéshez való cefréket is a szokásos módon készítjük. Az optimális keményítő- vagy cukorkoncentráció 6—7%-ot tesz ki. Kiviteli példa. A cefre 100 literje 35—37 115 kg burgonyát vagy 9—10 kg kukoricalisztet tartalmazzon. Más keményítőtartalmú nyersanyagot keményítőtartalma szerint
