107039. lajstromszámú szabadalom • Eljárás butalonok és acetonok egyidejű előállítására erjesztés útján

— 2 — Az eljárás ipari kifejlődésére többékevésbé fontos fenti javaslatokon belül — főleg szabadalmi leírásokban — különféle organizmusokra vonatkozó oly ér-5 telmű adatok találhatók, mintha egyes organizmusok az eljárás céljaira specifikusan alkalmasak volnának. így pl. Weizmann szerint (95449. sz. osztr. szab.) általánosságban hőtűrő, egyebek között a ta-10 lajban és terményeken található baktériumok alkalmazandók, amelyek a zselatint elfolyósítják, és, élesztő, stb. együttes használata nélkül, a tengeri- vagy gabonakeményítő legnagyobbrészét, aerob 15 vagy anaerob feltételek mellett, közvetlenül butilalkohol és aceton keverékévé alakítják át. Mások abban a hitben voltak, hogy erre a célra különleges fajtájú mikroorganizmusokat találtak, amelyeket 20 le is írtak, el is neveztek. Neves kutatók viszont azt állítják és jórészt be is bizonyították, hogy ezek az organizmusok csak nevükben különböznek egymástól, valójában mindannyian a Bacillus 25 Amylobacter A. M. et Bredemann-fajhoz tartoznak, amennyiben az esetleges morfológiai és fiziológiai különbségek csak a különféle táptalajok és tenyésztési eljárások hatásának eredményei. A bejelentők-80 nek hosszú évekig tartó kísérletek révén tényleg sikerült a Bac. Amylobacter A. M. et Bredemann nevű baktériumfajtát különleges tenyésztési módszerrel olykép befolyásolni, hogy azt a képességet nyeri, 35 hogy alkalmas körülmények között keményítőt vagy más szénhidrátokat teljesen el tud erjeszteni és pedig az ismert eredménnyel: nevezetesen gázalakú erjedéstermókeken (szénsav- és hidrogénen) 40 kívül 2:1 arányban normál butilalkohol és aceton keletkezik, csekély mennyiségű más alkoholokon kívül. A találmány elsősorban ebben a különleges tenyésztési eljárásban áll, amely ab-45 ból a tényből indul ki, hogy a gerjesztők, amelyek aceton-butilalkoholos erjedést idéznek elő, valamennyien, bármilyen nevet is adtak legyen nekik, rendkívül érzékenyek savakkal szemben, nevezetesen 50 savanyú tápközegben degenerálódnak, asporogének lesznek s végül elpusztulnak. A találmány célja, hogy az efajta erjedés • gerjesztőknek szabad savak iránti érzékenységét fokozatos szoktatás útján le-55 szállítsuk. Az ezen találmányi gondolat megvalósítására talált eljárás lényegileg abban áll, hogy a Bac. A. M. et Bredemann nevű baktériumot fokozódó kezdeti aciditású táptalajokon, az erjedésnél keletkező savnak letompítása nélkül addig tenyészt- 60 jük tovább, amíg csak az a kívánt mértékben savállóvá nem válik, mimellett azonban két-két, ilyen táptalajon egymásra következő tenyésztés közé (amelyeket az alábbiakban „szoktató-erjesztés"- 65 nek fogunk nevezni) egy neutrális vagy alkális közegben való, az erjedésnél keletkező savnak letompításával kapcsolatos erjedést (amelyet az alábbiakban sporulázó-erjesztésnek nevezünk) iktatunk közbe 70 és a kultúrákat a következő, nagyobb kezdeti aciditású szofctató-erjesztéshez való átoltás előtt minden esetben a szokásos módon rövid ideig hevítjük, hogy valamennyi vegetatív-alakot megöljük, 75 úgy hogy a szoktató-erjesztésekben csak spórákat tenyésztünk tovább. A találmánynak egyik előnyös kiviteli módja szerint a szoktató-erjesztés tápközegének tompítása (Pufferung) ál- 80 tal megakadályozzuk, hogy a hidrogénionkoncentráció, dacára a savtartalom növekedésének az erjedés folyamán, bizonyos hatást túllépjen, mimellett a tápközegekn^k 77 tompítási fokát (Puf- 85 ferungsgrad) az egymásrakövetkező szoktató-erjesztésekben a növekedő kezdeti aciditásnak megfelelőleg növeljük. A tompításra különöskép alkalmasak az ismert rendszerek: gyenge savak alkálisóikka.1 90 (1. Michaelis: Die Wasserstoffionen-koncentration, 37. és 89. old.). A 77 tompítási alakot matematikailag a ph-nak a hozzáadott sav (vagy lúg) szerinti differenciálhányadosaként fejezzük 95 ki, szorosan véve mint parciális differenciálhányadost egy meghatározott ph mellett. A tompítás számszerű összegét, mint ismeretes, úgy határozzuk meg, hogy adott mennyiségű erjedési médiumban 100 megmérjük a ph-értéknek meghatározott kis mennyiségű sav vagy alkáli adagolásakor mutatkozó változásait. Az adaléknak elméletileg végtelen kicsinyeknek kellene lenniök, az alsó határt gyakorlati- 105 lag a ph-meghatározási módszer pontossága szabja meg. Hogy összehasonlítható mérési eredményeket kapjunk, az adagolt sav- (lúg-) mennyiségének valamennyi kísérletnél állandónak kell lennie. Az 110 alább közölt - értékek a következő ismert erjedési médiumból egyidejűleg 3—3 próbát veszünk és pedig 1—1 cm3

-t. Ezen próbák egyikében a ph-t valamely szokásos módszerrel megmérjük. A második 115 próbához 0.5 ccm n/100 H2

SCh-t, a harmadikhoz 0.5 ccm n/100 Na OH-t adagolunk, majd a ph-értéket ezen két próbá-