106982. lajstromszámú szabadalom • Berendezés beton készítésére és az úttesten való eltérítésére

Megjelent 1933. évi augusztus hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jKgigK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 10G982. SZÁM. — VlII/i. OSZTÁLY. Berendezés beton készítésére és az úttesten való elterítésére. Garas Pál gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1931. évi junius hó 17-ike. A találmány célja oly berendezés, melylyel beton, habarcs, stb. az eddigiekhez képest gyorsabban, tökéletesebben és olcsóbban készíthető és iitépítéseknél egyen-5 letesen és önműködően teríthető el az iit testen. A betonnak mind általánosabb elterjedésével karöltve járnak a betonnal és ezzel közvetve a betonkeverőkkel szemben 10 támasztott igények, melyek különösen a tökéletesebb keverés, fokozottabb teljesítőképesség és csökkentett üzemi- és előállítási költségek irányában lépnek fel. A keverés tökéletessége, mint ismere-15 tes, lényeges tényezője a beton szilárdságának és így ennek elérésére számos kísérlet történt anélkül, hogy minden tekintetben megfelelő megoldást találtak volna. A betont képező anyagok: a cement, ho-20 mok, kavics és víz összekeverésére főleg két rendszer szerinti keverőket használnak úgymint a szabad eső és a kényszerkeverőket. Az elsőnél a keverést az anyagoknak a dob köpenyén elhelyezett keverő-25 és terelőlapátok által való, ismételt felemelése és átbuktatása, átömlesztése útján, a másodiknál az anyagrészecskéknek dobban vagy teknőben forgó karok vagy csigák által eszközölt, egymáson való el-30 csúsztatása, gyúrása által történik. Jóllehet mindkét rendszerrel elfogadható eredmények érhetők el, mégis jelentős fogyatékosságaik is vannak, melyeket az alábbiakban jelölhetünk meg. 85 A szabadesési dobkeverők hátránya, hogy egyrészt csak korlátolt mértékben teszik lehetővé az anyagrészecskéknek transversális — egymáson való elcsúszó — elmozgását, ami pedig éppen az adalékanyagoknak a cementhabarccsal való, 40 egyenletes bevonásának szempontjából fontos, másrészt, különösen a nagyobb teljesítmény miatt szükséges, nagy átmérőjű doboknál, a nagy esési magasság miatt alkalmat nyújt a finomabb szem- 45 cséjű anyagoknak — cement, homok — szétkeverődésére és ezáltal a keverék egyenlőtlenségére. Hátrányának tudható be a rossz térkihasználás is, miáltal nagyobb teljesítménynél nagy átmérőjű 50 dob, ezzel összefüggésben nehéz és drága alváz, hajtó- és futószerkezetek válnak szükségessé. A kényszerkeverőknél e fogyatékosságok nem lépnek fel, ezzel szemben azonban hátrányuk, hogy erőszükség- 55 létük nagyobb, szerkezetük komplikáltabb és szárazabb anyag keverésére kevésbbé alkalmasak. A találmány szerinti berendezés, mindkét rendszer célszerű egyesítése által, a 60 felsorolt hátrányokat kiküszöbölve, oly keverőgép típusát teremti meg, mely minden fajtájú és szemcséjű anyagnál, a nedvességtartalom legszélsőbb határai között is, tökéletes keveréket ad. A két rendszer 65 egyesítése, a keverés tökéletesítésén kívül, a teljesítőképesség jelentékeny növelését is jelenti, miután a keverés, mintegy két gépben történvén, természetesen rövidebb idő alatt történik meg. <0 A találmány azonban még ezenfelül is előmozdítja a teljesítőképesség növelését, még pedig azáltal, hogy gyorsítja úgy az adagolás, mint a kiürítés menetét. Az anyagok adagolása, az eddigi berendezé- 75 seknél, leginkább a talaj vagy úttest szintjére felfekvő, a keverődob adagoló nyílásához billenthető, adagoló tölcsér útján