106798. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljárás rádióvevő készülékekhez
— 2 — révén érjük el, hogy az utóbbihoz olyan értékű, a rácselektródához képest negatív feszültséget vezetünk, hogy a készüléken áram folyik át ama meghatározott idő-5 tartamok alatt, amelyek a helyben keltett rezgések csúcspontjainak felelnek meg. Ez a rácselektródához képest negatív feszültség az eredő egyenirányított áramhullám ama részének elnyomását eredmé-JO nyezi, amely akkor lép fel, amikor a helyben keltett rezgések ós a beérkező hullám fázisai egymáshoz képest 180°-kal eltolva vannak, de amely nem lép fel, amikor ezek a hullámok fázisban vannak, miáltal a 15 közbenső frekvenciájú hullám amplitúdója növekedik. A találmány további részletei ós jellemző sajátságai a következő leírásból tűnnek ki, amelyben a találmányt a mellé-20 kelt rajz kapcsán ismertetjük. Az 1A. és 1B. ábra a beérkező és a helyben keltett hullám között fennálló viszonyokat tünteti fel, amikor a beérkező hullám frekvenciája 180°-on át változik. A 25 2. ábra az összehasonlítás megkönnyítése végett azokat az állapotokat szemlélteti, amelyek az 1A. és 1B. ábrák egymásra fektetése folytán keletkeznek. A 3. ábra vázlatrajz, amely a találmány 30 szerinti eljárásnak rádió vevőberendezésnél való alkalmazását ábrázolja. A 4—6. ábrák a 3. ábrában feltüntetett áramkör módosított kiviteli alakjait szemléltetik. 35 Az 1A. ábrában a (W) görbe a beérkező hullámot és az (0) görbe a helyi áramforrás révén keltett hullámot ábrázolja, melynek frekvenciája a beérkező hullám frekvenciájának félértékétől csak kis ér-40 tékkel, vagyis plusz-mínusz tíz százalékkal különbözik. Amint az 1A. ábrából kitűnik, az (0) hullám mtaximális értéke adott időpontban pillanatnyilag fázisban van a (W) 45 hullám megfelelő maximális értékével és ezek kombinálásából, illetve összetevéséből származó eredőt az (F) görbe ábrázolja. Ha az (O) és (W) hullámok fázisban vannak, a kívánt közbenső (F) frekvencia-50 összetevő amplitúdója nagyobb, mint a helyben keltett hullám amplitúdója. Az 1B. ábrában a (W\ O1 ) és (F1 ) görbék sorjában a beérkezési hullámot, a helyben keltett hullámot és a kívánt köz-55 benső frekvenciaösszetevőt ábrázolják, amikor a két interferáló (W1 ) és (O1 ) hullám fázison kívül van. A (W1 ) hullám maximális értéke pillanatnyilag ugyanis a helyi áramforrás révén keltett hullám megfelelő részéhez képest 180°-os eltérést 60 mutat, amennyiben a maximális értékeli időben egybeesnek, de ellenkező előjelűek, minélfogva az eredő (F1 ) hullám amplitúdója a helyben keltett hullám amplitúdójánál kisebb. 65 Általánosan ismeretes, hogy valamely változó mennyiség középértéke adott időtartam alatt a mennyiséget ábrázoló görbéből olyan módon határozható meg, hogy az időtartamhoz tartozó görberész alatt 70 lévő területet az időtartamot ábrázoló megfelelő értékkel elosztjuk. Hasonlóképpen ismieretes, hogy azon esetben, ha két hullámot kombinálunk, az eredő hullám amplitúdója egyenlő azzal 75 az eredő amplitúdóval, amelyet a két öszszetevő hullám amplitúdó-középértékeinek összetevése útján kapunk. Más szóval heterodin vevőkészülékben a közbenső frekvenciájú hullám az összetett hullámok 80 középértékeinek burkoló görbéje, amint azok a fázisviszony változása szerint a lehetséges legnagyobb értéktől a lehetséges legkisebb értékig változnak. A közbenső frekvenciájú hullám amplitúdója a 85 lehetséges legnagyobb és a lehetséges legkisebb középérték közötti változástól függ, amiből következik, hogy ha a lehetséges i legkisebb középérték csökkenthető anél- { kül, hogy a lehetséges legnagyobb közép- 90 érték ugyanolyan mértékben csökkenne, a közbenső frekvenciájú hullám amplitúdója növekedik. A 2. ábra azt a módot szemlélteti, amely szerint az összetett hullám lehetséges leg- 95 kisebb középértéke a találmány értelmében csökkenthető anélkül, hogy a lehetséges legnagyobb középérték megfelelőn csökkenne. (W) és (W1 ) görbék a beérkezési hullámot 180°-kal eltolt fázisban áb- 100 rázolják (az 1A. és 1B. ábrában feltüntetett görbék egymásra való rétegezése mellett). Az (O) görbe a helyben keltett hullámot, (F) és (F1 ) görbék pedig a (W), illetve (W1 ) hullámnak megfelelő köz- 105 benső frekvenciájú összetevőket ábrázolják. Ha az előzőkben említett megállapításokat a 2. ábra jelöléseivel fejezzük ki, akkor azt mondhatjuk, hogy a közbenső frekven- no ciájú összetevő amplitúdója az (F) és (F1 ) görbék alatt lévő területek különbségétől függ. Ezen területeknek az (1. 2, 5, 4) számokkal megjelölt része az (F) és az (F1 ) görbe szániára közös, ellenben az (1, 4, 3) 115 és a (2, 5, 6) részek az (F1 ) görbe alatt lévő területhez tartoznak, de nem tartoznak az (F) görbe alatt lévő területhez. Minthogy
