106790. lajstromszámú szabadalom • Kályhacső és könyök

Megjelent 1933. évi augusztus hó 1-éii. ií AGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BffiÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106790. SZÁM. — YlII/d. OSZTÁLY. Kályhacső és könyök. Vasárugyár r. t. Sopron cég Sopron. A bejelentés napja 1932. évi január hó 23-ika. Az eddigi kályhacsöveiket és könyököket illeszkedési helyükön egyszerűen egymásba dugták. Ezen összeerősítési módnak azonban többrendbeli hátrányai 5 vannak. így például gyakran előfordul, hogy a csövek felmelegedésekor az egymásba dugott csövek meglazulnak és szétesnek. Mivel ez rendszerint tüzelés közben történik, a kályha füstje és korma 10 a íűtendő helyiségbe kerül és annak falait és berendezését beszennyezi, azonkívül a kályhából kicsapó lángok tűzveszéllyel is járhatnak. Hogy a csövek széthullását megakadályozzák, azért ed-15 dig a csöveket nagy hosszban dugták egymásba., ami által azonban a csőszükséglet lényegesen megnövekedett. Az eddigi csőkötési módnak továbbá hátránya az volt, hogy az összekötött csövek hosz-20 szót nem lehetett pontosan beszabályozni, mivel rendszerint a csöveket nem anynyira kellett egymásbadugni, mint ami az elérendő esőhossznak megfelelt volna, hanem a csöveket annyira kellett egy-25 másbadugni, hogy megbízható csőkötést kapjunk és hogy a csöveknek tüzelésközbeni széthullását biztosan megakadályozzuk. Éppen azért a legtöbb esetben a csövek egy részét pontos hosszra le kellett 30 szabni azért, hogy a fűtőkályhát a kürtőnyílással kellőképen összeköthessük. A találmány szerinti kályhacső és kályhacsőkönyök mind e hátrányokat kiküszöböli, amennyiben az egymásbadu-85 gott csövek szét nem hullhatnak, a csöveket a megbízható kapcsolás elérésére csak kis hosszban kell egymásbadugni és végül a csöveket kisebb-nagyobb hosszban dughatjuk egymásba és ezáltal az összes csőhosszat tág határok között sza- 40 bályozhatjuk ós így a legtöbb esetben a csöveket a kályha és kürtőnyílás közé beszerelhetjük, anélkül, hogy valamelyik csődarabot meg kellene rövidíteni. Fenti előnyöket azáltal érjük el, hogy 45 a kályhacsövek, illetve kályhacsőkönyökök csatlakozó, egymásbatolt végeire szuronyzárat készítünk, mely az egymásbatolt csöveket megbízhatóan rögzíti. E szuronyzárat a találmány szerint úgy készít- 50 jük, hogy az egymásbatolt csővégeket a szunonyzárral akkor is rögzíthessük, ha a csöveket nagyobb vagy kisebb mértékben toltuk egymásba. Ezáltal tehát az összeillesztett csövek összhosszát a helyi vi- 55 szonyoknak megfelelően szabályozhatjuk. Ezt azáltal érjük el, hogy a szuronyzár egyes elemeit a csatlakozó csővégeken többszörösén képezzük ki. A találmány szerint a szuronyzár elemeit a csövek 60 anyagából kisajtoljuk, ami által a szuronyzárat anyagtöbblet nélkül, tömeggyártással, olcsón előállíthatjuk. A rajzon a találmánynak egyik példaképem kiviteli alakját láthatjuk, mely- 65 tői a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, sokféleképen el is térhetünk. Az 1. ábra két kályhacsövet és egy csőkönyököt összeillesztés előtt, nézetben, a 2. ábra ugyanezen alkatrészreket össze- 70 illesztés után, függélyes hosszmetszetben, részben nézetben mutatja, a 3. ábra a kályhacső egyik végének távlati képe, a 4. ábra végül a találmány szerinti kö- 70 nyökcsőnek távlati képe. A kályhacsövek és kályhacsőkönyökök bármely ismert módon úgy készülnek,