106306. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés száraz fényvillamos elemek előállítására

Megjelent 1933. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jKBBft SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106306. SZÁM. — VII/g\ OSZTÁLY. Eljárás és berendezés száraz fényvillamos elemek előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. cég' Újpest. A bejelentés napja 1931. évi augusztus 21-ike. A találmány eljárás a réz-rézoxidul tipusú fényvillamos elemek előállítására. Ezen fényvillamos elemek, amelyek sugárzó energia behatására villamos feszült-5 őéget, illetve zárt áramkör esetén áramot szolgáltatnak és amelyeket a Becquerel-féle cellától való megkülönböztetés végett száraz fényvillamos elemeknek is fogunk nevezni, — három lényeges alkatrészből álla-10 nak: a „fémalapból", az ezen elrendezett „fényérzékeny rétegből" és az ezen helyet foglaló „elülső elektródából". Elülső elektróda valamely, a fényérzékeny rétegre mechanikailag ráerősített fémes vezető is 15 lehet, azonban rendszerint a fényérzékeny réteggel benső összeköttetésben álló fémes vezetőre van szükség. Ilyen elülső elektródák előállítására javasolták már a katódporlasztás alkalmazását. Ennek az eljárás-20 nak általánosságban az a hátránya, hogy kivitele aránylag hosszú időt, 10—20 percet vesz igénybe és az eljárás tetemes hőfejlődéssel jár, ami a katódporlasztó-készülék megszerkesztését és használatát meg-25 nehezíti és a fémmel bevonandó fényérzékeny rétegre káros hatású lehet. Azonkívül némely fém, pl. az alumínium, katódosan el sem porlasztható. A találmány szerinti eljárással a fény-30 villamos elem fényérzékeny rétegéhez jól tapadó elülső elektróda előállítását fémeknek vákuumban, termikus úton való elpárologtatásával végezzük. Ez az eljárás a katódporlasztással ellentétben gyorsan 35 (10—20 mp.-től 2—3 percig terjedő idő alatt) keresztülvihető és ennek folytán a bevonandó tárgy megfelelő elhelyezésével annak káros felmelegedése elkerülhető. Különös előnye még ez eljárásnak, hogy 40 minden fémmel, — így alumíniummal is, — sőt fémötvözetekkel is foganatosítható, feltéve, hogy az ötvözet egyes komponenseinek olvadáspontjai, illetve gőznyomásai között nincsen nagy különbség. Ez a feltétel pl. ólom, ón, kandium és bizmut 45. ötvözeteinél teljesítve van. Az elpárologtatandó fém kellő hőfokra való hevítése különféle módon, pl. közvetlen villamos hevítéssel, nagyfrekvenciájú induktív fűtéssel, stb. végezhető. Célszerű azonban 50 úgy eljárni, hogy az elpárologtatandó fémet egy másik, nálánál magasabb olvadáspontú testre, pl. fémtestre helyezzük és a párologtatást ez utóbbinak izzításával végezzük. Ilyen magasabb olvadáspontú 55. fém gyanánt pl. molybdén, wolfram, stb. alkalmazható. Az elpárologtatandó fémnek az izzító fémtesten való elhelyezése történhet pl. úgy, hogy az izzító fémtestet az elpárologtatandó fémmel, (pl. arany, 60 ezüst, réz, stb.) galvános úton bevonjuk, vagy az elpárologtatandó fémet (pl. alumíniumot) drót vagy lemez alakjában a szalag-, vályú- vagy dróttekercs-alakú izzótestre egyszerűen reáhelyezzük. Az 65 elpárologtatandó fém rétegével bevonandó testet, célszerűen efölött, úgy helyezzük el, hogy azon összefüggő bevonat keletkezzék és be nem vonandó részeit a fém lecsapódásától bármely megfelelő módon, 70 pl. ernyőzéssel, védjük meg. Tapasztalataink szerint ennél az eljárásnál a vákuum iránti követelmények nem túlságosan szigorúak, amennyiben kb. Vi« nim higanyoszlop nyomáson alul a párologtatás már 75. megfelelő fémes réteget eredményez. A nyomás alsó határát viszont az a követelmény szabja meg, hogy az elpárologtató berendezés egyszerűen kezelhető, könnyen szétszedhető és gyorsan üzembe helyez- 80