105900. lajstromszámú szabadalom • Szélnyomás erejéhez önműködöen

• Megjelent 1933. évi április hó 325-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105900. SZÁM. — Vd/3. OSZTÁLY. A szélnyomás erejéhez önműködően alkalmazkodó vitorlaszerkezet. Vas Béla Ábel m. kir. postafelügyelő és ifj. Vas Béla gymn. tanuló Budapest. A. bejelentés napja 1931. évi január hó 7-ike. A találmány szerinti vitorla, kifeszített állapotban, ernyőszernen egymás mellé sorakozó, lényegileg, háromszögű felületekből áll, amelyek ilykép gúlát alkotnak. 5 Az ernyőt meghatározott erősségű, engedékeny feszítő-elemek tartják szél ellen kifeszítve, de túlerős szél esetén az ernyő, különleges elrendezés folytán, fokozatosan, önműködően összecsukódik s mind 10 kisebb ellenálló felületet nyújt- a szélnek. Hogy a szerkezet működését könnyebben érzékelhessük, gondoljunk közönséges esőernyőre, amelyet nem a szokásos módon, nyelénél fogva, hanem a kitá-15 masztó pálcákat egyesítő hüvelyénél fogunk meg, illetve rögzítünk, a hüvely és a fogantyú közé pedig erős nyomórugót képzeljünk beiktatva; akkor ez a rugó az ernyőt kifeszítve fogja tartani. Ha már 20 most, ennek az ernyőnek belső felületére szélnyomás hat, akkor az az ernyőfeliiletét, a vele összefüggő és a hüvelyben csúsztatható nyéllel együtt, a rögzített hüvelyhez képest, elmozgatni igyekszik 25 és amennyiben a rugó feszültségét le tudja győzni, ezt össze fogja nyomni, a tengelyirányú elmozdulásnak azonban az ernyőfelülettel összefüggő kitámasztópálcák határt szabnak, ami az ernyö-30 felület összecsukódását eredményezi. Az ily módon, hüvelyénél fogva rartoti ernyő tehát nagy szélben nem fog kifordulni, hanem ellenkezőleg minél nagyobb a szél, annál inkább összecsukódik. 85 "Ezt a szerkezeti sajátosságot tartva szem előtt, könnyen érthető lesz az új vitorlarendszer működése, amelynek egy szerkezeti megoldása a mellékelt rajz 1. ábráján, hosszmetszetben látható, ahol az ernyőt az (1) pontokon ágyazott (3) feszi- 40 tőrudak tartják, amelyek — a (10) csuklók révén — a vitorlát képező (29, 30) erny őfelületekkel kapcsolódnak. A vitorlafelület, amint az a 3/a ábrán, belülnézetben látható, négy levágott csú- 45-csú háromszögből tevődik össze, amelyek közül kettő egy-egy (35/a), illetve (35/b) kerettel merevített lapot, a másik kettő pedig egyszerű vászonlapot képez; a 3/b ábrán ez utóbbiakat elhagytuk. A kere- 50 tek egymás felé néző, középső részén egyegy, csúcsban végződő, merev (50) toldat van, amelyek a 7. ábrán oldalnézetben, a 7/a ábrán pedig elölnézeti részletrajzban is láthatók; ezek képezik az ernyő 55-összezáródó, illetve adott esetben szétnyíló csúcsát, amire alább még rátérünk. A 3/c ábra a 3/a ábrának megfelelő függélyes hosszmetszet. A kereteket, a csúcs közelében, a (26) 60 rúd (11) csuklókkal foglalja össze. A (26) rúl merev kapcsolatban áll a tengelyirányú (5) vezetőruddal, vagy nyéllel. A vitorlafelületeket önműködően beállító, rugalmas vagy engedékeny feszítőelemek 65 vagy közvetlenül az (5) rúdra, vagy a (35) keretekre, vagy pedig a keretekre és a (3) kitámasztó karokra hatnak. Az 1. ábrán, példaképen, mind a három megoldást alkalmaztuk: a kereteket egymással a 70 csúcsnál a (31) rugó, a kereteket a kitámasztókarokkal a (33) rugók kötik össze, míg az (5) rúdra ható feszítőelemeket az ennek végére erősített és sűrített levegővel telt (27) hengerekben vezetett (28) 75 dugattyúk, valamint az (5) rúd (8) karját terhelő s a (37) csigán vezetett (36) kötél segélyével felfüggesztett (38) súly képvi-