105454. lajstromszámú szabadalom • Berendezés járműfékekhez

— 3 — emelőnek a (15) ütközővel együttműködő vége megeresztett féknél meghatározott helyzetet foglaljon el. A 2. ábra a találmánynak az európai 5 tipusú kiegyenlítő fékberendezéshez alkalmas foganatosítási alakját mutatja, amely a fentebbi foganatosítási alaktól nagyjában csak abban különbözik, hogy egy (17) második fékemelő (helytálló pon-1° tos emelő) van, amely a kocsi egyik végéhez vezető (5a) vonóriídra hat, míg a (4a) fékemelő (keresztfejemelő) — amely ez esetben az 1. ábra szerinti (4) fékemelőnek felel meg — a kocsi másik végé-15 hez vezető (5b) vonóriídra működik. A (17) helytálló pontos emelő a kocsialváz (3a) helytálló pontjában van ágyazva és ezen emelő miatt a (6) és (7) emelők közötti (10) közbenső vonórúd a (7) emelőt 20 a (17) helytálló pontos emelővel összekötő (10a) vonórúddal van meghosszabbítva. Nyilvánvaló, hogy a berendezés működési módja az előbb leírtéval (1. ábra) egyenlő, a különbség csak az, 25 hogy a fékezőerő a (6) vagy (7) emelők egyike által meghatározott áttételi viszonyban vitetik át a két, (5a) és (5b) vonórúdra. A 3. ábra a találmánynak az amerikai 30 tipusú kiegyenlítőfékberendezéshez alkalmas foganatosítási alakját mutatja. Ez a berendezés a 2. ábrán feltüntetettel megegyezik, az egyetlen különbség az, hogy a (17) helytállópontosemelő meg van for-35 dítva úgy, hogy a két (5a) és (5b) vonórúd nem egymásnak képzelt meghosszabbításában fekszik. E foganatosítási alak működési módja a 2. ábra szerinti berendezésével teljesen egyenlő. 40 A 4. ábra a találmánynak az európai tipuslú kiegyenlítőí'ekberendezéshez alkalmas egyszerűsített foganatosítási alakját tünteti fel; az egyszerűsbítés a 2. ábrabeli berendezéssel szemben az, hogy a (17) 45 helytállópontosemelő a fékezőerőnek az (5a) vonórúdra a választott áttételi viszonyok egyikével való átvitelére használtatik ki, míg a (4a) keresztfejemelő ugyanolyan módon, mint előbb, az erőnek az 50 (5b) vonórúdra való átvitelére szolgál. Ez esetben tehát két áttételi viszonyú berendezéseknél csak egy (18) pótlólagos emelő van,, amely a 2. és 3. ábrák szerinti (6) ós (7) emelők egyikének felel meg. A (18) 55 emelő a végei között fekvő csuklócsapnál a (20 közbenső vonórúd segélyével, amelynek egyik végén célszerűen a hosszúkás (19) isizeme van, a (4a) kereszt fejem,elő v el van összekötve. A (20y közbenső vonórúddal párhuzamosan a (4a) keresztfejemeilőn levő másik pont és a (18) emelő 60 egyik vége között a (22) közbenső vonórúd van; a (18) emelőnek ugyanezen a vége a (22a) vonórúd segítségével a (17) hellytállópontosemelővel van összekötve. A (23) csuklócsap, amely a (18) emelőt a, 65 (22) és (22a) vonórudakkal összeköti, a, (22) rúdnak (21) hosszúkás hasítékában] eltolható, a (IS) emelő ellenkező vége pedig az állítható (15) ütközővel működik együtt, amely a (18) emelő végére t'ek- 70 tethető vagy e végétől eltávolítható. Ha aj (15) ütköző hatástalan állásában van forgatva, akkor a fékezőerő a (22) és (22a) vonórúdak révén a (17) helytállópontosemelőre ós a,z (5a) vonórúdra közönséges 75 módon vitetik át és a (18) emelőnek emellett teljes mozgási szabadsága van. Ha a (15) ütköző hatásos állásába van forgatva, akkor a (4a) emelő először a (22) vonórúd csuklócsapja körül fog forogni, amíg a <20) 80 vonórúd csuklócsapja a (19) hasíték végét el nem érte. E hasíték hossza célszerűen úgy van megszabva, hogy az említett mozgás a féktuskóknak a kerekekre való ráfektetésének, azaz oly mozgásnak 85 felel meg, amely alatt fékezés tulajdonképpen nincs. Ezután a (4a) emelő forgáspontja a (20) vonóriíd csuklóesapjára helyeződik és a tulajdonképpeni fékezés ia fékezőerőnek az (5a) vonórúdra a (20) 90 vonórúd, a (18) emelő, a (22a) vonórúd és a (17) helytállópontosemelő által való átadása mellett megy végbe. Az 5. ábra szerinti foganatosítási alak a 4. ábrán feltüntetettnek módosítása ést 95 pedig annyiban, hogy a fékrudazatnak nincsen helytállópon/tosemelője. Ez esetben két (24) és (25) emelő van, amelyek, közül az egyik vagy a másik, az egyik végével, a terhelés irányában helytállóan íoo bekapcsolható, hogy helytállópontosemelőként szolgáljon. E célból az említett emelők egyik végével váltakozva együttműködő két, (15a) ós (15b) ütköző van, amelyek egy kézzel forgatható közös ten- 105 gelyen vannak elrendezve. A (24) és (25) emelőknek a (15a) és (15b) ütközőkkel ellenkező két vége az (5a) vonórúddal van, összekötve, mi mellett ez az összeköttetés a (24) emelőt, illetőleg az (5a) vonórúd no (5c) meghosszabbításával van megvalósítva, amely a (24) emelőhöz, a (2ti) hasítékkal kapcsolódik. A két emelő ez esetben egyenlő hosszú, a (24) emelő a (27) közbenső vonórúd segélyével van a (4a) 115 keresztfejemelővel összekötve, a másik (25) emelő pedig a (27) vonórúddal páíhu-