105454. lajstromszámú szabadalom • Berendezés járműfékekhez
—• 2 — típusú fékeknél nem használhatók, az a hátránya, hogy az átállítómozgást a teherváltónak a kocsialvázban helytállóan ágyazott átállítoíogantyújától a kocsi-5 alvázhoz képest mozgatható fékemelők különböző pontjaihoz keld átvinni, amelyeknek helyzetei ezenkívül határozatlanok és a féktuskóknak a különböző tengelyeknél való különböző elkopásaitól, a 10 fékjátékterek utánállítására való szerkezetek meglététől, a szerkezetek kezelésétől stb.-től függenek. A találmány mindezeket a hátrányokat kiküszöböli és általában véve úgy az 15 amerikai, mint az európai típusú, akár kiegyenlített, akár ki nem egyenlített fékberendezésekhez való teherváltókészülék. A találmány alapgondolata, hogy a fékberendezés azon részei, amelyek egymástól 20 függetlenül kapcsoltatnak be, hogy a különböző áttételi viszonyoknál erőátvivő szerveikként szolgáljanak, olymódon vannak elrendezve, hogy a helytálló kapcsolás a kocsialvázban levő helytálló 25 pontjukhoz történjék, a rudazatrészek ama pontjai pedig, amelyeknél a helytálló kapcsolás történik, megeresztett féktuskók elkopásától és a rudazat részeinek ezzel összefüggő helyzctváltozásattól 30 független, meghatározott állást foglaljanak el a kocsialvázban levő helytálló kapcsolási pontokhoz képest. A rajzok a találmány néhány példáké,peni foganatosítás! alakját mutatják. A 35 következőkben részletesen leírt ábrák mindegyike a találmány egy-egy foganatosítási alakját alaprajzban tünteti fel. Valamennyi ábrán, az összehasonlítás könnyebbé tételére, a berendezés ugyan-40 azon részei ugyanazokkal a hivatkozási számokkal vannak jelölve. A találmányt, az jellemzi, hogy a fékrudazatban egy vagy több külön emelő Van, mindegyik olyan emelőkararánnyal, 45 amely a kívánt áttételi viszonyok egyikének felel meg és ez az, emelő vagy emelők olymódon vannak elrendezve, hogy az, illetve azok egyike a fékezésnél erőátvivő szervként be- vagy kikapcsolható. 50 Az 1. ábra szerinti foganatosítási alak oly fékre vonatkozik, amelynél a fékezőerő az (1) hengertől az egyik végén a (2) fékdugattyúrúddal, a, másik végén pedig a kocsialvázban levő (3) helytálló ponttal 55 csuklósan összekötött (4) fékemelő által adódik á>t az (5) vonórúdra. Ez esetben különböző emelőkararányos két külön (6) és (7) emelőt alkalmazunk. A (6) emelő az egyik végén a (8) közbenső vonórúddal csuklósan van kapcsolva, a végei között 60 lévő (9) csuklópontnál pedig a (10) vonórúd (esieleg az (5) vonórúd közvetlen meghosszabbítása) segítségével a (7) emelő egyik végével van összekötve, A (7) emelő (11) osuklópontja a (8) vonórúddal 65 párhuzamos (12) közbenső vonórúd segélyével a (4) emelővel van összekötve, miimellett a (7) emelőn levő (11) csuklócsapot a (12) vonórúdnak hosszúkás (13) szeme veszi körül. Ezt a 70 szemet, ugyanazon eredménnyel a másik vonórúd végén is el lehetett volna rendezni. A (4) ós (6) emelők között a (14) visszavivő rugó van. A (6) és (7) emelőknek az (5, 8) és (10) vonórudakkal való 75 összeköttetési helyeikkel ellenkező végükön nincs helytálló ágyazási pontjuk. Szabad végük között a kocsioldalon levő kéziemelővel átállítható (15) ütköző van, amely a rajzon feltüntetett egyik vagy 80 másik helyzetébe állítható úgy, hogy vagy a (6) emelő vagy a (7) emelő számára képez támaszt. A (6) emelő ezenkívül a másik oldalán a (16) ütközővel működik együtt, amely az emelőnek az ütköző irá- 85 nyában való mozgását határolja. Nyilvánvaló, hogy ha a (15) ütközőt a teljesen kihúzott vonalakkal feltüntetett helyzetbe forgatjuk, akkor a (6) emelőnek felső végét kapcsoljuk és a fékezőerő &< 90 (8) közbenső vonórúd révén egy bizonyos áttételi aránnyal, amely a (6) emelő karjai közötti aránynak felel meg, vitetik át az (5) vonórúdra. A (12) vonórúd ekkor egy darabon, a (13) szem hosszának meg- 95 felelően üres járatban mozog, amely rossz fékdugattyú lökete ama részének felel meg, amelyet a dugattyúnak rendszerint meg kell tennie, hogy a féktuskókat a kerekekhez, nyomja (játéktérlöket). 100 Ezután a dugattyú csak egy rövid darabbal mozdul el és a (7) etoelő ekkor szabadon lenghet, minthogy a (15) ütköző az emelő mozgásának nincs útjában. Ha a (15) ütköző a rajzon szakgaitott vonalak- 10E kai feltüntetett helyzetét foglalja el, akkor a fékező erő a (12) közbenső vonórúd és a (7) emelő révén vitetik át az (5) vonórúdra. míg a (6) emelő ekkor szabadon lenghet anélkül, hogy az erő- n( átvitelben részt venne és a fékezőerő ekkor a (7) emelő által meghatározott arányban vitetik át. A (16) ütközőnek, magában véve, a fékezőerő átvitelében nincs szerepe, hanem inkább a (14) 11; vissza vivőrugó miatt van és hogy a (6)
