104971. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vágó- és más állatoknak alkalmas oldattal való injiciális révén történő konzerválására

Megjelent 1933. évi február lio 1-én. MAGYAR KIRÁLYI JHEHL SZABIDALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104971. SZÁM. — IV/e. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés vágó és más állatoknak alkalmas oldattal való injiciálás révén történő konzerválására. Société „Prosol" korlátolt felelősségű társaság- cég- Paris, mint Sentchenkó Leonid Ivánovics, a kievi állatorvosi intézet tanára párisi lakos jogutódja. A bejelentés napja 1930. évi augusztus hó 12-ike. Franciaországi elsőbbsége 1929. évi augusztus hó 26-ika. Ennek a találmánynak tárgya vágó és más állatok konzerválására való tökélete­sített eljárás, amely az épen levágott ál­lat véredényeiben a vér helyettesítésére 5 szánt alkalmas oldat befecskendezésével történik. A találmánybeli eljárásra az a jellemző, hogy a konzerváló oldat befecskendezése és az állat testében levő vér kivonása 10 majdnem egyidejűleg történik, amely ki­vonás célszerűen szívó berendezés pl. a holt állat jobb szívkamrájába vezetett csövecske alkalmazása révén megy végbe. Az eddig ismert konzerváló eljárások-15 fiái a holt állat vérének eltávolítását a jobb szívkamrába való szúrással érték el, amelynek vére a bal szívkamrába fecs­kendezett konzerváló oldat nyomása kö­vetkeztében folyt ki. 20 A tapasztalat azt mutatta, hogy ennek az eljárásnak számos hátránya volt, még pedig 1. az elfolyt vér részben bemocskolódott; 2. gyakran előfordult az is, hogy a haj-25 szál-erekben rekedt vér megalvadt, követ­kezésképen gátolta útjában a konzerváló oldatot, aminek folytán az állati test egyes részei nem konzerválódhattak; 3. ha pedig a belövelt oldat nyomását 30 növelték, akkor a vérnek az említett oldat haladásával szemben kifejtett ellenállása a hajszálerek megrepedését idézte elő. Az új eljárás révén a holt állat jobb szívkamrájába vezetett szívó berendezés 85 segítségével az eddigi eljárások lényeges hibáit kiküszöbölhetjük. Az új eljárás fo­ganatosításakor az állat vérének elfolyása ugyanis gyorsabban és alvadás nélkül megy végbe, sőt az állat véredónyei telje­sen kiürülnek és a konzerváló oldat még 40 a hajszálerekbe is behatol úgy, hogy az állat tetemének konzerválása teljes egé­szében elérhető. Maga a konzerváló folya­dék befecskendezésének művelete is meg­gyorsul. Végül pedig a tiszta vért is je- 45 lentékenyebb mennyiségben kapjuk. A találmánybeli eljárás a következő mó­don foganatosítható: Először is a vér eltávolítására a jobb szívkamrába szívó berendezést, vagy csö- 50 vecskét vezetünk; azután másik csövecske bevezetésére megmetszük a bal szívkam­rát, amelybe a konzerváló oldatot fecs­kendezzük. Ebben az állapotban a vérnek a konzerváló oldat haladásával szemben 55 kifejtett ellenállása csökken és a tisztán felfogott vér mennyisége tetemes arány­ban növekszik. Tárgya továbbá a találmánynak a kon­zerváló oldat befecskendezésére való kü- 60-lönleges csőszerkezet. Erre a csőre lénye­gében jellemző az állat aortájába való Levezetésre szánt végén alkalmazott (tet­szőleges, előnyösen gömbalakú) gumi­testtel ellátott kúpos végződés, amelynek 65 átmérője tetszés szerint úgy változtatható, hogy a csövet az aortában könnyen meg lehessen érősíteni, akármilyen is az utóbbi metszete. így kikerülhető egyrészt a szív esetleges megrepedése, másrészt a konzer- 70 váló oldat elfecsérlése. Az eddigi konzerváló eljárásoknál kü­lönböző méret ű. cserélhető csöveket kel­lett használni úgy, hogy a cső külső átmé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom