104623. lajstromszámú szabadalom • Sport-repülőgép

— 2 — bői készítjük, melyeket összehegesztünk. Nehogy hegesztés közben az egyenlőtlen melegedés folytán a váz elhúzódjék, fontos, hogy a hegesztést a váz hosszközép-5 vonalára részarányosán, mindig egyidejűleg végezzük. Ugyanez áll a szárnyfelületekre is. Ilyképp a hegesztés közbeni hőtágulások egymást kiegyenlítik és a váz hegesztés közben el nem húzódhatiik. A ke-10 resztirányú (e) vázrudaknak, valamint a hosszvázrudaknak csatlakozási helyét megyedkörívalakú merevítő (i) csődarabokkal merevítjük ki (5—6. ábrák), melyeket a vázrudakhoz hegesztünk, és melyekhez 15 az egymást keresztező (j) feszítőhuzalok csatlakoznak. A (v) motort tudvalevőleg (t) alaplemezhez erősítjük. E (t) alaplemezt eddigelé a repülőgéptörzshöz eléggé megbízha-20 tóan erősíteni nem tudták. A találmány szerint a (t) motorlemezt (7—8. ábrák) a géptörzshöz oldhatóan és mégis igen megbízhatóan erősítjük, mely célból a géptörzset alkotó (d, d' d") vázrudak mellső vé-25 geivel (u) csavarorsókat erősítünk, pl. a csőalakú vázrudakon és az (u) csavarorsókon közösen átnyúló (z) szegecsekkel (8. ábra), a (t) motorlemezt az (u) csavarorsóknak a vázrudakból kinyúló végére 30 toljuk (a motorlemeznek e célból megfelelő furatai vannak) és helyzetében biztosított (x) csavaranyákkal rögzítjük. Eddigelé a géptörzs önálló darabot alkotott, melyhez a jobb- és baloldali szárny-35 felületeket külön-külön erősítettük. E megerősítési mód mindig megbízhatatlan volt és a repülőszerencsétlenségek nagy részét éppen a száriiyfelületeknek leválása okozta. A találmány szerint a jobb-40 és baloldali szárnyfelületeket egységes darabként készítjük és a törzsrésszel olykép erősítjük össze, hogy azok a törzszsel szerves egészet alkotnak, miért is a találmány szerinti sportrepülőgépnél a 45 szárnyfelületek a törzsről le nem válhatnak. Természetesen a találmány szerinti megoldást nemcsak sportrepülőgépekre, hanem mindenfajta repülőgépre is alkalmazhatjuk. 50 A megoldást az 1., 3., 5., 16., 17. ábrák tisztán szemléltetik. Ez ábrákból láthatjuk, hogy mindkét (c, c) repülőgépszárny közös, a törzsön megszakítás nélkül áthatoló (s, p, p, s) vázrudakból áll, és pedig 55 a két szélső, oldalsó (s, s) vázrúdból, valamint a két középső, egymás fölötti (p, p) vázrúdból, amelyeket egymás között (15) kereszt irányú merevítőrudakkal, illetőleg csövekkel, valamint (j) feszítőhuzalokkal ismert módon mereven összekötünk. Az 60 (s, s) oldalvázrudaknak a géptörzset keresztező helyén egy-egy merevítő ,(e) vázháromszöget alkalmazunk, amelyhez az (s) váz,rudakat tetszőleges módon erősítjük, csavaroljuk vagy hegesztjük. A ko- 65 zépső (p, p) vázrúdpárnak a géptörzset keresztező helyén két (e\ e") vázháromszöget alkalmazunk, melyek a (p, p) szárnyvázirudakat közrefogják. A (p, p) szárnyvázrudakat az •(©', e") vázháromszögekhez 70 bármely alkalmas módon erősítjük. Ily elrendezés mellett csaknem minden megeirősítési mód megbízhatónak bizonyul. A két (e', e") vázháromszög felső (e) oldala esetleg közös lehet (8. ábra). Az (e) 75 vázháromszög előtt van a vezetőülés (a rajzon nincs feltüntetve) és felette az (1) üléskoszorú, mely lényegében köralakú merevítőgyűrű, mely a felső (d', d") hosszvázrudakat, valamint a vezetőülés előtti 80 és mögötti vázháromszögeket összeköti és kimerevíti. Ezen (1) merevítőgyűrűt előnyösen szintén hegesztjük, azonban hogy a hegesztéssel járó hőtágulásokat jól bírja, egy helyen felmetszük úgy, hogy nyitott 85 gyűrűnk van, mely erős feszítőhatások nélkül szabadon tágulhat. A hegesztőmunka befejezése után a gyűrűnek nyitott részét tetszőleges módon zárjuk. A vezetőülés előtt a felső (d\ d") hossz- 90 vázrudakra az (m) olajtartányt erősítjük bármely a célnak megfelelő módon. Előnyösen hegesztett (n) tartóirudakat alkalmazunk, melyek a tartányt alulról körülfogják és a vázrudakhoz kötik. A felső tartó,rudaknak a tartányhoz csatlakozó 95 helyén, a tartányon (o) merevítőlemezeket alkalmazunk, előnyösen hegesztéssel. A szárny felületeknek keresztirányú felső összekötő (15) rúdjai előnyösen íveltek, míg az alsó (15') rudak egyenesek. 100 A szárnyfelületek végeihez a (16) egyensúlyozó felületeket erősítjük (1., 14. és 15. ábrák), mely célból a szárnyfelületeket alkotó, hátsó oldalvázrudak ,a (17) lépcsőszerű beugrást alkotják, amelyekben az 105 egyensúlyozó felületek elhelyezkednek. E beugrás (17) határolóvázrúdját az egyensúlyozó felület csatlakozó (18) vázrúdjával csuklósan, pl. azáltal köthetjük össze, hogy az egyensúlyozó felületek (18) váz- ^Q rúdját, ill. vázcsövét (15. ábra) szemcsapágyalakban meghajlított (24) tartópántban ágyazzuk, melynek a (17) vázcsövet közrefogó szárvégeit a (17) vázcsőhöz pl. (23) csavarkötéssel erősítjük. 115 Az egyensúlyozó felületek (19) karnyúlványaihoz (1. és 14. ábrák) a (20, 21) állító-