104176. lajstromszámú szabadalom • Hullámátvivő berendezés
_ 4 — e = [ii + i2 + isi • R o + [b + 'aJ • . KR0 -f i]KR + [i, + i3 ] . R e = + is ] . R0 . [1 + K] + ix . . [1 + K] . R + i, R0 + i, R e = (1 -f K) ([ú -fi,] . R0 -f ix R) -f + i. • LR o + R] Ae = K ([i, -f i2 ].R0 + i.R) = i, Rs e_ 1_+ K R^+^R Ae K K'Í A 3. ábra, ezeo feszültség hasznosításániak egyik módját szemlélteti. A rajzom háromelektród.ás (1) villamos kisülési erősítő készüléknél az anóda és a ka,tóda 10 közötti kisülési áramút ellenállásra (R0 ), amely a (KR0 ), (KR) és (R) ellenállásokhoz, viafaimánit a (Z) impedanciához azonos módon csatlakozik, mint az, 1. éis 2. ábrában a,z (II) ellenállás. Az anóda száh-irk-15 tróda közötti (R0 ) ellenállás a kisülési készülékhez, tartozó sízitaitikus karakterisztika-görbe lejtős részének reciprok értéke az úgynevezett működési pánibban, amint azt a következő cikikek ismertetik: Carson 20 R. John cikke, amely a „Proceedings of the Institute of Radio Emgineers" cijmű folyóirat 1919. április havában megjelent 7. kötetének 187—200. oldalain „Háromelektródás léighíjas edény elmélete" címmel ke-25 rült közzétételre:, továbbá ugyanezen folyóirat 1921. .június havában megjelent 9. kötetének 243—249. oldalain „Légihijas edétnyű módosító készülékek egyem értékű áramköre" cimmel és az 1922. február hó-30 ban megjelent 10. kötet 57—(54. oldalaim „Jegyzetek a módosítás eilméiatéhez" eiim alatt került kö-zzétéfcell-re. A 3. ábrában a (Z) impedancia a (2) kivezetési trantiziormátor primer tekercséitől a szekunder te-35 keres fölé való impedancia, amely a transzformátor szekunder tekercséhez kapcsolt (3) áramkörrel együtt az (1) készülék terhelési vagy munkaára, inkörét képezi. A (4) bevezetési transzfoirjmáitoir az 40 (5) áramkörből az (1) készülék rácseilektródájához hullámokat vezet. Ezek a hullámok, pélkláu'l hanghullámok vagy hanghullámok révén módosított vivő hullámok, melyeket vivő hullámos, vomaiivezieitékes 45 átviteli berendezések vagy rádió átvivő antennák fiiján vihetünk áit vagy pedig az említett berendezések révén felvett hullámok lehetnek. A (6, 7) és (8) áramforrások a szokásos anóda-, hevítő- és ráeseleik-50 tróda telepek. A 2. ábrában feltüntetett (Rs ) ellenállásnak megtelelő áramkör, amely a (4) transzformátor szekunder tekercsét vagy a, szekunder teikercsitői a primer tekercse felé való(Roi)impedanciát, valamint az egymással sorosan kapcsolt (x) 55 ellenállást ós a (9) reteszelő kcindenizíáitort tartalmazza, a (KR0 ) és (KR) ellenálláshoz pái"huzamosiata van kapcsolva. A rácsclektróda az (x) és az (R0 1 ) impedancia csatlakozási pontjával áll összeköttetés- 60 ben. A kondenzátor nagykapacitású reteszelő kondenzátor, amely megakadályozza, hogy a (6) és (7) teleptől a rácselektródához állandó feszültség jusson. Az az áramkör, amelyen át a ((>) telep a léghijas 65 edény számára az anódáramot adja, két párhuzamos áramúttal sorosan kapcsolt (KRo) ellenállást tartalmaz, amely áramút ak közül az egyik a (2) tranzsfromátor primer tekercsén és a másik az egymással 70 sorosan kapcsolt (KR) és (R) ellenálláson megy keresztül. A. 3. ábrában feltüntetett áramkör egyik' jellemző sajátsága, hogy a teljesítményt a visszacsatoló hatás csökkenti. 75 Ezen jelenség kimutatása legegyszerűbben úgy történhet, hogy az áramkört a 3A. ábrában feltüntetett alakba átrajzoljuk. Ebből az ábrából kitűnik, hogy az (R) és (KR), valamint (R0 ) és (KR0 ) ellenállá- 80 sok a kiegyensúlyozott Wheatstone-híd arányosító ágait képezik, (Z) a galvanométer helyét foglalja el és (E) feszültségforrás, amely az, (x + R0 1 ) ellenálláson át (E) feszültséget ad. Ez ,az ellenállás a 85 Wheatstone-híd bevezetési átlós áramkörét vagy a visszacsatolási átlós áramkört képezi. Nyilvánvaló, hogy egyensúlyi állapot esetén a rácsáramkör (E) hajtó feszültsége a (Z) impedanciában áramot 90 nem eredményez. A rácselektróda és száleléktróda között bizonyos értékű (V) feszültség van. A (V) feszültség folytán az anódá-ramkörben a és — előjelekkel jelzett, viszony- 95 lagos polaritású (,aV) hajtó feszültség van. Ezen feszültség jelenlétét a 3. ábrában a ([x /) áramfejlesztő jelzi. Az egyidejűleg működő két (E) és (p-V) áramfejlesztő vagy feszültség hatásának 100 vizsgálatánál az egymásra rétegezés elvét alkalmazzuk. Ez az elv abban áll, hogy az áram, amely valamely áramkör bármely pontján átfolyik vagy az a feszültségkülönbség, amely az áramkör 105 bármely két pontja között az áramkör ugyanazon vagy különböző pontjaiban elhelyezett elektromotoros erők csoportjának -egyidejű hatása folytián keletkezik, az először említett pontokon átfolyó ösz- 110 szetevő áramok algebrai összege vagy az
