104145. lajstromszámú szabadalom • Távolságmérő

— 154 — löm segédműszerék kerülnek alkalma­ziáisra, Ilyen. alkatrészek a következeik: 1. Két vagy három tartalék (jl) párhu­zamos mutató, a hözzáltartozó (il) ko-5 rongga! és (1) csúszkával, melynél fogva egy pótalaprúdon CSTISZ1 tatba tó. 2. két vagy három tartórúd ú. n, pót­alaprúd, mielyeik foTgáscsap segélyével a:z (a) alaprúd egyik végéhez forgathatóan 10 hozzákap eso Lh a,t ók. 3. magiasiíágmórésihez használt'(j) munaió a hozzátartozó (d) koronggal, mely muta­tónak a korongon ágyazott végéhez a ko­rong síkjában fekvő és abból ki iiiöin íor-15 gatható (j2) rúd csatlakoz,ik, niimeileifit a mutatóra a (j2) rúdra merőleges helyzetű. (j3) magassá,gmérőrúd van csúsztatha­tó an erősítve. (4. ábra.) 4. sebességméréshez használt (m) segéd-20 mutató (5. ábra). A távolságmérést a megfigyelők be­mondásai alapján végezzük és a mérés­hez használt távolságmérőműszer (a) alaprúdjánalc nagyságát aszerint választ,-25 juk meg, hogy mily távolságra szándéko­zunk a mérés helyéül választott alappont­tól megfigyelőt kiküldeni, továbbá liogy a megfigyelő és az alappont közti távol­ságnak milyen tört részeire osztjuk be az 30 alaprudat. Ha pl. az alaprúdon minden km-nyi megfigyelő-távolságnak 10 cm be­osztás felel meg, akkor 5 km-es meg­figyelő-távolság mellett 50 cm hosszú alaprúd elegendő. ,Nagy távolságok mé-35 résénél lehet az arányt úgy is választani, hogy minden kilométer megfigyelő-távol­ságnak az alaprúdon 1 em beosztás felel meg. Ilyen arány esettén kisebb távolsá­gokat egészen finom szerkezettel, pl. 15— 40 30 cm hosszú párhuzamos- és távolság­mutatóval, pontosan tudunk mérni. Álta­lában azonban 15 km-ig való méréshez célszerűen 1 méter hosszú alaprudat éa 1.5 méter hosszú párhuzamos-, illetve tá-45 volságmutatőt alkalmazunk. Maga a távolságmérés a hasonló há­romszögek párhuzamos oldalai között fennálló arányosság alapján történik. Mérésnél a műszerrel felállunk a mérés 50 helyéül választott pontban és az (a) alap­rúd irányvonala mentén, az, alaprúd (O) beosztásától bizonyos távolságra meg­figyelőt küldünk ki, aki a bemérendő pontot beirányítja és bemondja azt a 55 szöget, amit a megfigyelő helye és a be­mérendő pont közötti egyenes, a .meg­figyelő helye GS PL z alappont közti egye­nessel bezár. A 6. ábrán az az eset van feltételezve, hogy a, megfigyelő a mérés helyéül választott (O) alapponttól 4 km i távolságra levő (D) pontba megy ki és onnan irányítja be a bemérendő (E) pon­tot. Most a mérést a következőképen vé­gezzük: Az (a) alaprúdon a 4 km-es megfigyelő- < távolságnak megfelelő 40 cm távolságra csúsztatjuk a (jl) párhuzamosmutatót és beállítjuk arra a szögre, amit a megfi­gyelő bemond úgy, hogy a (jl) mutató helyzete párhuzamos lesz a (ü—E) vonal­lal. Ezután az (a) alaprúd (O) pontjában levő (j) távolságmutatót ráirányítjuk a bemérendő (E) pontra és ahol a távolság­mutató metszi a (jl) párliuzamosmuta­tót, tehát (El) pontban, azon a ponton a ' (j) távolságmutató beosztásán leolvassuk za (E) pontnak az alapponttól való tény­leges távolságát. E mérések végzésekor a (g) ív a mutatók alátámasztására való és így mindig oly helyzetbe van állítva, í hogy a mutatók rajta támasztékot talál­janak. A 7. ábrán oly eset van feltételezve, midőn az (O) lappontból a bemérendő (E) pont nem látható. Ekkor két megfigyelőt í kell kiküldenünk, az egyiket pl. az alap­ponttól 4 km. távolságban levő (D) pontba, a másikat pedig az alapponttól 2 km. tá­volságban levő (F) pontba, amely két pontból a bemérendő pont látható. Ez eset- í ben két párhuzamosmutatót kell alkal­maznunk, tehát az egyik tartalék-párhu­zamosítóta (D) pontnak megfelelő 40 cm. távolságra, a másik párhuzamosítót az (F) pontnak megfelelő 20 cm. távolságra í állítjuk be az (a) alaprúdon és e két pár­huzamosmutatóval beállítjuk a megfigye­lők által bemondott szöget- Ahol a két párhuzamosmutaitö metszi egymást, arra az (El) pontra állítjuk rá a (j) távolság- 1 mutatót és ekkor a távolságmutatón az (El) pontnál leolvashatjuk az (E) pontnak az alapvonaltól inért tényleges távolságát és a (OE1) irány adja meg a keresett cél irányát. 1 A 8. ábrán oly eset van feltételezve, midőn két különböző helyről akarjuk egy pontnak távolságát megállapítani és a méréshez egy megfigyelőt alkalmazunk, mimellett a mérési helyekről a keresett 1 pont beirányítható. Ilyen esetek főleg tüzérségnél szoktak sűrűn előfordulni. E-vel jelöljük azt a pontot, melynek tá­volságát keressük. Tegyük fel, hogy a két mérési hely közül, ahonnan az (E) pont 1 távolságát meg akarjuk állapítani, az egyik az (EO) egyenesbe, a másik pedig ezen egyenesre merőleges (OC) egyenesbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom