104016. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémoxidok redukálására
- 8 — v agy kürtővel közlekedik, melynek szabályozása révén módosíthatják a fűtőgázok áramlását s ezáltal befolyásolhatjuk a hőmérsékeket. 5 Azáltal, hogy a 2. ábra értelmében a retorta mindkét oldalán ellentétes helyzetben rendeztünk el égőket, ezen zónában vagy ezen szinten a hőmérsékeket meglehetősen kiegyenlítettük. így pl. fel-10 tételezhetjük, hogy az égő közvetlen szomszédságában 1330° a hőmérsék, s a (11) kamra másik végén már csalt 1100°. A retorta másik oldalán azonban az égő a kamra másik AT égén vau elrendezve, úgy 15 hogy ezen hőmérsékkülönbségek magában a retortában többé-kevésbe kiegyenlítődnek. De hogy a retorta hosszában egy bizonyos szinten még jobban ki legyen egyenlítve a hőmérsék, mindegyik (11) 20 égési kamra és (7) retortapad között az 1. és 2. ábra értelmében egymás fölött elrendezett (17) kiegyenlítő vagy hőtároló kamrákat is helyezünk. A 2. és 5. ábra értelmében ezen (17) kamrák a (8) jára-25 tok révén közlekednek egymással, úgy hogy a (7) retorták körüli hőmérsék minden egyes szinten gyakorlatilag ki van egyenlítve. Vagyis ha pl. a (C) zóna szintjében az egymással ellentétesen a (11) 30 kamrák végeiben elrendezett égők a (11) kamrákban egy bizonyos hőmérséket létesítenek, ez a hőmérsék a (C) zórában az összes retorták számára egyforma lesz, mert a közbeiktatott (17) kiegyenlítőkam-85 rák ilyen értelmű kiegyenlítődést idéznek elő. Mindegyik (17) kiegyenlítőkamra teljesen el lehet különítve a hozzátartozó (11) égési kamrától, de a 2. ábra értelmében 40 ajánlatos a (11) és (17) kamrákat elválasztó (18) falba átbocsátó nyílásokat tenni, vagy a falat likacsosan kiképezni. Célszerű, ha e likacsosság az égővel ellentétes vég felé növekszik; ugyanilyen 45 hatást érhetünk eil azáltal is, hogy a (18) válaszfal vastagságát az égő felől eső végétől a másik vége felé csökkentjük. Ennek eredménye gyanánt olyan mérvben, ahogy a (13) égő lángjának hőmér-50 séfce csökken, a (18) válaszfal hőátbocsátó képessége növekszik, ami élősegíti a (17) kamrásban a liőkiegyen 1 ítödést. Másrészt lehet a (18) válaszfalakat teljesen légzáróan kiképezni s viszont a retortákat 55 kissé porózus fallal ellátni. Hogy a (18) válaszfalaikat, vagy a (7) retorta falait képezzük ki likacsöslan, az főleg attól függ, hogy szilárd vagy gázalakú redukáló közeget alkalmazunk-e, m'nthogy az egyik esetben az égéstermékek átlép- 60 hetnek a kiegyenlítőkamráiba, a másik esetben pedig a retortában lévő gázok léphetnek a kiegyenlítőkamrába vagy fordítva, mely utóbbi esetben a kiegyenlítőkamrán át juttathatjuk a retortába a re- 65 dukáló gázokat. Az által, hogy a retortafalakat nem közvetlenül fűtik a lángok Vagy égéstermékek, hanem az égési kamra és a retortafal közé kiegyenlítő és hőtároló kam- 70 rák vannak iktatva, az érooszlopok közepében is aránylag magas redukáló hőmérséket tarthatunk fenn anélkül, hogy az ércoszlop kerületén túlságosan magas hőfokot kellene fenntartani. így pl. vas- 75 érc redukálásakor mindegyik ércoszlop közepén állandóan 1050° hőmérséket tarthatunk fenn, s eközben az (FeO)-t fémvassá redukáló endoterm reakciót végrehajthatjuk, de meggátoljuk azt, 80 hogy a redukált vas a retortafiailákhoz tapadjon s ezáltal a folytonos mozgást megakassza, ami megtörténne akkor, hogyha a retortaMnál a hőmérsék 1050°-ná! magasabb lenne. 85 A 7. és 8. ábrákban feltüntetett kiviteli példa az előbbitől abbían tér el, hogy az egyes retorták (20) retortaszakaszokbó] vannak (21) karmantyúk révén összeállítva. A (17) kiegyenlítőkamrák lénye- 90 gileg az 1. ábra bel i szerkezetnek felelnek meg s a (20) csőszakászok falai képezik a kiegyenlítőkamrák és a folytonosan srtiiyedő ércáramok közti határíalakat. Ezen foganatosítási alaknál a retortától 95 kétoldalt fekvő kiegyenlítő-kamrák között a (22) rések létesítenek bőséges közlekedést, melyek révén akár az összes egymás fölött elrendezett (17) kiegyenlítő-kamrák közlekedhetnek egymással. A (20) retorta- 100 szakaszok fémből vagy agyaganyagból állhatnak. Ha a kiegyenlítőkamrákat a fentjelzett hőmérséken tartjuk, a retortafalak egész hosszúságukban fémből lehetnek. 105 A 9. ábrabeli kiviteli példánál (23) az előhevítő, (24) a redukáló és (25) a hűtőzóna. Lényeges, hogy nemcsak az egyes zónákban tartsuk fenn és ellenőrizzük a kívánt hőmérséket, hanem az is, hogy e 110 cél'ból a megszabott helyéken kellő menynyiségű kalóriákat szolgáltassunk. Ha az előhevítő és redukáló zónákbán növeljük a retorta felületét, természetesen nagyobb hőmennyiségeket tudunk a retortába jut- 115 tatni, ennek folytán a redukció sebességét, vagyis az ércnek a retortában való haladási sebességét is megfelelően növelhetjük.
