104016. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémoxidok redukálására
(Iáképpen két ilyen (1) éis (2) retorta van Jel tüntetve. Mindegyik retorta (3) cslőhovítő, (4) redukáló és (5) hűtőzónából áll, s mindegyik függélyes elrendezésű. 5 amennyiben a (6) adagolótölcsér, az egész ratartatesit és a (6a) kiürítő függélyesen, egymás alatt foglalnak helyet. A (6) adagolótölcsér nyitott lehet, mert a berendezés folytonos üzemű s a redukáló landó finom érc eléggé elzárja a tölcsért, úgy hogy ezen az úton számottevő gázmennyiség nem szabadulhat ki. Fémoxidok, különösen vasérc hatékony redukciója céljából ajánlatos az egész 15 redukáló zónán belül külön alzónákat létesíteni s ezeket előre megszabott állandó hőmérsék en tartani. A feltüntetett példánál három ilyen zónát tételeztünk fel s ezeket (A, 15, C) jelzéssel láttuk el. 20 Mindegyik alzónában úgy a hőmérsék, mint a táplált hőmennyiség igen különböző lehet; vasérc redukciójánál az első (A) zónában, melyben az Fe2 03 Fe2 04 -é redukálódik a két alsó zónából felemelkedő 25 reduké'ló, szenet vagy hidrogént tartalmazó gázok hatása alatt, a hőmérsék' 50()°-ot nem lép túl. A (B) zónában az Fe3 04 FeO-á redukálódik a (C) zónából felemelkedő gázok hatása alatt, melyek-30 nek előre megszabott összetétele kb 30— m% CO ós 70—40% COs között változhat; ezen zónában a hőmérsék 500—700° között van. A (C) zónában 700—1100° közötti hőmérséket alkalmaznunk. Itt a CO 35 és CO2 viszonya kb. 60% CO-tól kb. 95% OO-ig változhat. Az egyes zónákban táplálandó hőmennyiség különböző; vasérc esetén a; (C) zónába, amelyben a, végleges r edukció megy végbe, az őszes hőmennyi-40 ség 60%-át, a (B) zónába 1S% ál s az (A) zónába 22%-át kell juttatni. Hogy az egyes zónákban egymás után végzetit redukció végerediménye gyanánt nz oxidok teljesen redukálódjanak, szük-45 séges, hogy az egyes zónákban az adag teljes mennyisége lényegileg egyformán hevüljön fel a zóna hőmérséikére, vagyis más szavakkal a hővezetés és a hőmérsék az ércáraim. vagy részáram szélén és kö-50 zepén lehetőleg egyforma, legyen. Hosszú és keskeny tóglánykeiresatmet°zetű retorta ezen követelménynek elég jól megfelel, különösen, ha az érc és a redukáló közeg aránylag durva szeni-55 icséjíi, mert ilyenkor az egyes szemcsék; között keletkezett gázt/erek lehetővé teszik és elősegítik a tömegben az egyenletes hőeilosztást. Hogy finom szemcséjű érceknél is lényegileg ugyanilyen eredményt lehessen elérni, mindegyik (1, 2) 60 istb retortaegységet több függélyesen elkülönített (7) részretortára osztott unk fal, mint ezt a 2. ábra mutatja. Mindegyik (7) részretorta lényegileg négyszögkereszljmetszetű ,s a szomszédosoktól (8) 65 gázterek különítik el. (2. és 5. ábra). Azáltal, hogy a már amúgy is szűk retortát ilyen módon több kis keresztmetszetű retortára bontottuk fel, a már eleve keskeny ércáramot több keskeny és 70 vékony éráramra osztottuk, amelyek között keringhet a fűtőközeg s ez megkönnyíti a kalóriáknak az ércáramok közeliéig való jutását. A hővezetés még további elősegítése céljából mindegyik (7) 75 retortába (9) gázkivezetöesövet vagy kürtőt teszünk. Ezek a kürtők rendszerint fémből állnak; minthogy bennük a gáz felemelkedik, elősegítik a melegnek a retorta közepe felé haladását. 80 Az 1. ábra értelmében a (9) kürtő kb. a végső (C) redukálózóna felső szintjéig ér le. Az alsó nyílásán kívül egyes magasabb pontokon is el van látva (10) leszi vónyílásokkal, melyek a redukció köz- 85 ben keletkező gázokat vezetik el. Az ilyen leszívónyílás elrendezése a 6. ábrától tűnik ki. Természetes, hogy aszerint, hogy milyen anyagok és hőmérsékek vannak az egyes zónákban, a retorta egyes helyein 90 különböző gázok keletkeznek; némely esetben a kürtő még a C zónán is keresztülnyúlhat. A redukáláshoz szükségelt hőmennyiségek különböző forrásokból eredhetnek; a 95 feltüntetett példáknál égőket alkalmazunOc hőforrás gyanánt. A redukáló zónában a retortapad hosszában elnyúló több egymás fölött elrendezett (11) égési kamrát alkalmazunk, melyek egymással (3. és 4. 100 ábra) ellentétes végeiken kiképezett (12) nyílásokon közlekednek, úgy hogy az égéstermékek kanyargós útat írnak le. Az egyes síkokban az égők egymással ellentétes elrendezésűek; így pl. a 2. ábra 105 szerint a retorta egyik oldalán a (13) égő a (11) égési kamra egyik végén, a retorta másik oldalán a hasonló (14) égő a hasonló (11) égési kamra ellentétes végén van elrendezve. Ugyanezt azt elrendezést látjuk 110 a 3. és 4. ábrán is. A függélyesen egymás fölött elrendezett közlekedő (11) égési kamrák alsó végükön a (15) kanyargós hűtőjárattal, felső végükön az ugyancsak kanyargós (16) elő- 115 hevítő járattal közlekednek, mint ez az 1., 3. és 4. ábrákból látható. Az előhevítő járat löliil alkalmas kiboesátóvezetékkel
