103983. lajstromszámú szabadalom • Rövid távolságra ható lőszer (gyakorló töltény) és hozzávaló cső önműködő lőfegyverekhez

Megjelent 1932. évi február lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI Jígfg® SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103983. SZÁM. — XlX/b. OSZTÁLY. Rövid távolságra ható lőszer (gyakorló töltény) és hozzávaló cső önműködő lőfegyverekhez. vitéz Benke József vezérkari ezredes budapesti lakosnak 30% erejéig', Schuler Jenő mérnök budapesti lakosnak 20% erejéig- és Schuler József r.-t. Első magyar acélírótoll-, tollszár- és indigó- másolópapír gyár budapesti cégnek 50% erejéig. A bejelentés napja 1930. évi december hó 2-ika. Az eddig használatos, rövid távolságra ható lövedékeknek (gyakorló töltényeknek) hátránya, hogy részint a felhasználandó, nem túl brizans lőpor nem meg-5 felelő elégése, részint pedig a hátralökés, illetve gáznyomás elégtelensége miatt nem fejtenek ki oly ellenhatásokat (reakciókat), melyek elegendők volnának arra, hogy önműködő lőfegyvereket működtes-0 senek. A találmány szerinti lőszer és az ehhez való cső az említett hátrányokat megszünteti. A találmány tehát két részből áll, nevezetesen a töltényből és a csőből, me-5 lyek azonban egymást a kitűzött cél elérésében mintegy szervesen kiegészítik. A találmány szerinti lőszer lényege már most az, hogy a töltényhüvelyben megerősített, a lőporgáznyomás által a cső-0 torkolat elhagyása után szétporló anyagból, pl. papírból, cellulózéból, fából, rostanyagból, stb. készült, hengeres dugasz csúcsán ragasztóanyaggal vagy mechanikai úton, a dugasszal megegyező vagy 5 ennél kisebb átmérőjű, a légellenállás szempontjából előnytelen csúcsú, lehetőleg csekély súlyú, el nem porló anyagból, célszerűen lágy fémből vagy ötvözetből készült, a nyíllövedék osztályába tartozó, 0 expanzív lövedéktest van megerősítve. A tulajdonképpeni lövedéktestnek, vagyis az el nem porló résznek az elporló részen akként kell megerősítve lennie, hogy az ettől a csőtorkolat elhagyása után biztosan, de lehetőleg már a töltényűrbe való 35 betöltéskor elváljon. Ezt a lőszabatosság érdekében különösen fontos követelményt, azaz a különböző fizikai tulajdonságú két lövedékrész egymástól való elválását azáltal érjük el, hogy az el nem porló löve- 40 déknek az elporló részhez való erősítésére oly ragasztóanyagot használunk, mely elég erős arra, hogy az el nem porló lövedéknek tárolás vagy kezelés közben való letörését megakadályozza, a töltényűrbe 45 való behelyezéskor azonban a két lövedékrész közötti, ezen összeköttetés a lövedékrészek alakváltoztatása (deformálása) következtében meglazul, az elválás pedig a lövés által az első pillanatban fellépő csa- 50 varó (torzió) hatás, valamint nyomó és hőhatás következtében biztosan bekövetkezik. A kitűzött célra legmegfelelőbb ragasztóanyag a nitrocellulóze, mellyel nem csu- 55 pán az odaragasztást végezzük, hanem úgy az el nem porló, mint az elporló lövedékrészt be is vonjuk. Az ily lövedéket célszerűen még viasszal vagy paraffinnal, illetve a nap melegén el nem olvadó kenő- 60 anyaggal is bevonjuk, miáltal kettős előnyt érünk el, nevezetesen egyrészt meggátoljuk, hogy a cső falára fémrészecskék rakódjanak le (csőólmosodás), másrészt a lövedék higroszkópos és mállékony, szét- 65 porló részét a raktározásnál kellően megóvjuk. Ragasztóanyagul használhatunk enyvet vagy celluloid-lakkot is, melybe az