103685. lajstromszámú szabadalom • Motor elektromágneses úton működtetett hangszórókhoz

nagyjában ugyanolyan arányban nő, ill. csökken, mint ahogy az armatúra másik végénél a pólusok között csökken ill. nő a löket teljes időtartama alatt, ahol is a tel-5 jes fluxus nagyjában állandó értékű. Bármely helyzetben is van az armatúra, az abban a helyzetben meg is marad, mert niincs olyan helyzet, melyben a teljes fluxus nagyobb volna és így nem lép fel 10 törekvés az armatúrának a közép- vagy más helyzetbe való visszatérítésére. Tény, hogy az armatúrának az (x'—y') útnál nagyobb elmozgásánál a görbék nem lesznek teljesen részarányosak és összegük 15 a két véghelyzet között nem lesz végig egyenes vonal. A motort az armatúra maximális — 17. és 18. ábrában szemléltetett — löketnek megfelelően méretezzük és ezért a görbéknek az (x') és (y') vonalo-20 kon kívül eső darabjait elhanyagolhatjuk (21. ábra). Nyilvánvaló, hogy az armatúrának (x') és (y') löketnél kisebb, pl. (x"—y") löketénél (21. ábra) a sinus-görbék lefolyása, valamint részarányossága 25 is megmarad. Összegük tehát ilyen esetben ugyancsak egyenes vonal és ugyanaz a központosító ellenerő nélküli álapot áll fenn 3Z 8 rmatura tekintetében. Azoknak a feltételeknek létesítése cél-30 jából, melyeknél a (hl7) és (hl8) pontok a görbék (hl7) és (hl8) pontjai által megállapított, új helyzeteikbe sülyednek, a 9. ábra szerinti armatúra effektív hosszát oly darabbal kell megrövidítenünk, mely a 35 maximális löket hosszát (x, y) értékről (x', y') értékre növeli. Ha ezt a távolságot (d)-vel jelöljük, akkor a 9. ábra sze rinti armatúra mindegyik végét (16, ábra) (d/2) hosszal kell megrövidítenünk. Az 40 ily módon megrövidített armatúra mindegyik vége a vele szomszédos pólusok felületéhez képest beljebb esik és az arimatura egyik végének a szomszédos póluisfelület alól való kivonásánál, a fluxus gyorsab-45 ban esökken, azaz a görbén eme fluxust jelző pont mélyebbre esik, mint nagyobb effektív hosszúságú armatúra esetében. Ha az armatúrát (d)-nél nagyobb hotesza! rövidítjük meg, a (hl?) és (hl8) pánitok 50 görbéiken mélyebb helyzetbe kerülnek. A görbék szuperponálása azt mutatja, hogy a 14. ábráéhoz hasonló aszimmetrikus állapotot kapnánk, mégis azzal az eltéréssel, hogy a görbék metszéspontja az át-55 lag-fluxusnak megfelelő (i) vonal alá esnék. A két görbét összegező görbe lefelé konvex, szemben a 15. ábra szerinti felfelé konvex görbével. Ilyen armatúrának nem a közép, hanem az egyik véghelyzet elfoglalására irányuló törekvése van, 60 azaz az armatúra mágnesesen negatív merevségű. Éppen ezért célszerű az armatúrának csupán (d) és nem nagyobb darabbal való megrövidítése, amikor is a mágneses merevség nagyjában zéró-ér- 65 tékű. Az armatúra és a pólusfelületek közötti arány relatív és a kívánt eredmény úgy is elérhető, hogy az armatúra teljes hosszának rövidítése helyett, az egyik 70 póluspár felületeinek a másik póluspár felületeitől való távolságát. növeljük. A 23. ábrában vázlatosan feltüntetett változás szerint, a 9. ábrához hasonló elrendezésnél, az egyes póluspár felületei- 75 bői az armatúrának beljebb eső végéhez menő szóródási fluxust a pólusrészek belső sarkának, pl. a (40) helyeken való levágásával csökkentjük. Ez az elrendezés kompromisszum a le nem vágott 80 sarkú (9. ábra) és a megnövelt távolú póluspárú elrendezések között, mert a póluspárok felületei közötti távolságnak növelése lényegében azonos a póluspárok sarkainak oly éles szögű levágásával, 85 melynél a pólusok belső része teljesen hiányzik. Magától értetődik, hogy a (17) és (18) arímaturarudak a póluspárok felületének belső részei helyett, azoknak külső ré-90 szeit is fedhetik (24. ábra). A fluxusnak (Ni) és1

(Si) pólusok közötti növelése, ill. csökkentése és az (Na) ós (Si>) pólusok közötti egyidejű csökkentése, ill. növelése az armatúrának jobbra, ill. balra való 95 mozgását eredményezi. E fajta armatúrák mágneses után-mozgásának illetve ^Központosító törekvésének csökkentéisáre, az armatúra effektív hosszát, azaz a (17) és (18) armaturarudak belső felületeinek 100 egymástól való távolságát d-hosszal növeljük, vagy más szóval a; (17) ós (18) rudak belső felületét, a pólusíelületekhez képest d/2-hosszal kifelé toljuk, hogy kolmpenzáljuk a fluxusnak az armatúra- 105 rudak megrövidített vége felé való szóródását. Nyilvánvaló, hogy az efajta motorok armatúrájának központosító hajllama, ill. mágneses merevsége csökkenthető, ill. ki- 110 küszöbölhető azáltal, hogy az armlatura. és a pólusfelületek effektív hosszának viszonyát kellően megválasztjuk. A találmány szerint ennek egyik módja az, hogy a 9. ábra szerinti armatúrák eseté- 115 ben az armatúra teljels effektív hosszát csökkentjük, a 24. ábra szerinti armatúrák esetében pedig növeljük, a szóródási