103291. lajstromszámú szabadalom • Berendezés önműködő vasúti járműkapcsolóknak a kapcsolók beterelését és egymásba fogását elősegítő felfüggesztésére

Megjelent 1931. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103291. SZÁM. — Y/b. OSZTÁLY. Berendezés önműködő vasúti járműkapcsolóknak a kapcsolók beterelését és egymásba fogását elősegítő felfüggesztésére. Kürtössy László oki. gépészmérnök Budapest. Pótszabadalom a 99980. sz. törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1929. évi január hó 3-ika. A találmányt önműködő vasúti járműkapcsolók felfüggesztésére való berendezés, valamint oly járulékos felületek el rendezése képezi, melyek együttesen 5 nagy magassági és oldaldifferenciákkal találkozó fejek egymásba terelését és egymásbafogását biztosítják. Ugyanez a berendezés a fejek egymásbafogását abban az esetben is biztosítja, ha a fejek a 10 találkozáskor nincsenek szabályszerűen szerelt helyzetben, vagy egymással két, különböző nagyságú vagy különböző súlyú fej találkozik. A találmány szerinti berendezést a 15 rajz sematikusan mutatja, még pedig: az 1. ábra a kapcsoló előlnézetét, a 2. ábra a kapcsolót és a járművön való megerősítését oldalnézetben, a 3. ábra az új berendezés működését se-20 matikusan tünteti fel. Az (1) fejet, amelyet a (29) tag a (33) és (30) csuklók útján a (27) vonórúddal köt össze, két (16) támrúd tartja meg az előre meghatározott helyzetben. Az (1) 25 fej (86) csapjai a (16) rudak (87) végeiben úgy vannak elrendezve, hogy a (86) csapok azokban foroghatnak és oldalt is kilenghetnek. Ezt a (87) hüvelyek kónikus bővülete által érjük el. Ennek 30 megfelelően a fej bizonyos mértékben fel-és lefelé lengethető. A (16) támrudak a törzsszabadalomban leírt módon, (11) csuklók útján vannak a (18) rudakkal összekötve, melyek viszont a jármű al-85 váza alatt, vagy a (27) rúdon megerősített keretben vannak elrendezve. A járulékos (85) vezetőfelület vagy a (16) rúdon vagy magán a fejen van kiképezve. Mint már a törzsszabadalomban leírtuk, a (18) rudakat rugók tolják előre és éo ezáltal az (1) fejet előretolt helyzetében megtartják, másrészt pedig az (1) fej le-és oldalt lengetésekor e mozgásokkal szemben hatnak. A fejet rajzolt helyzetében húzásra igénybevett (29) tagok és 45 nyomásra igénybevett (16) tagok tartják meg. A találmány értelmében a nyomásra igénybevett tagok a húzásra igénybevett tagok alatt vannak elreüdezve. 50 A (11) csukló ily alkalmazása a követ kező előnyökkel jár: 1. Ha két lefelé konyuló fej találkozik egymással, úgy először azok felső (83) élei ütköznek egymással, mimellett a (11) 55 csukló körül felfelé forgató nyomaték keletkezik, mely a fejeket a koaxiális helyzetbe igyekszik állítani. Ez a nyoma- ' ték nyilván nagyobb, ha a (11) csukló a 3. ábrában feltüntetett szokásos mód he- 60 lyett az 1. és 2. ábrában feltüntetett módon van elrendezve, mert ez esetben az erő hosszabb karon működik. Megjegyezzük, hogy a fej lekonyulására okot adhat a hibás szerelés, kopás, rugófára- 65 dás, stb. 2. Ha az egyik fej nehezebb, mint a másik és azzal oly magassági differenciával találkozik, mely mellett a könynyebb fej magasabban áll, úgy a köny- 70 nyebb fej lefelé lendül ki, mert kisebb az ellenállása, mintha a nehezebb fejnek lefelé kellene lengenie. Ez esetben is a fejek először (85) éleikkel találkoznak. A (11) csuklónak a találmány szerinti el- 75 rendezése tehát ez esetben is biztosítja a