103141. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állati és növényi szövetek és szervek szétbontására
— 2 — vágó húsvágógépen és azután elektromosan hajtott kávémalmon hajtjuk át. Ha a hűls zsírtartalma nem nagyon nagy, akkor a port szitasorozaton vezetjük át, hogy a kötof-5 szövetet és az ereket leválasszuk. Abban az esetben, ha a zsírtartalom a port ragadóssá teszi, előbb éterrel kell kivonatolnunk. A szítasorozat legnagyobb szitájának 2.5 mm-nyi, a legíinomabbnak Ü.5 10 mm-nyi szemnagysága van. A por álszitálását azzal is gyorsíthatjuk, hogy a szitasorozat egyes fokaira üveggyöngyöket helyezünk. A legfinomabb, főleg izomsejtekből álló por termelési hányada 114 g. A 15 maradék kötőszövetekből és árrészekből áll, melyek rostos masszát képeznek. A parenchimporhoz most egy palackban étert, esetleg a zsírkivonatolásnál haszrnált étert, mely már parenchimport tar-20 tartalmaz, adunk. Éterben való ismételt frakcionált leülepítéssel a már elég finomra porított parenchimport, mely szabad protoplazmából és szabad magokból áll, a durvább, még összefüggő proto-25 plazma- és magrészekből álló parenchimportól elválasztjuk. Empirikusan megállapítottuk, hogy a durvább pornak átlagosan 0.5 percenként 1 cm-nél nagyobb esési sebessége van, míg a magoknak és a mag.-30 mentes protoplazmadaraboknak esési sebessége ennél kisebb. A használandó étermennyiség a leváló finom por mennyisége szerint igazodik. A finom por koncentrációjának ugyanis nem szabad egy bizonyos 85 határ fölé emelkednie, mert különben az esési idő az egyes részek torlódása miatt, ami élesen határolt lerakódás alakjában mutatkozik, ellenőrizhetetlen módon meglassul. A durvább parénchimporból to-40 vábbi. pl. üveggyöngyökkel való őrlés útján és rákövetkező frakciónáll ülepítéssel további finom parenchimpormennyiségek termelhetők. A feldolgozás e szakában célszerűen egyidejűleg az első üle-45 pítésnél kapott, lipoidtartalmú étert használhatjuk fel. Az éternek bizonyos lipoídtartalma, t. i. megakadályozza az összetapadási jelenségeket, melyek minden iszapolást lehetetlenné tennének. 50 Az így kapott 'finom parenchimpor szabad magokból és protoplazmadarabokból áll, mely utóbbiak 'íiagvrészl jóval nagyobbak, mint a magok. Ezeket a nagyobb protoplazmadarabokat azáltal választjuk le, 55 hogy háromszor ülepítünk (éterben, miközben az esési idő centiméterenként 1 perc és az így kapott magban dús port ismét háromszor ülepítjük, centiméterenként '3 perc esési idővel. A magban dús parenchimpornak az éter- 60 ről való leszivatásánál ügyelnünk kell arra, hogy az éter elpárolgása okozta lehűlést és ezzel a por nedvessé válását elkerüljük. A nem teljesen szárazra szívatott parenchimport gyorsan szűrőpapírba 65 takarjuk és éjjelen át kénsavszárítóban szárítjuk. A száraz parenchimpor termelési hányada kb. 20 g. A megszárított szerveket és a szervekből előállított porokat, melyek csak a durva! 70 felaprózásnál és a szitálásnál vannak lioszszabb ideig levegőnek kitéve, állandóan szárítóban kell tartanunk. 'Ennek igen sokféle oka van: Minél szárazabbak a szervek, annál kisebb az utólagos kémiai át- 75 alakulások valószínűsége. Továbbá, ha a szervekből való porok nem teljesen szárazak, akkor a nedvcsségszívó porok különböző részeinek különböző víztartalmuk lehet, úgy hogy a véletlenül külön- 80 böző víztartalom alapján fajsúlybeli eltolódások lépnek fel, melyek a különböző struktúrákra való elválasztást lehetetlenné teszik. Nedves szervek kevésbbé ridegek, mint a szárazak és így 85 csak nehezen őrölhetők. Nedves szervporokat nem lehet szitálni, mert a szitaszemek hamar eldugulnak. Végül oly szervi porokat, melyek rövidebb ideig levegőnek voltak kitéve, nem lehet többé szuszpen- 90 dálni, mert az egyes részek egymáshoz ragadnak. A további szétbontásnál elválasztó fo-> Ivadékok gyanánt éter-kloroform-elegyeket alkalmazunk. A mi céljainkra használandó 95 folyadékok skálája gyakorlatilag a liszta kloroformtól, mint a legnehezebb fajsúlyú folyadéktól egészen egy 25 térfogatszázalék étert tartalmazó éterkloroformig terjed, mindannyiszor lo/o-nyi közzel. Hogy ne 1CK kelljen annyi keveréket készletben tartanunk, az egyes oldatokai célszerűen röviden a használat előtt készítjük készletben tartott kloroformnak és 30°'o étert tartalmazó kloroformnak elegyítésével. 10E Azért használunk 30<>/o-os éterkloroformot, mert így könnyebb az elegyítéshez szükséges térfogatokat lemérni és mert így az! igen zavaró felmelegedést, mely tisztá éiért nek, tiszta kloroformmal való elegyítésénél' ne előáll, elkerülhetjük. A két készletben lar-J tott oldat klórkalcium t'elett áll és önmű-i ködő büretták segítségével szívható le. A tulajdonképpeni elválasztás elvben a következőképpen alakul; A szervi port li£ először durván frakciónáljuk, amennyiben egymásután 25. 20, 15. 10. 5o/ 0 -os éterkloroformmal és tiszta kloroformmal cen-
