103134. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos feszültségnek állandó értéken való tartására
Megjelent 1931. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RIRfeÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103134. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Berendezés elektromos feszültségnek állandó értéken való tartására. N. Y. Philips' Gloeilampeiifabrieken Eindhoven (Hollandia). A bejelentés napja 1928. évi október hó 31-ike. Hollandiai elsőbbsége 1927. évi december hó 16-ika. A találmány feszültség, minden esetre elektromos berendezés feszültségei egyikének állandó értéken való megtartására vonatkozik. A feszültségforrás általában két-5 féle lehet, nevezetesen a feszültség vagy egyenáramú vagy váltakozó áramú generátorból származhat. A talámány célja oly berendezés létesítése, hogy ezen berendezés segélyével a feszültségi amplitúdó állandó 10 értéken való megtartása mindkét esetben elérhető legyen. A találmány értelmében az egyenfeszültséget, mely vagy magából a szabályozandó feszültségből vagy pedig ezen feszültséggel 15 azonos értelemben ingadozó egyenfeszültségből áll, egy kisütőcső rácsáramkörére kapcsoljuk, mely egy vagy több erősítőcsővel kaszkádkapcsolásban van összekötve, mimellett ezen erősítőcsövek utol-20 sójának kiindulási áramköre a berendezés feszültségszabályozójára hat. Ha a berendezést egyenáramú generátorból tápláljuk, úgy az említett egyenfeszültséget a generátorbó1 táplált potenció-25 méter egyik részéből vehetjük. Tökéletes compoundálás elérésére emellett az egyenáramú generátor kapcsainak egyike a potenciómeter előbb említett részének elágazási pontjával köthető össze. 80 Ha ellenben a feszültségforrást váltakozó áramú generátor képezi, úgy az egyenfeszültséget ezen feszültségforrás kapcsai között egyenirányítóval sorban fekvő ellenállásból vtehetjük. 85 További tehetőség abban áll, hogy az imént jfelzett berendezésnél thermionos egyenirányítót alkalmazunk, melynek izzószálát oly váltakozó áram hevíti, melynek nagysága a generátor feszültségi amplituéO dójával azonos értelemben ingadozik. Találmányunkat részletesebben a rajzon látható foganatosítási példái kapcsán fogjuk elmagyarázni. Az 1., 2. és 3. ábrák egyenáram számára való berendezés kapcsolási vázlatát szem- 45 léltetik, míg a 4. és 5. ábrán váltakozó áramú berendezés kapcsolási vázlata látható. Az 1. ábra szerint egy egyenáramú generátor (1) armatúrája (2) és (3) vezeté- 50 keken át ezen generátor két csatlakozási kapcsával van összekötve. A gerjesztést a (4) mellékáramú tekercselés eszközli. Ezen (4) tekercselés áramkörébe a háromelektródás (5) cső van bekapcsolva, 55 melynek anódáját (6), rácsát (7), izzóhuzalát pedig (8) jelöli, mimellett ez utóbbit a (9) battéria táplálja. A (8) izzóhuzal a (10) kapoccsal van összekötve. A (4) tekercselés szabad vége a (11) kapocshoz 60 csatlakozik. A (10) és (11) kapcsok közé kapcsoljuk be az egyenfeszültséget. Nyilvánvaló, hogy a (4) tekercselésen átfolyó áram és ennek megfelelően az (1) armatúrában indukált elektromotorikus erő 65 (állandó értéken megmaradó fordulatszámnál) a (7) rácsnak a (8) izzószálhoz viszonyított potenciáljától függ, amelyet a (7) rács áramkörében fekvő ohmikus (13) ellenállásban fellépő feszültségveszteségből 70 és egy (12) battériának állandó feszültségéből képezett algebrai összeg szolgáltat, mimellett a berendezés olyan, hogy ha az áramerősség a (13) ellenállásban csökken, a (7) rácsnak a (8) izzószálhoz viszonyí- 75 tott potenciálja kevésbbé negatív, illetve erősebben pozitív. A (13) ellenállás oly háromelektródás cső anódaáramkörében fekszik, mely cső anódáját (15), rácsát (16) izzóhuzalát pe- 80
