102999. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet egyenetlen hajtóerejű forgómozgásnak egyenletes erejű mozgássá való átalakítására

Megjelent 1931. évi jxilius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI JKHlgm SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102999. SZÁM. — XX/c. OSZTÁLY. Szerkezet egyenetlen hajtóerejű forgómozgásnak egyenletes erejű mozgássá való átalakítására. Szük Gyula, Lajos pincér Budapest. A bejelentés napja 1930. évi junius hó 27-ike. A találmány egyenlőtlen hajtóerővel létesített forgómozgásnak egyenletes erejű mozgássá való átalakítására szánt szerkezetre vonatkozik. Ily egyenlőtlen hajtóerő 5 különösen az emberi erővel hajtott, vagyis kéziforgattyús vagy forgópedálos hajtőszerkezeteknél fordul elő, mint amilyenek pl. eimelőkészülékekiuél, kerékpároknál stb. vannak alkalmazva. Az alábbiakban 10 a találmány lényegét kerékpárral, mint különösen szemléltető példával kapcsolatban ismertetjük, megjegyzendő azonban, hogy a találmány minden olyan (akár emberi erővel hajtott, akár mecha-15 nikai hajtású) szerkezetnél alkalmazható, melyinéi a hajtóerő, illetve a szerkezet sajátossága folytán a hajtó forgatónyomaték egyenlőtlen. Kerékpároknál a láb izomereje tudva-20 levőleg nincsen gazdaságosan felhasználva, ami a testnek egyodalú, káros igénybevételét és aránylag gyors elfáradását jelenti. Ennek egyik főoka abban rejlik, hogy a láb, a pedál köirülforgatása 25 közben, az erőkifejtés .tekintetében minden helyzetben másképpen viselkedik, amint azt alább közelebbről fejtjük ki. A láb, az emberi test alkatánál fogva, leginkább a fel és alá járó működésre, vagyis 30 mintegy taposó munkára a legalkalmasabb. A láb e taposó képessége a pedál kÖTÜlforgatása közben akkor jut leginkább érvényre, mikor a pedál karja kb. a mellső vízszintes helyzetben van, vagy 35 ahhoz közeledik. Minden egyéb helyzetben a kifejtendő hajtóerő szempontjából a láb helyzete kedvezőtlenebb. Általában azt mondhatjuk, hogy ennek folytán a láb által kifejtett kerületi erő, vagy forgató nyomaték a sinus-vonalhoz hason- 40 ióan változik, vagyis minden félfordulaton belül egy maximuma és két minimuma van. A találmány célja az ekként változó forgatónyomatékot lehetőleg egyenletes 45 forgatónyomaték alakjába átvinni, még pedig a felvett példában a kerékpár hátsó keréktengelyére. Ezt a találmány szerint azzal érjük el, hogy a hajtótengely (pedálkar tengelye) és a hajtandó tengely 50 (kerékpár hátsó keréktengelye) közé oly forgattyús mechanizmust iktatunk, melynek forgattyúja a hajtókar (pedál) minimális nyomatékú helyzetében a saját maximális forgatónyomatékának megfe- 55 lelő helyzetben és megfordítva: a hajtó forgatónyomaték maximumánál a saját minimális forgatónyomatékának megfelelő helyzetben van, amint azt alább közelebbről ismertetjük. Más szóval a haj- 60 lott forgattyú a hajtóforgattyúnak minimális nyomatékú helyzetében ezt a nyomatékot változatlanul viszi át, a hajtóforgattyú maximális nyomatékú helyzetében ellenben ezen utóbbi nyomatékot az 65 előbb említett nyomaték mértékére redukálja. Ily módon a találmány szerint közbeiktatott kiegyenlítő forgattyús szerkezet a lábbal hajtott szerkezetet mintegy arra kényszeríti, hogy egyenletes 70 munkát végezzen. Ezzel ugyan a munkadiagramm egy részét (a csúcsrésznél) az adott pillanatokban elveszítjük, de ez csak látszólagos veszteség, mely bőven megtérül ama fontos előnynél fogva, hogy a 75 láb az eddigiekkel szemben a szerkezet egyenletes működése folytán összehasonlíthatatlanul tovább marad munkaképes