102702. lajstromszámú szabadalom • Az emberi test izomerejével és önsúlyával működő jármű
nek, míg a következő löketnél a testtel együtt a karok is felemelkednek és csm pán a lábak siilyednek és végzik munkalöketiiket. E megoldásnak viszont az az 5 előnye, hogy a test felemelkedésénél a lábak és a karok egymástól teljesen távolodnak, vagyis az egész test kinyújtózkodilc, ami bizonyos szempontból szintén kedvező. 10 Általában a találmány szerint az összekötő rudazatot célszerűen akként rendezzük el, hogy a kar- vagy kéztámaszt hordó emelőkar és a lábtámaszt hordó emelőkiar közül legalább is az egyik az 15 ülést hordó karral ellenkező forgásirányú. A találmány szerinti hajtószerkezeteket két vagy több egyénnel való hajtásra is alkalmazhatjuk. Ez esetben két vagy 20 több, a találmány szerint kiképezett, egymással azonos hajtószerkezetet egymáshoz képest eltolt löketnek megfelelően rendezünk el, amivel a hajtótengelynek egyenletes működtetését érjük el. 25 A csatolt rajz a találmány szerinti hajtószerkezetet, mely még egyéb, alább ismertetendő, előnyös részleteket mutat, példaképpeni megoldási alakjaiban tünteti fel. Az 30 1. ábra a hajtószerkezet összelrendezésének vázlatos oldalnézete. A 2. ábra a hajtótengelyre való erőátvitel egy változatának részletrajza. A 3. ábra két, egymás mellett elrendezett 35 (két egyénnel működtetett) hajtószerkezetegység kényszermozgású kapesolatának részleges távlati oldalnézete. Az (1) állványban, mely két, egymással párhuzamos (a rajzon feltüntetett 40 alakú) oldalrészből és ezeket egymással összekötő, illetve merevítő ha rá útrészekből áll, mindenekelőtt a (2) tengely van ágyazva, mely körül a (3) emelőkar vagy keret lengethető fel és alá. Általában az 45 alábbiakban a valóságban rúdpárokból vagy keretekből álló részeket egyszerűség kedvéért és az elméleti működésnek megfelelően „emelőkaroknak“ nevezzük. A (3) emelőkar, mely a (4) ülést hordja, 50 az (5) csuklók révén a (6) rúddal, ez pedig a (7) csuklók révén a (8, 9) kétkarú emelővel van összekötve, mely az (1) vázban ágyazott (10) tengely körül lengethető. A (8, 9) kétkarú emelőnek jobboldali 55 (9) emelőkarja, mely a (11) lábtámaszt hordja, a (12) csuklók révén a (13) rúddal, ez pedig a (14) csuklók révén a (15) ,, emelőkarral van összekötve, mely az (1) >váz felső részében ágyazott (16) tengely körül lengethető. At (15) emelőkarnak 60 vagy keretnek a (14) csuklókat egymással összekötő (a rajzlap síkjára merőleges) jobboldali harántrúdja a kezeket vagy karokat megtámasztja. Végül a rudazat tetszőleges pontja, pl. a (3) emelő- 65 kar (17) csuklója a (18) hajtórúd és a (19) forgattyú révén az (1) vázban ágyazott (20) tengellyel van összekötve, mely . pl. egy emelőkészülék (28) kötéldobját hordja. \ 70 A leírt, fel és alá járó szerkezet meghatározott löketekkel működik ugyan, mégis az esetleges lökések enyhítése céljából az emelőkarok vagy a (6, 8, 13) összekötőrudazat egy vagy több pontjá- 75 nak pályája végén helytállóan megerősített, pl. az (1) vázra (21)-nél és (22)-nél felszerelt lökhárítókat alkalmazunk. A leírt szerkezet működése a következő: 80 Az 1. ábra a szerkezetet középhelyzetében tünteti fel, melybe az pl. a felső állásból jutott, melyben a (4) ülést hordó (3) emelőkar az eredményvonallal jelzett (3’) ferde helyzetet foglalja el. Ekkor a kezelő 85 teste (a karok és lábak pihenése mellett) teljes súlyával nehezedik a (4) ülésre, mely ekkor a (3) emelőkarral együtt a (2) tengely körül lefelé leng, amikor is a (3) emelőkar a (3”)-vel jelölt alsó vég- 90 helyzetbe jut. Eközben a (19) forgattyútárcsa vagy forgattyú a feltüntetett középhelyzeten át az óramutató járásával egyeidő értelemben félfordulatot tett meg. A (3) emelőkar siilyedése közben, 95 továbbá a ((>, 8) rudak hatása alatt a (11) lábtámaszt hordó (9) kar a (9”) felső helyzetbe, hasonlóképpen a (9) kar és a (13) összekötőnk! hatása alatt a kézvagy a kartámaszt hordó (15) emelőkar 100 a (15”) felső helyzetbe lendül. Ebben a pillanatban a kezelő a (4) ülésről felemelkedik és a (15) emelőkart karjaival, a (9) emelőkart pedig lábaival — teljes erejével —- lefelé nyomja. E munkában a (4) ülés- 105 í'ől felemelkedett és ezzel súlypontjának helyét változtató, nevezetesen azt a (10) tengelyen átmenő függélyes síktól jobbra áthelyező egyén önsúlyának nyomatéira is hatásosan közreműködik. Eközben a (18, 110 19) forgattyús mechanizmus a következő (baloldali) félfordulatot teszi meg, egyúttal pedig a (8) és (6) összekötő rudaziatrészek hatása alatt a most szabad (4) ülést hordó (3) emelőkar önműködően a (3’) 115
