102702. lajstromszámú szabadalom • Az emberi test izomerejével és önsúlyával működő jármű
Megjelent 1931. évi jnnius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLY SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102702. SZÁM. — Vcl/3. OSZTÁLY. Az emberi test izomerejével és önsúlyával működő jármű. Brettráger Péter ny. miniszteri számvevőségi főtanácsos Budapest. A bejelentés napja 1929. évi február hó 28-ika. Az emberi munkaerőnek hajtási célokra való alkalmazása eddigelé főleg csak a kéz vagy a láb izomerejének felhasználásán alapult, még pedig a legtöbb 5 esetben forgattyús (pl. emelőkészülékeknél kéziforgattyús, kerékpároknál pedálos stb.) hajtóművekkel kapcsolatban. Eltekintve attól, hogy akár a kézzel, akár a lábbal való hajtás az emberi test izom- 10 erejét korántsem használja ki, a kézre vagy a lábra szorítkozó munka igen egyoldalúan veszi igénybe az egyént és nemcsak aránylag gyorsan bekövetkező, nagyfokú elfáradást okoz, hanem esetleg 15 általános egészségi szempontból is káros, krónikus következményekkel járhat. A találmány célja az emberi test erejének az eddigieknél lényegesen nagyobb teljesítményű, gazdaságosabb és mind- 20 amellett jóval kevésbé fárasztó hatású felhasználása. A találmány szerint nemcsak a kéz vagy pedig a láb, hanem az egész emberi test izomerejének, sőt magának a testsúlynak is, az emberi testre 25 való célszerű munkamegoszlás melletti felhasználását érjük el. A találmány lényege oly hajtószerkezetben van, mely ülést hordó emelőkarból vagy lengőkeretből, a végtagokat alátámasztó emelő- 30 karokból és mindezen karokat egymással összekötő 1‘udazatból, valamint az utóbbival összekötött hajtótengelyből áll. A pl. fel és alá lengő szerkezet működése azon alapszik, hogy az egyik löket- 85 iiél vagy csupán az önsúlynak vagy az utóbbinak és az egyik végtagpárnak nyomatéiul, a másik lökéinél pedig a másik vagy mindkét végtagpárnak nyomatéke érvényesül, még pedig célszerűen ismét az önsúly nyomatékával együtt, mely 40‘ ezen másik löketnél a test súlypontjának helyzetváltoztatásából, pl. a testnek az ülésről való felemelkedéséből ered. E tekintetben természetesen különböző kívánt kombinációk érhetők el. Az egyik 45 megoldás szerint a lefelé irányuló löketűéi az ülésre nehezedő, siilyedő testsúly nyoanatéka érvényesül, mely ugyanekkor az alább leírt módon elrendezett összekötőrudazat révén a karokat, illetve a 50 kezeket és a lábakat alátámasztó emelőkarokat önműködően felemeli, tehát azokat a következő munkalöket számára való erőkifejtéshez alkalmas helyzetbe előkészíti; a következő löketnél a karok 55 és lábak, illetve az ülésről felemelkedő test teljes ereje és önsúlya érvényesül és ugyanékor az ülést hordó emelőkar (melyre ekkor nem nehezedik a test) önműködően felemelkedik a következő löket 60 alatti önsúlynyomaték kifejtésére kész helyzetbe. Mialatt csupán az ülésre nehezedő, siilyedő test önsúlya hat, vagyis működteti a hajtótengelyt, azalatt a karok vagy kezek és a lábak, illetve a test 65 többi része is pihen, illetve a karok vagy kezek és a lábak a rudazat hatása alatt munkavégzés nélkül emelkednek fel, míg a karok vagy a kezek és lábak sülyedésénél (munkalöketénél) a test emelkedik. 70 E kevéssé fárasztó, pihenéssel váltakozó, ritmikus mozgás helyett kívánt esetben más mozgás, pl. oly rendszeres mozgás is alkalmazható, mely szerint a test siilyedésével egyidejűleg a karok vagy a kezek 75 is sülyednek és csupán a lábak emelked-
