102607. lajstromszámú szabadalom • Berendezés önműködő kapcsolóknak, különösen vasúti kapcsolóknak felfüggesztésére

A találmány szerinti berendezés előnye, hogy a másodsorban leírt, ismert feltüggesztő berendezésekkel szemben csak a hordemeltyűn levő terhelés vagy ellen-5 súly forgatónyomatéka változik meg, míg az ismert berendezéseknél úgy a terhelés, mint az ellensúly nyomatékai egyidejűleg megváltoznak, még pedig akként, hogy az egyik erő nyomatékának növe-10 kedésekor a másik erő nyomatéka csökken. A nyomatékoknak ezen egyidejű ellentett értelmű megváltozása azt okozza, hogy a hordemeltyű támpontjának már kismértékű eltolódásai az eredő nyomaték 15 már nagymértékű változást szenved. Ezért az ismert berendezéseknél a kapcsolófej horderneltyűjének két, váltakozva érvényre jutó forgási pontját egymáshoz igen közel kell elrendezni. Mivel azonban 20 a kapcsoló nyugalmi helyzetét a hordemeltyű két forgási pontjának relatív helyzete határozza meg, úgy a hordemeltyű alátámasztásának elkészítésekor vagy annak üzemében keletkező igen kis pon-25 tatlanságo'k is aránylag nagy mértékben befolyásolják a kapcsolófej nyugalmi helyzetét. Ezt a hátrányt a találmány szerinti felfüggesztő berendezéssel lényegesen csökkentettük, mert ennél, hacsak 30 az egyik erő nyomatéka változik, ezen erő változó támadási pontjai egymástól messzebb fektetnek, anélkül, hogy ezáltal a felfüggesztő berendezés biztos beállását veszélyeztetnők. 85 A találmány szerinti berendezést úgy is kiképezhetjük, hogy egykarú emeltyűt alkalmazunk. amelyen a kapcsolófejet hordó, illetőleg alátámasztó emeltyű és a kiegyensiílyozó erő két különböző felfek-40 vési, illetőleg forgási ponton támad. Egykarú emeltyű alkalmazása esetén a kapcsolófej súlyának és a kiegyenlítő erőnek forgató nyomatéka változik, meri ezen erők karjai mindenkor egyidejűleg, 45 ugyanazon értelemben hosszabbodnak, illetőleg rövidülnek. Ennek következtében ez a berendezés a hordemeltyű forgási pontjának eltolódásával szemben nem oly érzékeny. Nevezetesen a forgási pontok már 50 kezdettől fogva egymástól nagyobb távolságokba tolhatók el, úgy hogy egyszerűbb a szerelés és nagyobb kopások is lehetségesek. A rajzok a találmány szerinti felfiig-55 gesztőberendezés néhány példakénti megoldását oldalnézetben, sematikusan mutatják. Az 1. ábra egykarú emeltyűvel kiképezett felfüggesztő berendezést tüntet fel, amelynél a kapcsoló súlyának támadási pontja 60 a hordemeltyűn helyét változtatja. A 2. ábra szerinti berendezés ugyancsak egykarú, ennél azonban a kiegyensúlyozó erő támadási pontja változik. A 3. ábra szerinti megoldás az 1. ábra sze- 65 fin ti megoldás változata, de kétkarú emeltyűvel. A 4. jjbra, a 2. ábra szerinti változat egyik kivite'i alakja kétkarú emeltyűvel. Az 5. ábra szerinti megoldás egykarú emel- 70 tyűvel készült szerkezet, melynél azonban a kapesolófej súlya és az ellensúly támadási pontjai helytállóak, míg az emeltyű forgási pontjai változnak. A fi. ábra felülnézetben vázlatosan oly 75 kapcsolófejet mutat, mely kétoldalt szimetrikusan elrendezett felfüggesztőberenrlezésekre akként van felszerelve, hogy í;ldal irányú lökéseket is felvesz. Az 1. ábrabeli megoldásnál (1) a vázla- 80 tosan felrajzolt kapcsolófej. A fejet a (2) emeltyű hordja, mely (3) pont körül lengethető. A (4) támrúd (6) és (7) csapokkal nyitott (8) és (9) csapágyak útján van a (10) hordemeltyűvel összekötve, mely 85 helytálló (11) pont körül forgatható. A iV2) rugó a (13) tokba van betolva és (14) vonórúddal támad a (10) hordemeltyűn. Iía az (1) kapcsolófejet valamely erő nyugalmi helyzetéből lefelé lendíti, akkor 90 a (4) rud a (10) egykarú emeltyűt nyomja. Miközben a (6) csap a (8) csapágyat elhagyja, a (7) csap a (9) csapággyal érintkezik, minek következtében a kapcsoló súlyának nyomatékkarja a (10) emeltyűn 95 megrövidül. A rugóerőt úgy választjuk meg, hogy forgatónyomatéka a (10) hordemeltyű lefelé való kilengésekor nagyobb, mint a kapcsolófej nyomatéka, amelyet a (4) rud visz át. 10' Ha az (1) kapcsolófej felfelé mozog, akkor. ugyanúgy, amint azt fentebb leírtuk, a (7) csap hatástalanná válik és a (6) csap az (1) kapesolófej súlyát egyedül viszi át a (10) emeltyűkarra. A rugó azonban úgy 10, van beállítva, hogy most a kapcsoló súlyának lefelé irányuló forgató nyomatéka a túlnyomó. A kiapcsolófejnek a (6) és (7) csapokon át kifejtett forgatónyomatékai közötti különbség úgy van megszabva, n hogy egyensúlyi állapot csak akkor van, ha, a kapcsoló középhelyzetben áll. Viszont ha a kapcsoló a középhelyzet bői fel vagy lefelé kitér, úgy oly nyomaték érvényesül, mely a fejet a középhelyzetbe vissza ve- 11 zeti. A kapcsolófejnek tehát mindenkor középhelyzetben kell állania. A 2. ábra szerinti kivitelnél a kapcsoló-