102388. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a tiazolsorozat fémvegyületeinek előállítására

Megjelent 1931. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102388. SZÁM. — IVh/2. OSZTÁLY. Eljárás a tiazolsorozat fémvegyületeinek előállítására. I. G. Farbenindustrie A.-G. Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1930. évi szeptember hó 24-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi október hó 2-ika. Ismeretes, hogy a p sz eudo-tiohi d anton fémsókkal kettős sókat képez. Már most azt találtuk, hogy oly tiazolvegyületek is, amelyek savanyú, sóképző 5 szubsztituenseket tartalmaznak, valamint ily tiazolsavak helyettesítési termékei, pl. pszeudo- és izó-tiohidantoineeetsav, propionsav és hasonlók, fémsókkal oly vegyületeket adnak, amelyekben a fém, mint 10 ion, többé nem mutatható ki. Ezek az anyagok meglepően állékonyak és a pszeudo-tiohidantoin ismert kettős sóival szemben, különösen fertőző betegségek kezelésénél, intenzívebb gyógyászati hatá-15 sukkal tűnnek ki. A fémvegyületek előállításához szükséges szerves, közbenső termékeket az e célra szokásos módszerek segítségével kapjuk meg. A fémvegyületek előállítása céljából az egy vagy több 20 savanyú csoporttal helyettesített, fentemlített típusú tiazolokat, illetve aequivalenseiket szerves oldószerekben vagy vízben, estleg alkálisóik alakjában, oldjuk és az oldatokat, az e célra szokásos 25 módszerek segítségével, fémsók vagy kettős fémsók oldataival cserebomlásba hozzuk. Természetesen úgy is járhatunk el, hogy a fémsókat vagy oxidjaikat vagy hidroxidjaikat a szerves tiazolvegyüle-30 tekkel semleges, savanyú vagy alkáliás közegben közvetlenül összeolvaszt juk vagy pedig azokkal, oldó- vagy higítószerek hozzáadásával vagy anélkül, cserebomlásba hozzuk. Az ily módon előállítható 35 termékek, a különböző fémkomponensek természete szerint, színtelen vagy színes vegyületek, melyek alkálisóik alakjában vízben oldhatók. Vízben oldható vegyületeket ammóniának vagy szerves bázisok-40 nak hozzáadásával is kaphatunk. A komplex vegyületek összetétele nincs stöchio- , metrikus viszonyokhoz kötve. 1. példa. Ezüst-pszeudo-tiohidantoinecetsav: 17.4 g pszeudo-tiohidantoinecetsavnak 45 és 20 cm3

5/n nátronlúgnak 100 cm3

vízben való oldatát, kavarás közben, 17 g ezüstnitrátnak 100 cm' vízben való oldatával keverjük. A keletkező csapadékot leszívatjuk, vízzel, alkohollal és éterrel kimossuk 50 és megszárítjuk. Tiszta fehér, vízben oldhatatlan port kapunk, mely nátronlúgnak, ammóniának, dietilaminnak piperazinnak vagy más szerves bázisoknak hozzáadása után oldódik. 55 Ha savanyú közegben dolgozunk, vagyis ha például hígított ecetsavat adunk az ' ezüstnitrát oldatához és a keveréket a pszeudo-tiohidantoinecetsavas nátrium oldatába visszük be, akkor szintén ezüst- 60 pszeudo-tiohidantoinecetsav keletkezik, melyet a fent megadott módon tovább kezelünk. Ha alkáliás közegben dolgozunk, vagyis ha például kétszeres mennyiségű nátron- 65 lúgot alkalmazunk, akkor az eziist-pszeudotiohidantoinecetsav nátriumsója keletkezik, mely kicsapódik, ha az oldatot metilalkoholba öntjük. Ugyanezt a nátriumsót az alábbi módon 70 is megkaphatjuk: Az 1.7 g ezüstnitrát vizes oldatából nátronlúg segítségével frissen kicsapott és jól kimosott ezüstoxidot 2.5 g pszeudotiohidantoinecetsavas nátriummal (mely 75 17.1% vizet tartalmaz) összedörzsöljük, vízfürdőn 5 percig összeolvasztjuk, 20 cm3 vízzel felfogjuk, megszűrjük és metilalko-