102336. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hornyolt gépmágnesek egyréteges vagy többréteges tekercstesteinek felépítésére

Megjelent 1931. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102336. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Eljárás hornyolt gépmágnesek egyréteges vagy többréteges tekercstesteinek felépítésére. Siemens-Schuckert-Werke A.-G. Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1930. évi február hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi február hó 16-ika. A találmányt képező, horonyolt gépmágnesek egyréteges vagy többréteges tekercstesteinek felépítésére való eljárás villamos gépek státorainak és rotorainak 5 építésénél hasznaiható fel. Különösen alkalmas azonban váltakozó áramú indukciós motorok előállításiára. Az eljárás célja a tekercstestek előállításának egyszerűsítése és oly tagozottság 10 létesítése, amely egy cséve esetleges sérülése után a karbahelyezést könnyű módon lehetővé teszi. Az eljárás lenyeges jellemzője abban áll, hogy a tekercstest mindegyik rétegé-15 ben több cséverostélyt, amelyek egyenként több, egymással szemben önmagában ismert módon eltolt ós egymást átlapoló, azonban a hornyokba mindkét oldalaival egyforma módon benyúló csévókből álla-20 nak, a kerület irányában szorosan, vagy közbenső hézagok képzésével egymás mellé sorakoztatunk. Az előnyök, amelyeket az eljárás nyújt, különösen nagyok akkor, hogyha a te-25 kercstest mindegyik rétegében egyenlő cséverostélyok, egyenlő csévékből, (y) lépéssel oly módon készülnek, hogy mindegyik cséverostély (y) számú csévékből áll és a rostélynak (2y) számú cséveoldala 80 (2y) egymásra következő horonyban van elrendezve. Az (y) csévelépés a polusonkénti (n) horonyszáminal egyenlő lehet. Ez esetben hurozatlan tekercselést kapunk. Ha több 35 rétegünk van, úgy mindegyik réteg önálló tekercstestet képez. Ekkor a különböző rétegek tekercstestei egymással csak a külső kapcsolások útján függenek össze. A (y) csévelépés önmagában ismert módon, réz megtakarítása céljából a homlokkötések- 40 ben kisebb lehet, mint a polusonkénti hornyok (n) száma. Ez esetben u. n. húros tekercselést kapunk. Ekkor megtörténhetik, hogy a lehetséges számú tekercsrostélyok behelyezése után hornyok üresen marad- 45 nak, melyeket a következőkben maradókhornyoknak nevezünk. Ebben az esetben a tekercstestet két rétegből építhetjük fel és a maradékhornyoknak legalább egy részét emelkedő csévékkel töltjük ki, amelyeket 50 lehetőleg ugyanazon (y) lépéssel fektetünk el, mint a rostélyok csévéit és önmagában ismert módon egyik oldalukkal az alaprétegbe, másik oldalukkal a fedőrétegbe fektetjük. 55 Ily emelkedő csévék alkalmazása esetén, amelyek valamennyien egy helyen feküsznek, vagy a tekerostest kerületén egyenlően oszthatók el, a két réteg már nem képez önálló tekerostestet, mert azok egy- 60 mással nemcsak a külső kapcsolási összeköttetések útján függenek össze, hanem azokat egymással az emelkedő csévék is összefonják. Ha a kétrétegű tekercstest felépítése- 65 kor az alaprétegnek sorosan egymás mellé sorakoztatott cséverostélyainak befektetése után maradékhornyok üresen maradnak és ezeknek a száma nagyobb, mint az (y) csévelépés, másrészt pedig az egész te- 70 kercsteistben csak egyforma lépésű csévéket szabad alkalmaznunk, akkor a maradékhornyokat a következő módon töltjük ki: Az alapréteg cséverostélyaihoz közvet- 75 lenül csatlakozó löltőcsóvéket lehetőleg