102336. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hornyolt gépmágnesek egyréteges vagy többréteges tekercstesteinek felépítésére

nagy számban helyezünk az alaprétegbe Az ezután még üresen maradó maradélt hornyokat emelkedő esévékkel töltjük ki. A fedőrétegben áz alapréteg töltőesévéi-5 vei számban és helyzetben, az emelkedő csévékkel szemben egyenlő töltőcsévéket rendezünk él, miáltal a fedőrétegben épen a ciséverostélyok számának megfelelő számú horony marad nyitva. 10 A kész tekercstesteken a csatlakozásokat és a kapcsolási kötéseket ismert sémák szerint készítjük el. Ha az (y) csóvelépés a polusonkénti (n) horony számától eltérő, akkor többfázisú tekercs előállítása 15 céljából a tekercstestet nem lehet mindig villamosan fázisonként egymással egyenlő részekre osztani. Ennek az a gyakorlatilag megengedhető következménye, hogy a fá: zisok terhelése az üzemben nem teljesen 20 egyforma. A találmányt a csatolt rajzokban két, egyenként kétrétegű tekercstest esetére magyarázzuk. Az 1. ábra egy négypolusú forgóáramú in-25 dukciós motor felének síkban kifejtett homloknézete, melynél a stator kerületében tizenkét horony van és melynél a hornyok száma polusonként és fázisonként kettő. Az ábrából látható az alapréteg 30 egy tekercsrostélya, melynél a csévelépés (y = 6), vagyis egyenlő a polusonkénti hornyok számával. A 2. ábra az 1. ábrabeli statorrésznek tengely irányban rövidített alaprajza. A 35 3. ábra az 1. és 2. ábrában részletben feltüntetett egész tekercstestnek sémája. Az ábrából látható az egész statorkeriilet ós a körök a cséveoldalak végeit jelzik. Az ábra a visszahajlított tekercsfejeket is fel-40 tünteti. A 4. ábra az 1—3. ábrák szerint kiképezett tekercstesttel ellátott stator homloknézete. Az 5. ábra a 3. ábrának megfelelő sémája 45 egy hatpólusú tekercstestnek, melynél pólusonként a hornyok száma hat és amely a találmány ért elmében tisztára egyenlő (y — 5) lépéssel elfektetett csévékből áll. Ennél a kivitelnél a cséverostélyok száma 50 hat és a tekercselésben töltőcsévék és emelkedő csévélt vannak felhasználva. Az 1. és 2. ábrákban feltüntetett, hornyolt statormágnes kerületének felében tizenkét horony fekszik, melyeket 1—12 55 számokkal jelöltünk. Az (1) horonynál kezdődőleg a hornyok fenekében az (a, b, c, d, e, f) egymásközt egyenlő hat csévét úgy fektetjük el, hogy azok egyást a 2. ábrából látható módon átlapolj k és az 1. ábrából látható módon egyen- 60 I ®t mindkét oldalukkal a hornyok fenekén feküsznek. A csév ék lépése 6; a hat cséve együttesen (Rl) cséverostélyt képez, melynek tizenkét cséveoldala tizenkét egymásra következő horonyban fekszik. 65 Ha az alaprétegnek ez a cséverostélya el van fektetve, úgy ugyanazon irányban haladva a kerület mentén egy ugyanilyen (R2) csévei'ostélyt (2. ábra) fektetünk el, mely szintén az alapréteghez tartozik. Ek- 70 kor valamennyi horony alsó fele ki van töltve. Ezután a fedőrétegben az (R3) és (R4) cséverostélyokat ugyanazon csévékből képezzük, mint az (Rl) és (R2) rostélyokat. Az (R3) rostély képzésekor a (7) 75 horonyból indulunk ki. Az (R3) rostély kitölti a 7—18 hornyokat és a csatlakozó (R4) rostélj' a 19—24 hornyokat és az 1—6 hornyokat, amint az a 3. ábrából látható. Azáltal, hogy a fedőréteg cséve rosté- 80 lyiai-t az alapréteg cséverostélyaival szemben eltoljuk, azt érjük el, hogy mindegyik réteg megvastagított tekerosfejei a másik réteg megvastagított tokeresfejei közötti közökben, fe- 85 kiisznek. Ez látható a 4. ábrából, valamint az 1. és 2. ábrákból, ahol a fedőréteg (R3) és (R4) cséverostélyait szaggatott vonalakkal jelöltük. Az elrendezés előnye, hogy azok a terek, amelyeket a 90 tekercstestnek a mágnestesten kívül fekvő részei radikális irányban igénybe vesznek, kisebbek. A 3. ábra a csévék külső kapcsolásait is mutatja, melyek a tekercstestet villa- 95 mosan három egyenlő, csillagban kapcsolt és egymással szemben 120 villamos fokkal eltolt fázisra osztják. Az 5. ábrában sematikusan feltüntetett kétrétegű tekeirestest lényegileg az alap- 100 réteg (R5, R6, R7) cséverostélyaiból és a fedőréteg i(R8, R9, RIO) cséverostélyaiból van felépítve. A rostélyok egyenlőek és egyenként öt egyforma oly csévéből állanak, melyek lépése .(5), tigy hogy a rosté- 105 lyok mindegyike cséverostélyaival tíz egymásra következő horonyt tölt ki. Ha az alaprétegnek (R5, R6, R7) köz nélkül egymás mellé sorakoztatott cséverostélyait befektetjük, úgy a (31—36) maradékhox- 110 nyok üresen maradnak. Ezekbe a maradékhonnyokba, melyeknek száma I-nél nagyobb, mint a tekercslépés, először a (g) töltőcsóvét fektetjük be és pedig ugyancsak 5 lépéssel. A fennmaradó négy (32, 35) 115 maradékhoronyt a négy (h, i, k, 1) emel-