102282. lajstromszámú szabadalom • Tengelykapcsoló, különösen géperejű járművekhez

— 2 — (d4) furat kiugrást képez, hossza pedig előnyösen kisehb a hüvely hosszánál. A (b) tokot a gyűrűalakú (f) fedéllel zárjuk el, melynek a tok belseje felé eső olda-5 Ián hozzáerősített vagy különálló, henge­res (fl) vezetéke van, mely fölé a (dl) hüvely helyezkedhetik. A (d) elem veze­tése tehát olyan, hogy a (d4) furat cse­kély hossza miatt igen csekély szögelfor-10 dulásokat végezhet. A (d) elemet előnyösen együtforgó kap­csolatba hozzuk a (b) tokkal, amit egy­szerűen úgy valósítunk meg, hogy a (d) elem nyomókarimáját a tok belső hor-15 nyaiba kapaszkodó ós azokban csúszó fo­gazással látjuk el. A bekapcsoló (g) rugókat (vagy csak egyetlen rugót) előnyösen a (b) tok gyű­rűalakú (f) fedele és a (dl) hüvely belső 20 (d2) pereme között [pl. a hengeres (fl) vezeték belsejében kiképezett cellákban) rendezzük el, úgy hogy a rugók forgás tekintetében az (a) lendítőkerékhez van­nak erősítve. 25 A hajtott (e) tengelyt és a hajtott tár­csákat a (h) karmantyú segélyével köt­jük egymáshoz, melynek külső oldalán megfelelő hornyok vannak és amelyet pl. hornyolt agy útján erősítünk az (e) ten-30 gelyhez. A (h) karmantyút a lehető leg­könnyebbre készítjük, hogy inerciája mi­nimális legyen. Végül a (d) elemet pl. az (i) hüvellyel működtethetjük, mely előnyösen csekély 35 súrlódással csúszhat az (fl) vezeték belső furatában. Az (i) hüvelyt tehát az (fl) vezeték hordja és vezeti és ekkor előnyö­sen úgy képezzük ki, hogy a hajtott (e) tengellyel ne érintkezzék. Más változatnál 40 ezzel ellentétben az (i) hüvely a hajtott (e) tengelyen csekély súrlódással csúsz­hat és ekkor úgy rendezzük el, hogy a lendítőkerékhez erősített alkatrészek kö­zül egyikkel se érintkezzék. Az (i) hüvely 45 mindegyik esetben az (f) fedél központi nyílásán keresztül a (b) tok belsejébe nyúlik. Az (i) hüvely egyik végén valamely ütközőszerkezetet, pl. golyós talpcsap-50 ágyat alkalmazunk, melynek közvetítésé­vel az (i) hüvellyel forgása dacára ten­gelyirányú elmozdulásokat közölhetünk, másik végén pedig az (il) gallért képez­zük ki, mely a (d) elem elmozdítása cél-55 jából közvetlenül vagy közvetve ennek (d2) karimájához ütközik. A (d) elemet az (i) hüvellyel összekötő alkatrészeket célszerűen úgy képezzük ki, hogy a motortengely és a hüvely elméle­tileg közös mértani tengelyeinek a gya- 6< korlatban előforduló mindennemű vi­szonylagos elmozdulásaihoz igazodhassa­nak. E célból az (il) gallér és a (d2) perem közé csuklós hézagot iktatunk, mely az 61 említett két mértani tengely viszonylagos szögeltéréseit lehetővé teszi. Ezenkívül két sugárirányú sík felület közé az em­lített két tengely viszonylagos párhuza­mos elmozdulásait lehetővé tevő kontak- 71 tust iktatunk. Evégből a (d2) peremnek az (a) lendítőtengely felé néző oldalán a gömbszeletalakú (d3) tányért alkalmaz­zuk, melynek középpontja a tengelykap­csoló mértani főtengelyében van és cél- 71 szerűen érzékenyen függ a lendítőkerék síkjának a gyakorlatban pl. a hajtóten­gely kihajlásakor előforduló rezgéseinek középpontjától. Az (il) gallérnak a len­dítőkerékkel ellenkező oldalán a sugár- 8 irányú sík (i2) felületet képezzük ki. Vé­gül a (d3) tányér és az (i2) felület közé a (j) gyűrűt iktatjuk, melynek egyik ol­dala a (d3) tányérnak megfelelő gömbfe­lület, másik oldala pedig sugárirányú sík- 8! felület. Ily módon a különböző alkatrészeket egyesítve, többtárcsás tengelykapcsolót kapunk, amelyre vonatkozólag, minthogy működése a fentiekből eléggé világos, 9i nem szükséges további magyarázatokba bocsátkoznunk és amelynek a hasonló típusú, ismert tengelykapcsolókkal szem­ben többek között a következő előnyei vannak: 9] A tengelykapcsoló rezgései megszűn­nek. A rezgések a kapcsolótárcsák egyen­lőtlen vastagságából és a (d) elem kifej­tette nyomás egyenlőtlen elosztásából erednek, minthogy a (d) elem nem min- li dig pontosan párhuzamos a lendítő­kerékkel. Ezt a feltételt a találmány ér­telmében azzal elégítjük ki, hogy egy­részt a (d) elemet a lendítőkerék vezeti, másrészt utóbbinak minden mozgását a 11 (d) elem szabadon követheti, minthogy ezt a (d) elem és az (i) hüvely közötti kapcsolat teszi lehetővé. A hajtott tengellyel állandó forgásra összekötött részek inerciája csökken, mert 1 a (d) elem és különösen a rugók a hajtott tengely helyett a lendítőkerékkel forog­nak együtt. Magától értetődő és a fentiekből is vi­lágos, hogy a találmány nem szorítkozik 1 az ismertetett foganatosítási alakokra, hanem minden lehetséges változatot fel­ölel, így elsősorban azokat, amelyeknél a

Next

/
Oldalképek
Tartalom