102282. lajstromszámú szabadalom • Tengelykapcsoló, különösen géperejű járművekhez
— 2 — (d4) furat kiugrást képez, hossza pedig előnyösen kisehb a hüvely hosszánál. A (b) tokot a gyűrűalakú (f) fedéllel zárjuk el, melynek a tok belseje felé eső olda-5 Ián hozzáerősített vagy különálló, hengeres (fl) vezetéke van, mely fölé a (dl) hüvely helyezkedhetik. A (d) elem vezetése tehát olyan, hogy a (d4) furat csekély hossza miatt igen csekély szögelfor-10 dulásokat végezhet. A (d) elemet előnyösen együtforgó kapcsolatba hozzuk a (b) tokkal, amit egyszerűen úgy valósítunk meg, hogy a (d) elem nyomókarimáját a tok belső hor-15 nyaiba kapaszkodó ós azokban csúszó fogazással látjuk el. A bekapcsoló (g) rugókat (vagy csak egyetlen rugót) előnyösen a (b) tok gyűrűalakú (f) fedele és a (dl) hüvely belső 20 (d2) pereme között [pl. a hengeres (fl) vezeték belsejében kiképezett cellákban) rendezzük el, úgy hogy a rugók forgás tekintetében az (a) lendítőkerékhez vannak erősítve. 25 A hajtott (e) tengelyt és a hajtott tárcsákat a (h) karmantyú segélyével kötjük egymáshoz, melynek külső oldalán megfelelő hornyok vannak és amelyet pl. hornyolt agy útján erősítünk az (e) ten-30 gelyhez. A (h) karmantyút a lehető legkönnyebbre készítjük, hogy inerciája minimális legyen. Végül a (d) elemet pl. az (i) hüvellyel működtethetjük, mely előnyösen csekély 35 súrlódással csúszhat az (fl) vezeték belső furatában. Az (i) hüvelyt tehát az (fl) vezeték hordja és vezeti és ekkor előnyösen úgy képezzük ki, hogy a hajtott (e) tengellyel ne érintkezzék. Más változatnál 40 ezzel ellentétben az (i) hüvely a hajtott (e) tengelyen csekély súrlódással csúszhat és ekkor úgy rendezzük el, hogy a lendítőkerékhez erősített alkatrészek közül egyikkel se érintkezzék. Az (i) hüvely 45 mindegyik esetben az (f) fedél központi nyílásán keresztül a (b) tok belsejébe nyúlik. Az (i) hüvely egyik végén valamely ütközőszerkezetet, pl. golyós talpcsap-50 ágyat alkalmazunk, melynek közvetítésével az (i) hüvellyel forgása dacára tengelyirányú elmozdulásokat közölhetünk, másik végén pedig az (il) gallért képezzük ki, mely a (d) elem elmozdítása cél-55 jából közvetlenül vagy közvetve ennek (d2) karimájához ütközik. A (d) elemet az (i) hüvellyel összekötő alkatrészeket célszerűen úgy képezzük ki, hogy a motortengely és a hüvely elméletileg közös mértani tengelyeinek a gya- 6< korlatban előforduló mindennemű viszonylagos elmozdulásaihoz igazodhassanak. E célból az (il) gallér és a (d2) perem közé csuklós hézagot iktatunk, mely az 61 említett két mértani tengely viszonylagos szögeltéréseit lehetővé teszi. Ezenkívül két sugárirányú sík felület közé az említett két tengely viszonylagos párhuzamos elmozdulásait lehetővé tevő kontak- 71 tust iktatunk. Evégből a (d2) peremnek az (a) lendítőtengely felé néző oldalán a gömbszeletalakú (d3) tányért alkalmazzuk, melynek középpontja a tengelykapcsoló mértani főtengelyében van és cél- 71 szerűen érzékenyen függ a lendítőkerék síkjának a gyakorlatban pl. a hajtótengely kihajlásakor előforduló rezgéseinek középpontjától. Az (il) gallérnak a lendítőkerékkel ellenkező oldalán a sugár- 8 irányú sík (i2) felületet képezzük ki. Végül a (d3) tányér és az (i2) felület közé a (j) gyűrűt iktatjuk, melynek egyik oldala a (d3) tányérnak megfelelő gömbfelület, másik oldala pedig sugárirányú sík- 8! felület. Ily módon a különböző alkatrészeket egyesítve, többtárcsás tengelykapcsolót kapunk, amelyre vonatkozólag, minthogy működése a fentiekből eléggé világos, 9i nem szükséges további magyarázatokba bocsátkoznunk és amelynek a hasonló típusú, ismert tengelykapcsolókkal szemben többek között a következő előnyei vannak: 9] A tengelykapcsoló rezgései megszűnnek. A rezgések a kapcsolótárcsák egyenlőtlen vastagságából és a (d) elem kifejtette nyomás egyenlőtlen elosztásából erednek, minthogy a (d) elem nem min- li dig pontosan párhuzamos a lendítőkerékkel. Ezt a feltételt a találmány értelmében azzal elégítjük ki, hogy egyrészt a (d) elemet a lendítőkerék vezeti, másrészt utóbbinak minden mozgását a 11 (d) elem szabadon követheti, minthogy ezt a (d) elem és az (i) hüvely közötti kapcsolat teszi lehetővé. A hajtott tengellyel állandó forgásra összekötött részek inerciája csökken, mert 1 a (d) elem és különösen a rugók a hajtott tengely helyett a lendítőkerékkel forognak együtt. Magától értetődő és a fentiekből is világos, hogy a találmány nem szorítkozik 1 az ismertetett foganatosítási alakokra, hanem minden lehetséges változatot felölel, így elsősorban azokat, amelyeknél a