102228. lajstromszámú szabadalom • Eljárás értékes termékek előállítására növényi anyagokból

raz deszlilláeió előtt tehát célszerű olyan járulókos anyagokat bekeverni, melyek a reakciót lassítják vagy bizonyos értelemben lassítják, más értelemben gyorsítják. 5 Ilyen anyag a szénpor, pl. íaszénpor, melyet a lőzés után keverhetünk be, de célszerűbben már a főzés előtt adagolunk, mert a főzést egyáltalán nem zavarja. Ha ellenben anorganikus járulékos anyagokat 10 adagolunk, ezeket a íőzés előtt kell adagolni s ennek megfelelően úgy kell megválasztani, hogy a iozést ne zavarják, ellenben a száraz desztillálást és a báriumhidroxid visszanyerését elősegítsék. Ilyen 15 anorganikus anyagok gyanánt elsősorban említendő a kalcium, magnézium, alumínium, cink vagy vas oxidjai vagy hidroxidjai. Ezek közül a legjobb a kalcium oxidja vagy hidroxidja, mert a főzést nem 20 zavarja s úgy a főzésnél, mint a száraz desztillálásnál a báriumhidroxid egy részét helyettesítheti úgy, ho^y kevesebb báriumhidroxidra van szükség. A mész a báriumhidroxidnak égetés révén való 25 visszanyerésekor is előnyös hatású. A magnézium kb. ugyanúgy hat, mint a mész, de gyengébben; ugyanez érvényes az alumíniumra, cinkre és vasra is. Nyersanyag gyanánt bármilyen fanero-30 gam vagy kriptogam vagy más növényi anyag alkalmas, hacsak nincs elkorhadva. Lombos fák fája, továbbá sás, szalma és fű általában több kémiai terméket szolgáltatnak, mint pl. a tűlevelű fa. A növé-35 nyi anyagokat legcélszerűbben elaprítva, pl. forgács vagy szecska vagy fűrészpor alakjában dolgozzuk fel. A főzésre legalkalmasabbak a gőzzel közvetlenül fűthető 12—15 atm. nyomást kibíró forgókazánok, 40 melyekben 185° liőmérséket lehet elérni. A legjobb főzési hőmérsék 180°. A főzés előtt a kazánt a kellő mennyiségű növényi anyaggal töltjük meg, melyhez már előzetesen hozzákeverhetjük az erős bázisokat. 45 Rendes üzemben természetesen olyan bázist használunk, mely a száraz desztillációs maradék regenerálásából származik. A növényi anyagot a vegyszerekkel természetesen a kazánban is lehet keverni. 50 Az anyagok összekeverése után a kazánba vizet szivattyúzunk, célszerűen olyan meleg vizet, melyet a gyártásban előzetesen pl. gázok mosására használtunk. A vízmennyiséget úgy szabjuk meg, hogy a ke-55 verékben jelenlevő víz beszámításával 3000 kg száraz növényi anyagra 2—4 ni3 víz jusson. A főzéshez és a száraz desztillációhoz szükségelt bázikusság létesítésére 1000 kg száraz növényi anyagra 2000 kg HaO-.H:; és 500 kg. CaO SZít 11111 cl ndó. Ennyi báriumhidroxid és marómész esetén a száraz desztílláeió alkalmával 1000 kg száraz növényi anyagra számítva kb. 150 kg. methilalkohol, aceton, methiletilketon és acetonolaj, továbbá 400—600 nr gáz (hid- 65 rögén) és 75 kg egyéb olaj keletkezik. A kazán megtöltése és a melegvíz beszivattyúzása után a kazánt forgásba hozzuk, miközben erős hőfejlődés lép fel. Ennek csökkentével gőzt vezetünk be s ez- 7C által a hőfokot 180°-ra emeljük. Ezt a hőfokot 3—5 órán át tarjuk fenn. Ekkor a kazánból a gőzt lebocsátjuk s a gőzből a meleget s a benne lévő értékes anyagokat, mint metilalkohol!, terpentint és amrno- Tz niát ismert módon hasznosítjuk. Ha lefuvatáskor a nyomás 2—3 atm.-ra csökkent, a maradék nyomással a kazán tartalmát pl. kavaróval felszerelt tartályba nyomjuk át, melyet gőzzel vagy 200— 8C 300°-os égési gázokkal közvetve fűthetünk úgy, hogy a kazán tartalmát sűrű oldattá főzhetjük be, melyet a következőkben sűrűlének nevezünk. Ezt a sűrűlót azután szemcsés vagy poros állapotig beszárít- 85 juk. Ez az anyag nem zsugorodik és nem olvad, úgyhogy pl. végtelen csavaros továbbítószervekkel ellátott folytonos működésű kemencében szárazon desztillálható. 90 A sűrűié beszárítására célszerűen szárítódobokat használunk, melyeket közvetve gőzzel vagy meleg gázokkal s esetleg közvetlenül is, pl. 150°-ra előhevített levegővel fűthetünk. Használhatunk olyan 95 dobokat, melyeket belül fűtünk, míg a sűrűié a köpeny külsejére kerül, vagy olyan dobokat .is, melyek kívülről füttetnek s belső felületükön érintkeznek a sűrűlével. Mindkét esetben elősegíthetjük 10 a szárítást pl. meleg levegő közvetlen befúvása révén; a beszáradt anyagot ismert módon kaparok kai szedhetjük le. Használhatunk olyan szárítóberendezéseket is, melyeknek egyik végébe lép be a sűrűié, 10 másik végéből pedig a száraz anyag lép ki. Ezen kemencéket célszerűen kívülről meleg füstgázokkal, belülről pedig meleg levegővel fűtjük. A beszárított anyagot alkalmas (30 mm-t meg nem haladó) szem- 11 csenagyságra aprítjuk. Az ilyen módon beszárított anyagot tetszésszerinti módon, de legcélszerűbben olyan folytonos működésű, helytálló vagy forgó kemencébe vetjük alá a száraz desz- 11; dllálásnak, mely kívülről fűthető és az anyagot menesztő csavaros szállítóberendezéssel van ellátva. Az anyagot a kemence