102134. lajstromszámú szabadalom • Hajtórúdelrendezés csillagalakban elrendezett hengerű, belsőégésű motorokhoz

összes mozgó részeit, sőt kétütemű motor különleges esetében a dugattyúkat és a hengereket is hűteni fogja. Mindez az 5. ábrában feltüntetett berendezésben van 5 megvalósítva. Ez az elrendezés különösen kétütemű, nagy kompresziójú, repülőgépi (vagy hasonló célú) motorra vonatkozik. Tudvalevő, hogy ily motorban igen nagy sebes-10 ségekig és a motorok készítéséhez manapság felhasznált könnyű ötvözetek következtében a dugattyúk és hajtórudak tehetetlenségi erői ama pillanatokban, amelyekben azok a gázok nyomásának 15 vannak kitéve, mindig kisebbek, mint ez a nyomás és hogy a gyakorlatban oly sebességek, melyeknél ez másként volna, sohasem éretnek el rendes üzemben. Soha sincs tehát változás a hajtórudak csuk-20 lóira ható erőkben és a súrlódó felületek méretei szempontjából csak koncentrikus hatásoktól kell tartani, mivel a másik irányban való kapcsolást létesítő szervek csupán oly törés elhárítása szempontjá-25 ból számítandók, melyek véletlenül (a dugattyú besülése, a dugattyúknak vagy motorfejeknek törése) következnek be. Ezek után már most álljon a következő ábramagyarázat: 30 (25) a gépnek tartókerete. A (26) főtengelyt a (27) és (28) görgős csapágyak hordják. (29) a propeller kúpos tengelycsapja és (30) a kettős nyomócsapágy. Az űrös (26) tengely a (31) kúp, a (32) csa-35 varanya és a (33) ék segélyével vagy bármely más módon van a (34) forgattyúkoronggal összekötve. Az ekként kiképezett tengely egyidejűleg nagy szilárdságot és nagy merevséget biztosít. A hajtó-40 rúdfej a (35) süvegből és a (36) görgős csapágyból áll, mely süvegre vannak felszerelve a (37) csuklógömbök és a (38) hármas kapcsolású főhajtórúd. A (38) íőhajtórúd fel nem tüntetett csavarok 45 segélyével van a hajtórúdfejjel összekötve; (39) a szekunder tengelyek egyike, melyeket már fennebb ismertettünk és amelyeket a (40) és (41) csapágyak hordják. A (42) hajtórudak a (43) és (44) a 50 csuklócsészékel vannak kiképezve, amenynyiben itt ugyanazt a csuklózási módot alkalmaztuk a dugattyúk számára. A részek összefogása céljából, de nem mint súrlódó szervek (a példában legalább is) 55 egyrészt a dugattyún a (45) csavaranya, a hajtórúdfejen pedig a két (46, 46') részekből álló gyűrű van alkalmazva, mely a (47) csavarorsókkal van összetartva és mely kamrákat képez, melyek összeillenek és a (43) csészék külső alak- 60 jávai megegyeznek, úgy hogy az egész együttes alakjánál fogva golyós csapágy ketrecéhez hasonlít; (48) és (49) a fogaskerekek, melyekről már szó volt. A három (39) tengely mindegyike az (51), a 65 főtengely pedig az (50) ellensúlyt hordja. A kenés következőkép történik: A nyomás alatt álló olaj, mely valamely a rajzban fel nem tüntetett szivattyúból jön a (39) tengelyek egyikén (vagy mindhá- 70 romján) át, az (52, 53, 54, 55, 56, 57, 58) úton megy végig. Az olaj az (59) forgatttyúcsapokat, a (37) csuklógömböket keni és a (60) csövek útján a (44) csuklócsészékhez ér. Ezeknek a csuklócsészék- 75 nek különleges rendeltetését később fogjuk megmagyarázni. A (61) kalibrált lyukon, a (62) vezetéken és a (63) lyukon át az olaj a tartókeret előtti térbe jut, ahol a (27) görgős csapágyat és az ebben 80 a térben esetleg elhelyezett géprészeket keni. Onnan az olaj a (64, 65) vezetékeken keresztül visszafolyik és a (66) csavaros dugóhoz jut, ahonnan azt a szivattyú újból elszívja. A tartókeret há- 85 rom szakasza egymástól teljesen el van különítve. A középső szakasz alsó részéből az olajat nem lehet újból visszakapni. De a (27) és (36) görgős csapágyaktól és az (55) forgattyúcsapokból ellolyó olajat 90 a köralakú (67) és (68) olajfogók útján összegyűjtjük. A korong (27) görgős csapágyán a (69) térítőlemez tényleg arra kényszeríti az olajat, hogy a (67) olajfogóba folyjék, ahonnan az a (65) veze- 95 téken át visszajut az olajkörfolyamba. A hajtórúdfej (36) görgős csapágya azzal az olajjal van kenve, mely a (70) központi kis forgattyúcsap játékától jön. Az olaj a (71) vezetéken át jut a görgős 100 csapágyhoz, ahol a csavarmentekkel kiképezett (72) gyűrű centrifugális erejénél fogva a fölös olajat a hajtórúdfej és (38) kapcsolórúdban kiképezett (73) furaton át távozásra kényszeríti. A (88) kap- 105 csolórúd alakjánál fogva az olaj erőteljesen befecskendeztetik a (68) olajfogóba és onnan a (73) nyíláson át visszajut a körfolyamba. A különböző hajtórúdfejek, melyek természetesen különböző alakúak, no olykép vannak kiképezve, hogy tökéletesen tömítnek. A (38) főhajtórúd alakja különleges figyelmet érdemel. A (74, 75) éleknek és a (76) hornyoknak 115 feltüntetett kiképzése folytán az olajat csak a (74, 75) élek fecskendezik szét és csakis abban a pillanatban, amelyben az